Szerbia területén a megvizsgált ivóvízhálózatok és vízgyárak közül 15 városban volt a víz mikrobiológiailag kifogásolható, 21 vízhálózatban pedig találtak társult, vagyis mikrobiológiai, illetve fizikai-kémiai szennyeződést – tette közzé nemrégiben a Dr. Milan Jovanović Batut Szerbiai Közegészségügyi Intézet a 2020-ra vonatkozó éves jelentésében. Míg Šumadijaban és Nyugat-Szerbiában az elmúlt évben a mikrobiológiai szennyeződés okozta a legtöbb fejtörést, addig Vajdaságban már évek óta az arzén és a nehézfémek leszűrése okozza a legnagyobb gondot.
Az országos közegészségügyi intézet 2020-ban összesen 2056 vízhálózat és vízgyár ivóvizét vizsgálta meg 25 körzetben, összesen 156 városi vízhálózatot, 827 vidéki vízhálózatot és 1073 vízgyárat kísértek figyelemmel. A begyűjtött adatok szerint 2019-hez képest tavaly nőtt azoknak a városi vízhálózatoknak a száma, ahol mikrobiológiai szennyeződést találtak az ivóvízben, de csökkent a fizikai-vegyi, illetve a társult szennyeződést tartalmazó ivóvízhálózatok száma. A begyűjtött 92.250 minta 16,5 százaléka volt kifogásolható, azaz az egészségre káros.
(Fotó: Gergely Árpád)
A Vajdaság területén begyűjtött minták 44,2 százalékában találtak társult szennyeződést, 20,9 százalékában pedig csak fizikai-kémiait. A mikrobiológiai szennyeződés Zombor, Hódság, illetve Versec területén volt a legmagasabb, de ebben az esetben is a minták legfeljebb 10 százaléka volt kifogásolható. A Batut intézet rámutat, a mikrobiológiai szennyeződés esetében nőtt a Coliform baktériumok jelenléte. Ezek a baktériumok megtalálhatóak a vizes élőhelyeken, a talajban és a növényzeten; és általában nagy számban vannak jelen a melegvérű állatok ürülékében is. A begyűjtött minták 58 százalékában mezofil baktériumokat találtak, 0,7 százalékában pedig kólibaktérium is előfordult.
A klór szintje azonban mindegyik vajdasági vízműnél kielégítő volt, csak a dél-bácskai, valamint a dél-bánáti körzetben volt a megengedettnél magasabb. A Batut rámutat, hogy a tartományi vízhálózat 11,2 százaléka nyújt minden előírásnak megfelelő ivóvízminőséget.
Az ország területén a megvizsgált vízhálózat 8,3 százalékában okoz a fizikai-vegyi szennyeződés gondot, azzal a megjegyzéssel, hogy Vajdaság területén a legnagyobb gondot az arzén és a nehézfémek jelentik. A Batut rámutat, hogy a víz zavarosságát és színét a nagyobb mennyiségű vas, mangán, ammónia, nitrátok és nitritek, valamint kálium-permanganát okozza.
A társult szennyeződés kérdésében a jelentés Vajdaság területén a kishegyesi, szabadkai, kúlai, titeli, Bács községi, szenttamási, petrőci, zsablyai, zentai, nagykikindai, törökkanizsai, nagybecskereki, törökbecsei, bégaszentgyörgyi, torontálszécsányi, magyarcsernyei, fehértemplomi, zichyfalvi, illetve az ópazovai vízhálózatot emeli ki.
KISEBB, ÁM NAGY JELENTŐSÉGŰ TÁMOGATÁS
A Batut által kimutatott problémák egyes önkormányzatok esetében évtizedekre nyúlnak vissza. A Tartományi Mezőgazdasági Titkárság ugyanakkor éves rendszerességgel, pályázatokon keresztül próbál segíteni az önkormányzatoknak a vízellátás javításában. Ótott Róbert, Tartományi Mezőgazdasági, Víz- és Erdőgazdálkodási Titkárság titkárhelyettese rámutatott, hogy az egyik legfontosabb kiírásuk közé tartozik az vízhálózat kiépítését és javítását célzó pályázat, amelyen belül nemcsak az ivóvízhálózatokat tudják az önkormányzatok fejleszteni, hanem a szennyvízelvezetést is. Minden önkormányzat akár 3 (2 ivóvízellátást és 1 szennyvízelvezetést célzó) pályázatot is benyújthat a titkárságnak, azzal a megjegyzéssel, hogy meg kell jelölniük, melyik projekt oldja meg a legégetőbb problémájukat
– Az idén a támogatásunk összértéke 480 millió dinár. Ebből 400 millió dinárt kizárólag a vízvezeték-hálózat felújítására, kiépítésére fordítunk. Ebben az évben már tervdokumentáció kidolgozására is pályázhattak az önkormányzatok. A további 80 millió dináros keretösszeg kizárólag szennyvízelvezető-rendszerek kiépítésére szolgál – nyilatkozta Ótott Róbert, aki rámutatott arra is, hogy a tervdokumentáció támogatására azért volt szükség, mert van több olyan önkormányzat is, amely fejleszteni szeretne, de nincs kellő anyagi forrása arra, hogy az ehhez szükséges tervdokumentációt kidolgozza, illetve megtörténik, hogy év közben korábban nem jellemző, új probléma merül fel, amelynek a megoldását minél hamarabb el szeretnék kezdeni az önkormányzatok.
