Elsivatagosodás

Bolygónk története minden bizonnyal egy folyamatos éghajlatváltozás. A klímaváltozás néven is ismert jelenség – a tudományos definíció szerint – történhet a Földön végbemenő természetes folyamatok, köztük a földrészek tektonikus mozgása következményeként, vagy a bolygót érő külső hatások, változások eredményeképpen, mint amilyen a Nap sugárzásának erőssége. Az emberi tevékenység – mint amilyen az üvegházhatású gázok termelése, vagy az erdőirtás – szintén éghajlatváltozást okozhat. Mindezek mértékével, valamint közvetett és közvetlen hatásaival kapcsolatban azonban tudományos körökben is viták zajlanak. A legáltalánosabban elfogadott definíció szerint az éghajlatváltozás a klíma hosszú távú, tartós változására utal, függetlenül az okoktól. A klímaváltozás bizonyítékai számos forrásból származhatnak, melyek alkalmasak a múlt éghajlatának a rekonstruálására. Tekintve, hogy hiteles, teljes és pontos mérési adatok csupán a 19. század közepétől állnak rendelkezésünkre, a korábbi adatok indirekt eredményeken alapulnak. Biztosnak tűnik azonban, hogy voltak jégkorszakok, és volt olyan földtörténeti korszak, amikor a sarkokon nem volt, vagy elolvadt a jég. Voltak olyan időszakok, amikor több emberöltőn keresztül alig változott a klíma. Most viszont úgy tűnik, egy gyors klímaváltozás elszenvedői és/vagy haszonélvezői vagyunk, hiszen vannak jó és rossz oldalai is a folyamatnak. Az agrárium pedig egy olyan stratégiai fontosságú ágazat, mely esetében nagyon lényeges szempont, hogy alkalmazkodni tudjunk a változó, vagy megváltozott feltételekhez.

Talán az éghajlatváltozás okozta azt is, hogy míg korábban mindig Péter-Pál-napján kezdődött a búza aratása, ebben az évben addigra jóformán befejeződött. Volt ilyen máskor is, de nem szokványos. Ahogyan az sem, hogy mind több helyen látni terméstől roskadozó fügefákat, vagy, hogy egy kis takarással banánfát is átteleltetnek a szabadföldben vidékünkön. Vajdaságot ugyanakkor a változás talán súlyosabban érinti, mint más hasonló fekvésű területeket, mert közismert tény, hogy kevés az erdős terület, ami tompítaná az állítólag most zajló globális felmelegedés hatásait. Tartományunk területének viszont mindössze 6-7 százalékát fedi erdő. Pedig a szakemberek szerint legalább 14–15 százalék kellene, hogy az elsivatagosodás legalább lassítható legyen. További 150–200 ezer hektárt kellene erdősíteni. Sajnos azonban ettől valószínűleg nagyon távol vagyunk még. Figyelemre méltó, hogy sokan sok helyen, civil szervezetek, egyesületek és magánszemélyek is faültetési akciókat szerveztek. Sajnos azonban sok esetben ez az elültetett facsemeték végzetét jelenti egyben. Hogy az elültetett kisfák kiszáradnak, nem erednek meg, annak több oka van. Egyik gyakori és banális ok pedig az, hogy nem elég elültetni és egyszer megöntözni, hanem a szélsőségesen aszályos időszakokban akár naponta kétszer is meg kellene locsolni. De sok esetben a fajta és a hely kiválasztása is a szakavatottság hiányát jelzi.

HÁNY ARATÓGÉPRE VAN SZÜKSÉG?

Gyorsan lezajlott idén is a „kenyércsata”. Nemes Róbert mezőgazdasági mérnök, az Újvidéki Növénynemesítő Intézet szakembere szerint  már évek óta gyorsan lezajlik az aratás. Ennek egyik oka, hogy ma már sokkal felszereltebbek a gazdák és a birtokok.

– A termőterület nagyságához viszonyítva igen nagymértékben, esetenként már túlzott mértékben is le vagyunk fedve, ami a kombájnok számát illeti. Ennek tudható be, hogy pár nap alatt kész az aratás. Sok a gép, és ezért egykettőre lezajlik minden. Nem az én dolgom, hogy eldöntsem, minden gazdának kell-e kombájn, hogyan lehet optimálisan kihasználni a gépeket. A gazdálkodó ezt maga döntse el, de lényegében azt lehet látni, hogy 7-8 nap alatt a búza aratása általában befejeződik – nyilatkozta.

Megkérdeztük tőle, hogy mit lehet elmondani az idei terméseredményekről, a hozamokról és a minőségről.

– Ezúttal nincs különösebb meglepetés. Ezt már előre lehetett látni, nagyon látszott, hogy mi lesz az idén. A jó hír, hogy ezzel a gyengébb terméssel – annak köszönhetően, hogy nem volt túl sok csapadék – nem volt más gond. A különböző fajtájú búzák szép lassan beértek, a száraz időjárás nem kedvezett a gombabetegségeknek. Általában jó a minőség, ha nem is minden esetben kiváló, de jó. Ahhoz képest, hogy mekkora a termés, abból kiindulva, hogy általában az alacsony termés nem szokott minőségben sem jó lenni, mert Ilyenkor inkább rossz minőségről beszéltünk, most ezek a paraméterek általában kielégítőek – ismertette tapasztalatait.

