Amikor megkaptam a témaajánlatot a vezércikkre, amelynek apropója a férfiak világnapja volt, azonnal az a régi kép ugrott be, amikor az iskolában a lányok „fiúk napja" alkalmából pici ajándékokkal kedveskedtek nekünk április elsején, amely ugye, történetesen a bolondok napja is.
A vicc már akkor is ciki és öreg volt, de egy pár erőltetett mosolyra még ma is jó.
Valahogy érthető is volt benne a logika, mert a suhanc és serdülő ifjú ficsúrok sokszor képesek úgy viselkedni, mint akik az eszüket képesek a zsebben hagyni, ez pedig oda vezet, hogy jobbik esetben kék-zöld foltokkal lesznek tele.
Persze, ez nemcsak a fiatal fiúk tehetsége, de általában jobban megy nekik, mint a lányoknak.
Viccet félretéve: hasonlóan mosolygom most is, amikor a férfiak világnapja kapcsán kéne egy-két valamirevaló gondolatot papírra vetnem, jobban mondva, egy picit tartok attól, hogy mi jut eszembe.
Ahogy, sajnos, nekem is fel kellett nőnöm, fiúból férfi lettem, bármennyire nem volt ínyemre.
Pontosabban, úgy érzem, hogy férfinak, vagyis példás férfinak lenni igazán nehéz állapot (mint ahogy nőnek is, a Z'zi Labor szerint).
Még pontosabban: a mai modern korban, ahol a nemi szerepek megoszlása, az egyenrangúság, a nemiség és a szexuális orientáció egyre nagyobb teret nyer, és parázsló vitákat indít, néha olybá tűnik, hogy igen nehéz dolguk van a férfiaknak is, nem csak a nőknek.
Több szakértő szerint – mint ahogyan a kanadai szociológus, Jordan Peterson már több esetben is rámutatott – a modern feminizmus sokszor túlzásokba esve harcol a nemek közötti egyenjogúságért, s ez destruktív hatást gyakorol azokra a társadalmi normákra is (a józan észről nem is beszélve), amelyek eddig is viszonylagosan jól funkcionáltak.
Gergely Árpád felvétele
Persze, arról szó sincs, hogy a feminizmus mint mozgalom és fogalom ártalmas. A nők jogaiért való harc minden racionális és magára valamit adó polgárnak érdeke. Egyetlenegy értelmes ember sem vonja kétségbe, hogy a nőknek és a férfiaknak morális, anyagi, jogi és etikai értelemben teljesen egyenjogúaknak kell lenniük.
A probléma abban leledzik, ahogyan azt a feminista és írónő, Mona Charen is kifejtette, hogy a feminizmus legújabb hulláma a család fontosságának a kérdését is képes aláásni, valamint nem veszi figyelembe azt, hogy már csak biológiai szempontból is, igenis vannak szembetűnő különbségek férfiak és nők között, így a totalitárius hozzáállás néha oda vezet, hogy elkezdi saját maga alatt vágni a fát.
Arról nem is beszélve, hogy sokszor a férfiak isszák meg a levét ennek az egyenjogúsági harcnak, amely sokszor inkább dac és harag, mintsem a társadalom jobbá tételéért folytatott harc.
Ha pedig már megemlítettük a társadalom jobbá tételének a témáját, a férfiak szempontjából azt is elmondhatjuk, hogy a jelenlegi rendszeren is van mit változtatni.
Több szakember is megjegyezte már, hogy kevés szó esik azokról a problémákról, amelyekkel a férfiaknak világszinten szembe kell nézniük.
Statisztikailag majdnem négyszer nagyobb valószínűséggel vetnek véget az életüknek a férfiak, mint a nők. Amerikai adatok szerint 2017-ben az öngyilkosságok 70 százalékát középkorú fehér férfiak követték el.
Míg statisztikailag a nők kétszer nagyobb valószínűséggel esnek depresszióba, addig a férfiak esetei lesznek azok, amelyek végül függőségi problémákhoz, munkanélküliséghez, izolációhoz, magányhoz vagy pedig öngyilkossághoz vezetnek.
Miért?
Sok szakember egyetért abban, hogy a meglévő társadalmi és gyereknevelési normák a felelősek ebben elsősorban.
A „fiúk nem sírnak", a „katonadolog" és hasonló nevelési módszerek arra tanítják a fiúkat, hogy valós érzelmeiket el kell rejteniük, keménynek kell lenniük, és valószínűleg segítség nélkül kell megoldaniuk mindent. Ezek a minták olyan egészségtelen szokásokká alakulhatnak át, amelyek depresszióhoz vezetnek, mivel a szenvedő férfi még csak nem is beszél az érzelmeiről, sok esetben az orvosi vagy pszichiátriai segítség szóba sem jöhet, még a probléma diagnosztizálása után sem.
Tehát férfinak lenni is nehéz állapot. Bármennyire keménynek mutatkozunk is, nekünk is be kell ismerni a gyengeségeinket, hogy szeretteinknek a hasznára, ne pedig a terhére legyünk. Valamint jó lenne egy olyan társadalmi modell kialakítása is, ahol a nemi egyenjogúság és a nemi szerepek többé nem tabu, és a fiúk „helyesebb" nevelésére egy kicsivel nagyobb súlyt helyez.
Mert szükségünk van rá. Legbelül úgyis azok a morcos, butácska kölykök maradunk mindig.