Ótos Róbert (Fotó: Gergely Árpád)
– A támogatásokra minden évben szinte minden vajdasági önkormányzat pályázik. A vízvezeték-hálózat felújítása vagy kiépítése esetében 19 projektet tudtunk az idén támogatni, többek között zombori, temerini, szenttamási, nagybecskereki projektet. Ezzel el is költöttük a 400 milliós keretösszeget – tudtuk meg a titkárhelyettestől, majd hozzátette:
– A titkárság ezeknek az önkormányzatoknak legfeljebb 20 millió dinár támogatást tud nyújtani. Társított támogatású projektekről van szó, hiszen van olyan projekt, amelynek az összértéke eléri a 40 millió dinárt. Az összeg fennmaradt részét az önkormányzatnak a saját költségvetéséből kell előteremtenie – mutatott rá a tartományi titkárhelyettes.
– A mi kiírásaink nem feltétlenül a vízminőség javítását célozzák, mert ahhoz vízgyárakra, szűrőberendezésekre van szükség, amelyek az ivóvízben megtalálható nehézfémeket ki tudják szűrni. Mégis, ezek a projektek is hozzájárulnak a vízminőség javulásához és az ivóvízellátás biztonságosságához. Ha ugyanis a régi, elavult vízvezetékeket fel tudjuk újítani, az az ivóvíz minőségében is javulást jelent – hangsúlyozta Ótott Róbert, majd hozzátette, a szennyvízelvezető-hálózatok kiépítésére szánt 80 millió dináros keretösszegből 10 önkormányzat folytathatta a munkálatokat, így a zentai, topolyai és a magyarkanizsai önkormányzat is.
TÖBB ÉVIG TARTÓ MUNKÁLATOK, JELENTŐS TERHEK
A Tartományi Nagyberuházási Igazgatóság az utóbbi években elsősorban a szennyvízelvezető-rendszerek kiépítésére nyújtott támogatást. Ezek többéves beruházásokat igényelnek, de az ivóvízhálózat bővítésére is sikeresen pályáztak az önkormányzatok a korábbi években.
– Három-négy évvel ezelőtt megkérdeztük az önkormányzatokat, mire lenne a legnagyobb szükségük. Az igények többsége az ivóvízellátás, a szennyvízelvezetés és az úthálózat kiépítésére vonatkozott. Ebből kifolyólag a Nagyberuházási Igazgatóság nagy összegeket fordít a víz- és a szennyvízhálózat, valamint a szennyvíztisztítók kiépítésére – mutatott rá Nagy Ottó, a Nagyberuházási Igazgatóság igazgatóhelyettese, majd kiemelte, hogy 2019-ben, 2020-ban és 2021-ben is több önkormányzat is pályázott. Nagyszabású projektek ezek, amelyek fázisokra felosztva valósulnak meg.
– Zombor község Doroszló településen a vízhálózat felújítására mintegy 90 millió dinárt fordított az igazgatóság 2019-ben és 2020-ban, illetve a város további 35 millió dinárt. Ennek a projektumnak az eredményét már érzi a helyi lakosság – mondta Nagy Ottó. Hozzátette, 2019-ben a csókai önkormányzat 32 millió dinárt, a törökkanizsai önkormányzatok pedig 60 millió dináros összegben pályázott mindkét esetben az ivóvízhálózat felújítására, illetve ugyanabban az évben az igazgatóság 36,4 millió dinárt adott például a hódsági vízgyár kiépítésére.
