Kossuth Lajos fentebb idézett szavai napjainkban is megállják helyüket, hiszen a ‘48-as események Magyarország, és egyúttal a magyarság történelmi és társadalmi fejlődése szempontjából is az egyik legmeghatározóbbak. A forradalmat és szabadságharcot követően a magyarság többször is bizonyította, hogy számára a szabadság mindig is egyike a legfontosabb eszméknek, ugyanakkor annak kivívásáért és a társadalmi megújulásért mindig készen áll akár fegyvert is ragadni. A Népek tavaszaként is elhíresült eseménysor alapjaiban rázkódtatta meg a korabeli európai államokat. A nemzetek különféle célokért lázadtak fel, ezek közé sorolható az idegen uralom alóli felszabadulás, vagy a régi rendszerek megreformálása és esetenként teljes megváltoztatása. A nép nyomására a mindenkori hatalom olyan jogokat volt kénytelen biztosítani a számukra, mint a jobbágyfelszabadítás. A forradalom szele ezúttal Palermo utcáin csapott fel először, majd innen söpört végig a kontinensen, reményt adva az elnyomott néptömegek millióinak. A forradalmi hangulat lett úrrá egyebek között Párizs, Berlin, Bécs és Velence utcáin is. Az európai nagyvárosokban viszonylag rövid idő alatt a hatalom úrrá lett a lázadáson és sok helyen véresen leverte azt. A leghosszabb ideig, mint az közismert, Magyarország tartott ki.
A szabadság szele március derekán Pest-Budát is elérte. A szabadság eszméjének fáklyavivői a márciusi ifjak voltak, akikhez olyan meghatározó jellemek tartoztak, mint Petőfi Sándor, Irányi Dániel, Irinyi József, Vasvári Pál, Jókai Mór, Vajda János, Degré Alajos, Hamary Dániel, Bulyovszky Gyula, vagy Sükei Károly. A 19. századi értelemben vett liberális szellemiségű és forradalmi változásokat óhajtó értelmiségi fiatalok voltak már akkoriban is a változások legfőbb mozgatórugói. A márciusi ifjak mindegyike közösségben és népben gondolkodott, a haza érdekeit tartotta szem előtt, és egyáltalán nem az önös érdekeik késztették őket cselekvésre. A pozsonyi országgyűlésen a nemes ellenzékiekkel ellentétben sokkal határozottabban követelték a gyökeres változásokat, a nemzeti és társadalmi megújhodást. Az Európát elárasztó forradalmi hangulat azonban kiváló alkalmat nyújtott arra, hogy a magyar politikai elit képviselői elképzeléseiket meg is valósítsák. Ezekben a napokban ülésezett a pozsonyi diéta, ahol Kossuth Lajos nagy hatású beszéddel vonta magára figyelmet, amely tartalmában három kivétellel visszaköszönt a méltán híressé vált tizenkét pontban. Az országgyűlés ideje alatt a párizsi forradalom szele március 13-án Bécset is elérte, aminek híre futótűzként terjedve, két nappal később érkezett meg Pestre, tettre sarkallva a márciusi ifjakat, aminek következtében létrejöhetett a már közismert március 15-ei eseménysor. Azon a szomorkás, esős szerdai napon, miközben Pesten javában zajlottak a történelmi események, a pozsonyi diéta követei feliratként kerettörvények terveivel indultak útnak Bécsbe, miközben halvány fogalmuk sem volt a pesti történésekről. A rendek követelései között szerepelt egyebek mellett a független, felelős magyar kormány felállítása, a bécsi hatóságoktól való függetlenség, ugyanakkor a javaslat szerint a két országot gyakorlatilag csak az uralkodó személye kötötte volna össze. A bécsi kormányzat a magyarországi hírek hallatára nehéz helyzetbe került, így nem vehette fél vállról a magyar küldöttséget és annak követeléseit. Az események forgatagában István főherceg, Magyarország nádora szóbeli beleegyezést kért Batthyány Lajos gróf miniszterelnökké való kinevezéséhez, amivel Bécs időt nyert, ugyanakkor a magyar követelések is részben teljesülhettek. A március 15-ei eseményeket követően a tiltakozások nem lankadtak, ugyanis országszerte a vidéki városokban is tömeges tüntetések voltak, amelyek hatására az uralkodó jóváhagyta az úgynevezett április törvényeket, ennek köszönhetően pedig megalakult az első felelős magyar kormány. A 177 évvel ezelőtti események elsősorban a szabadság kivívásáért folytak, azonban az addigi magyar társadalmi berendezkedés is gyökeres átalakuláson ment keresztül. Elég, ha csak a jobbágyfelszabadításra, a vagyoni helyzeten és nem a rendi társadalmi pozíción alapuló választójogra, vagy a népképviselet bevezetésére gondolunk. Habár a gyakorlatban nem mindenki jutott tulajdonhoz, a törvény előtti egyenlőség kimondása a szabadságjogok egyik legfontosabbikát jelentette.
Az említett történelmi jelentőségű vívmányokat azonban beárnyékolta a nemzetiségek közötti harc, amely vidékeinken a nemzeti sokszínűség miatt sokkal kifejezettebbé vált. A magyar kormány képtelen volt kiegyezni a nemzetiségek képviselőivel, akik kezdetben szintén kitörő lelkesedéssel fogadták a pesti események hírét. A karlócai szerb nemzetgyűlést követően június elején már nyílt fegyveres konfliktussá változott a szerb-magyar ellentét, amely sok szenvedést hozott mindkét nép számára. Újvidéken nyilvánosan megsemmisítették a magyar nyelvű jegyzőkönyveket, valamint június végén a város utcáin vérfürdőt rendezett a felbőszült szerb csőcselék, válogatás nélkül gyilkolva a magyar és német ajkú lakosságot. Az erőszak erőszakot szült, amely folyamatot már nem lehetett meggátolni.
Mint ahogyan azt Kossuth Lajos is megfogalmazta fentebb idézett gondolatában, a magyar nemzet több mint ezeréves múltja és az 1848-as hősök bizonyítják, hogy a magyarság nemcsak megmaradni, hanem megújulni is képes. A múltba révedés helyett, sokkal inkább jövőt formáló nemzet vagyunk, amely tudja, hogy a történelem próbatételei ellenére is erős és fejlődőképes tud maradni ősei földjén.
