A politikától, még ha szeretnék is, nem tudok távol maradni

Egyre többet olvasni arról, hogy a fiatalok apolitikusak, nem érdeklődnek a közügyek iránt. Valóban így van, vagy csak mi, felnőttek gondoljuk ezt gyerekeinkről? Most, hogy hatalmas tüntetések vannak Szerbia-szerte, de mondhatnánk azt is, hogy Európa-szerte, láthatjuk, hogy az a sztereotípia, miszerint a fiatalokat nem érdekli a politika, nem éppen igaz. De mi a helyzet egy kisebbségi közösségben, mint a miénk? Vajon a vajdasági magyar fiatalokat érdekli-e a politika, részt vesznek-e a politikai fejleményekben vagy sem? Erre a kérdésre próbálunk választ kapni interjúsorozatunkban, bemutatva egy-egy olyan fiatalt, aki vállalja a politikai szereplést is.
Kiss Nándor 31 éves adai fiatalember. Azt az üzenetet kapom tőle, hogy írjam be a Google Mapsbe cége nevét, azt, hogy Profession VET, és majd az odavezet hozzá. Az utca nevét is megadta, de a Google Maps, úgy látszik, nem annyira járatos Adán, ugyanis egy parkolóra vezetett, ahol ilyen nevű céget nem találtam. Egy telefonhívás után kiderült azonban, hogy Kiss Nándor a főutca túloldalán vár, cége ugyanis ott van.
Felvezet az emeletre és betessékel egy irodába, onnan pedig egy másikba, ahol egy nagy asztal, egy csocsó és néhány szék fogad.
És az állatorvosi kellékek hol vannak? – kérdezem tőle.
Mosolyog kérdésemen.
– Ezt már mások is megkérdezték, sőt egy alkalommal egy asszony azzal hívott fel, hogy itt állnak a rendelő épülete előtt, de itt nincs senki. Igen, a VET kissé megtévesztő, de ez nem az állatorvosi rendelőt rejti magában. Cégem, amelynek igazgatója vagyok, Profession VET Kft.-nek van bejegyezve, a VET rövidítése pedig Vocational Education and Traning.
Tehát a VET tulajdonképpen szakképzést jelent. Egyszerűen megfogalmazva, szakképzés konkrét szakmai és technikai készségek területén.
– Több mint egy éve alapítottam a cégem, és egy hónappal ezelőtt hivatalosan is elismert felnőttképzők lettünk. Szakmai képzéseket fogunk biztosítani, és a képzés befejeztével módunkban áll oklevelet kiállítani, egy középiskolai végzettséggel megegyező diplomát. Az első képzés, amit akkreditáltunk, az egy vállalkozói készségfejlesztői képzés, amit ha valaki lehallgat, kap róla egy elismervényt. A képzés nemcsak elméleti órákból áll, hanem biztosítjuk azt, hogy a jelentkezők magáncégek vezetőivel kapcsolatba kerüljenek és meg tudják figyelni mindennapi munkájukat, így bizalmi kapcsolat alakul ki közöttük, ami a későbbiekben a résztvevő hasznára is válhat. Programjainkat úgy állítottuk össze, hogy bárki megtalálhatja magát a szolgáltatásnyújtás, a vendéglátás és az ipari termelés szférájában. Ezenkívül az Erasmus+ projektekben is mozgunk. Akkreditációnk még friss, de öt évre szól, és ez alatt az idő alatt meg szeretnénk valósítani terveinket. Öt év után az akkreditáció frissíthető.

Nándor elmondja, hogy Adán végezte el az általános iskolát, majd Zentán a közgazdasági középiskolába iratkozott, ahol a kommerciálisa szakon fejezte be tanulmányait. Ezután a szabadkai közgazdasági karon tanult, ott fejezte be az alapképzést, a mesterképzést pedig Újvidéken ugyanazon az egyetemen és szakon. Végzettsége agrárközgazdász.
– Mezőgazdasági termelői családban nőttem fel, középiskolás koromban pedig érdekelni kezdett a közgazdaságtan, az egyetemen pedig lehetőségem adódott, hogy a kettőt ötvözzem, az otthonról kapott tapasztalatot a közgazdasági tanulmányaimmal.