Nagy Ottó (Fotó: Gergely Árpád)
– A szennyvízhálózat kiépítésére sokkal nagyobb igény mutatkozott, és jelentősen nagyobb összeget szántunk erre. Miután a tartományi kormány olyan döntést hozott, hogy a Krivaj folyót megtisztítja, Topolyán és Kishegyesen szennyvíztisztító kiépítésére is szükség volt. Kishegyesen a szennyvíztisztító megközelítőleg 500 millió dinárba került, Topolyán mintegy 450 millióba. Azért nem tudom pontosan megmondani, mert a munkálatok még nem fejeződtek be, és még lehetnek előre nem tervezett kiadások, illetve a próbaüzem is külön költséget jelent. Ezek a projektek 2021 végén, 2022 elején már működésbe lépnek. Topolyán novemberben lesz a próbaüzem, de megjegyzem, a város további 40 millió dinárt kapott, hogy a meglévő szennyvízhálózatot összekösse a szennyvíztisztítóval – mondta Nagy Ottó, majd hozzátette:
– Hogy ezek a projektek működhessenek, az adott településen ki kell építeni a szennyvízhálózatot, így 2020-ban és 2021-ben Kishegyes község 217 millió és 300 millió dinárt kapott, és a beruházás Feketicset, Szeghegyet és Kishegyest is érinti, ahonnan a szennyvizet a hálózat egy szennyvíztisztítóba gyűjti össze – tudtuk meg.
Elmondta, hasonló projekt készül Temerinben és Szenttamáson is.
MIÉRT NEM ÉPÜL TÖBB ARZÉNMENTES VÍZGYÁR?
Szabadka azon fejlettebb önkormányzatok közé tartozik, amely szennyvíztisztítóval, szennyvízhálózattal is rendelkezik, illetve a rendelkezésre álló vízgyáraknak köszönhetően a mintegy 100 ezer lakosa kielégítő minőségű vizet ihat. A Batut Közegészségügyi Intézet a múlt évre vonatkozó jelentésében ennek ellenére a várost azok közé sorolta, amelyek vízmintájában társított szennyezést fedeztek fel.
Szabadkán a fizikai-vegyi kifogásolhatóság a minták 9,8 százalékában volt jelen. Vannak önkormányzatok, amelyek esetében hasonló eredmények mellett elfogadható vízminőséget állapítottak meg. A Batut ebben az esetben külön kiemelte, az ivóvízben található arzén miatt a közüzemi vízellátást fizikai-kémiai szempontból akkor is kifogásolhatóként tartja számon, ha a megvizsgált mintáknak évente kevesebb, mint a 20 százaléka nem megfelelő.
– A Kárpát-medencében több helyen a fúrt kutak jellemzője, hogy bizonyos mélységben arzén található a vízben, hiszen a kőzetek természetes arzént tartalmaznak – mutatott rá Sugár György, a szabadkai Vízművek és Csatornázási Kommunális Közvállalat igazgatója. Kiemelte, Szabadkán (az egész város területén, Nagyradanovácon, Palicson) a lakosság arzénmentes vizet iszik, Bajmok környékén ez a helyzet még megoldásra vár, Csantavéren viszont nincs a fúrt kutakban arzén. Rámutatott, a város az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól vett fel hitelt arra, hogy kiépíthesse a kettes vízgyárat, ami 5,5 millió euróba került. Az egyes vízgyár 1990 óta arzénmentesíti a vizet.
A Vajdaság területén begyűjtött minták 44,2 százalékában találtak társult szennyeződést (Fotó: Gergely Árpád)
– Sajnos az önkormányzatok többsége azért nem mer belevágni ilyen beruházásokba, mert egy új vízgyár vagy szűrőberendezés megépítésének a költségét bele kell kalkulálni az ivóvíz árába. Az arzénmentesítés nem bonyolult dolog, hanem költséges – mutatott rá. Elmondta, a kisebb önkormányzatoknak ez a költség megfizethetetlen, amellett, hogy a költséges beruházás esetén az ivóvíz a polgárok számára is nagyon drága lenne, hiszen az üzemeltetés is költségekkel jár. Ezért mikrorégiókban kell gondolkodni, több településnek kellene társulnia, úgy a szennyvízhálózat, illetve a szennyvíztisztító kiépítése esetén, mint az arzénmentesítővel ellátott vízgyárak esetében is, ahogyan azt még évekkel ezelőtt Božo Dalmacija a tartományi tervben a kollégáival megírta. Hozzátette, egy kisebb településnek nincs módja nagy hitelt felvenni, és a nagyberuházási alapokban is korlátozottak a rendelkezésre álló összegek.
– Mindenképp meg kell várni az EU-csatlakozást. A magyarországi tapasztalatok is erre mutattak, mert a vízüzemek kiépítése nagyon költséges, és utána a fenntartásuk is az – nyomatékosította Sugár György.