Nemes Róbert véleménye szerint általánosságban egy igen rossz szezonról beszélhetünk. Korábban az volt az ajánlás, hogy preferálni kell az őszi vetéseket, mert az megbízhatóbb, annak nem kell sok csapadék. Idén az történt, hogy elég sokáig hideg, száraz idő volt, és ez nagyon lelassítottaa növények növekedését és fejlődését. Emiatt alacsonyabb lett a szár és kisebbek lettek a kalászok is. Ha az időjárás hidegebb és nedvesebb, sokkal nagyobb az esélye a betegségek megjelenésének. Ezért lett viszonylag jó a minőség. Sok termelő kihagyta a második permetezést a búzánál, mert egyszerűen nem voltak adottak a feltételek, hogy a fusarium nagyobb kárt okozzon.

Arra is rámutatott, hogy nehéz úgy beszélni a jövedelmezőségről és az árakról, vagy a kifizetődőségről, hogy ha a tavalyi vetőmagárakkal számolunk, vagy a tavalyi műtrágya-árakat kalkuláljuk, vagy pedig azt vesszük figyelembe, hogy nem is tudni, hogy mennyibe fog kerülni majd az új termelési ciklusnak a megalapozása. De azért sem egyszerű most számadást csinálni, az egyenletet felállítani, mert most már a politikum is sok mindenbe beleszól, ami kihat az árakra is.

Nemes Róbert azt is elmondta, hogy Magyarországon járva már a korábbi években is azt tapasztalta, hogy már egyre nagyobb területeken termesztenek szemes cirkot. Vidékünk gazdálkodói általában még idegenkednek tőle, de tudni kell, hogy a világon az összes termőterület mintegy 10 százalékán cirkot termelnek. A szemes cirok kiváló állati takarmány, ugyanakkor emberi fogyasztásra is alkalmas. Kitért arra is, hogy itt, a Vajdaságban a legnagyobb problémának az erdős területek hiányát látja, aminek szélsőséges időjárás a következménye. Minél nagyobb területeket kellene fával beültetni, a szakember véleménye szerint, és akkor megváltozna a terület mikroklímája.

– Amennyiben nem növeljük az erdős területek nagyságát, hiába szivattyúzzuk 150 méteres mélységből a vizet, és használjuk öntözési célokra, illetve hiába próbálkozunk más praktikákkal, nem járunk sikerrel – fogalmazott. A permakultúrás termesztés, a redukált talajművelés és más alternatív megoldások tehetnék Nemes Róbert szerint fenntarthatóvá a szántóföldi növénytermesztést és általában az agrárium területén a gazdálkodást.

NAGY A SZÓRÓDÁS A TERMÉSEREDMÉNYEKBEN

Radomir Šuša, a topolyai Mezőgazdasági Szaktanácsadói Szolgálat munkatársa elmondta, hogy a szárazság rányomta a bélyegét az idei évben a növénytermesztésre. Ugyanakkor most is, mint mindig, nagyon eltérőek területenként, határrészenként és parcellánként is a terméseredmények. Példának hozta fel, hogy a Topolya mellett található Zobnatica környékén május utolsó napjaiban 50–60 liter csapadék hullott négyzetméterenként, míg más topolyai határrészeken mindössze 6 liter. Így aztán nem kell azon csodálkozni, hogy tarkák a terméseredmények is. Összességében azonban a hozamok jelentősen elmaradnak a sokévi átlagtól. A búza hektáronként átlagban mintegy 5 tonnát termett, de vannak olyan parcellák ahol öntözni tudtak, és a 7 tonnát is elérte a termésátlag. Az árpa hozama valamivel elmarad ennél. Ott az átlag mintegy 4,5 tonnát tesz ki hektáronként. De volt, ahol csak 2,5-3 tonnát termett. A termés minősége viszont jobb lett a vártnál. A búza esetében a hektolitersúly átlagosan megközelíti a 76 kilogrammot. Elmondta, hogy az olajrepce is megsínylette a csapadékhiányt, hektáronként átlagosan valamivel több, mint két tonnát termett, de nagyon gyenge terméseredményeket is jegyeztek. Rámutatott, hogy az idei évre is jellemző volt, hogy a szokásosnál sokkal korábban sikerült learatni az árpát és a búzát is. Ilyenkor lehet próbálkozni másodvetéssel, hiszen ha a jövőben esetleg lenne kellő mennyiségű csapadék, az árpa vagy a búza után ültetett kukorica vagy napraforgó még képes lenne beérni. Korábbi években próbálkoztak a gazdálkodók, hogy az árpa aratása után, redukált talajművelést követően kukoricát vagy napraforgót vetettek, ami sikeres volt. Idén viszont ez nagyon kockázatos, mivel nem tudjuk, hogy milyen lesz a közeljövőben az időjárás. A gyors keléshez viszont nedvességre lenne szükség a talajban.

A szakember kiemelte, hogy a mintaparcellákon már évek óta a búza és az árpafajták mellett cirokfajtákat is bemutatnak. Sokan vélekednek úgy ugyanis, hogy a cirok termesztése az éghajlatváltozás tükrében a jövőben talán nagyobb hangsúlyt kaphat. Rámutatott azonban, hogy a takarmánykeverékekben a cirok a kukoricát mindössze 20–30 százalékban helyettesítheti. A tengeri a takarmánykeverékeknek általában a 60 százalékát képezi. Egyedül talán a baromfifélék takarmányozásában lehet 20–30 százaléknál nagyobb arányban használni cirokmagot a kukorica helyett. Silózásra viszont alkalmas. Figyelmeztetett azonban, hogy a cirok termesztése és a betakarítása is specifikus, megfelelő tudást és tapasztalatot igényel, talán ez is oka annak, hogy egyelőre nem termesztik nagyobb területeken Vajdaságban.