 Az egyetemi évektől a magáncégig hosszú volt az út, közben voltál képviselő Adán és köztársasági képviselő, dolgoztál az MNT-ben is… Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a politikával?
– Egyetemi hallgatóként kezdtem el érdeklődni a politika iránt, ugyanis meg akartam ismerni azokat a politikai szereplőket, folyamatokat, amelyek a mindennapjainkat befolyásolják. 2013-ban léptem be a VMSZ-be, de 2018-ig csupán passzív tagja voltam. Itt megemlíteném, hogy 2016 végén egy hónapot kint voltam Brüsszelben is, ahol Deli Andornak, akkori európai parlamenti képviselőnek a gyakornoka voltam. 2018-ban Adán megalapítottuk a VMSZ Ifjúsági Fórumának adai szervezetét (VMSZ IF), és ettől kezdve igen aktívan részt vettem a vajdasági magyarok politikai életében. Egy év múlva, 2019-ben megválasztottak a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórumának elnökévé, amely tisztséget 2023-ig töltöttem be.

 Mi az, amire büszkén emlékezel vissza ebből az időszakból?
– Három évvel ezelőtt Adán szerveztünk egy ifjúsági vezetői tanfolyamot a tagságunknak. Erre a rendezvényre kimondottan büszke vagyok, mert színvonalas szakmai tartalommal sikerült megtölteni. Mindezt azért, mert korábban Forum-tagként lehetőségem volt részt venni olyan rangos előadásokon, mint amelyeket a Robert Shuman Institut szervezett, de részt vettem a Konrad Adenauer Stiftung által szervezett vezetői képzéseken is. Ekkor tudatosodott bennem, hogy az ilyen és ehhez hasonló képzések mennyire hasznosak. Felmértük hát a mi helyzetünket, azt, hogy mivel tudhatunk hozzájárulni a közösségfejlesztéshez, és megszerveztük a saját továbbképzési tanfolyamunkat. Büszke vagyok rá, mert sikeres volt. Úgy gondolom, hogy az ilyen rendezvények fontosak a szervezet számára. Továbbá az is nagyon fontos, hogy állandó kapcsolatot tartsunk más civil szervezetekkel, részt vegyünk a rendezvényein, találkozzunk, segítsünk egymásnak. Az itthoni diákszervezetekkel, a VIFÓ-val a VAMADISZ-szal, a VMIK-val folyamatos a kapcsolatunk, de jó az együttműködésünk a magyarországi FIDELITASZ-szal és az IKSZ-szel, Erdélyben a MIÉRT volt az elsődleges partnerünk, de együttműködtünk a kárpátaljai KMKSZ ifjúsági szervezetével és a felvidéki Via Nova Ifjúsági Csoporttal is, amelyet akkor Gubik László vezetett. Ezek az egyesületek, szervezetek rendszeresen találkoztak a Határtalanul a Magyar Fiatalokért Egyesületének rendezvényein, amelyen kerekasztalokon, beszélgetéseken vettünk részt, tanultunk egymástól. Ennek a szervezetnek az alelnöke vagyok. Emellett büszke vagyok a faültetési programunkra is, amelyet vezetésem alatt indítottunk be, és azóta is fut. Ez abból áll, hogy minden évben Vajdaság-szerte annyi facsemetét ültetünk, ahány gyerek iratkozott be abban az évben a magyar iskolák első osztályába. Minden évben más-más helyszínt választottunk, általában 10–12-t, ahová helységenként 100–120 fát ültettünk. Ebben az akcióban a Vajdaság Erdők Közvállalat támogatott minket. Természetesen szervezetünk a VMSZ választási és egyéb kampányait is folyamatosan támogatta, de szerveztünk különböző ifjúsági rendezvényeket, bálokat, vitafórumokat. 2023-ban adtam át az Ifjúsági Fórum vezetését. Akkor az egyesületnek mintegy 350 tagja volt.

 Úgy tudom, hogy első munkahelyed az MNT-ben volt.
– Igen, 2018-tól 2024-ig, leszámítva a köztársasági parlamenti képviselő időszakomat, amely 2020-tól 2022-ig tartott, nem a legszerencsésebb időszakban, a koronavírus-járvány ideje alatt. Azt is elmondhatom, hogy 2020 és 2024 között az adai képviselő-testület tagjaként is részt vettem a politikai életben.

 Hogyan néz ki a köztársasági képviselő egy napja?
– Azokon a napokon jártam Belgrádba, amikor ülésezett a parlament. A többi képviselővel együtt utaztunk a fővárosba. A kvórum leadásánál folyamatosan jelen voltunk, végighallgattuk az ülést, ami körülbelül napi hét-nyolc óra volt, ezt követően pedig hazajöttünk. Így néztek ki az egyszerű ülésnapok, azokon a napokon pedig, amikor nem volt ülés, képviselőtársaimmal a környéket jártuk, hogy kapcsolatot tartsunk a polgárokkal, hogy meg tudjuk beszélni velük az őket érintő, érdeklő témaköröket. Különben én az oktatási bizottságnak voltam a tagja, és két bizottság, a mezőgazdasági és a kisebbségi, szociális és egyéb ügyekkel foglalkozó bizottság póttagja is. A bizottságokban véleményeztük a törvénytervezeteket, a bizottság munkájához kapcsolódó egyéb jelentéseket. Nekem elsősorban a művelődési és oktatási témakörök voltak beosztva, de volt alkalmam gazdasági témakörben felszólalni, pontosabban a kataszter munkájával kapcsolatban fogalmaztam meg egy kérdést az illetékes miniszterhez.

 Mi volt a kérdés?
– Arra próbáltam választ kapni, hogyan lehetne a kataszter munkáját felgyorsítani, hatékonyabbá tenni, ugyanis megannyi olyan ügy volt, amelyeket két-három éves várakozás után sem oldott meg a kataszter. Az adai katolikus egyháznak volt egy tulajdonjogi ügye, amelynek megoldására már régóta vártak, és gyakorlatilag semmilyen előrelépés nem történt ezzel kapcsolatban.

 Kaptál választ?
– Igen, hivatalos választ, amelyben az illetékes minisztérium a saját munkáját megfelelőnek ítélte meg, és igyekeznek minden ügyben a lehető leggyorsabban eljárni. Az eset kapcsán, amelyet konkrétan felhoztam, választ nem kaptam.

 Az MNT-ben milyen tapasztalatokat szereztél?
– Az MNT-ben eltöltött évek nagymértékben kibővítették a tudásomat. Megismerkedhettem a vajdasági magyarokat érintő témakörökkel, az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás, a nyelvhasználat és egyéb témakörben. Szakmai referens voltam, és minden említett területet végigjártam, minden témakörrel csaknem egy-egy évet foglalkoztam. Fiatalként arra gondoltam, amikor elvállaltam ezt a munkát, hogy vajon milyen az, amikor nem az édesapám a főnököm. Az MNT-ben Hajnal Jenő volt a főnököm. Tőle nagyon sokat tanultam, egyrészt a munkavégzésről, másrészt az alázatról, arról, hogy meg kell hallgatni mindenkit, ugyanis mindenkinek fontos a lokálpatrióta énje, más, ha egy doroszlói emberel beszélget az ember, és más, ha mondjuk egy temerinivel, vagy magyarittabéivel. Ezt sikerül úgymond testközelből megtapasztalnom, és ez nagyban alakította a gondolkodásmódomat. Hajnal Jenő sokat tett ahhoz, hogy az legyek, aki ma vagyok.

 Mik a terveid, maradsz továbbra is a politika világában?
– A politikától, ha szeretnék is, ha nem, nem tudok távol maradni. Még mielőtt képviselő lettem volna, már akkor megvolt a saját értékrendszerem, amelyért bátran és szívesen ki is álltam és állok a jövőben is. A politikával foglalkozni kell, benne kell lenni a témákban, tudni kell, hogy melyek azok a dolgok, amelyek jobbá tehetik a közösség életét, akár a vajdasági magyar közösségét, akár mondjuk az adai közösségét. Bár a legutóbbi választásokon nem sikerült megszereznünk a többséget, de továbbra is azon leszek, hogy e közösséget szolgáljam, nem adom fel, csinálom tovább és közösen igyekszünk azokból az ígéretekből minél többet megvalósítani, amiket a polgároknak adtunk. Ugyanakkor, amikor még az MNT munkatársa voltam Szabadkán laktam, és időközben megnősültem, családot alapítottam. Rövid ideig ingáztam, de ahogy érkeztek a gyerekek, ez már nem volt fenntartható. Az idén januárban született meg a harmadik gyerekünk. Miután hazaköltöztem, adódott az alkalom, hogy magáncéget nyissak, így most elsősorban a vállalkozói énemet próbálom építeni, és e téren vannak is ötleteim...