Orom környékén nagyjából mindenki hasonló növénykultúrákat termeszt, paprikával kevesen foglalkoznak, mivel nincs lehetőség a locsolására, ezért igen kockázatos lenne azt ültetni. A cukorrépát régebben sokan választották, de mióta a zentai cukorgyárat felszámolták, azóta annak a termesztése is szinte a nullára csökkent. A szója megint csak elenyésző mennyiségben található meg a határban, a talajviszonyok ugyan megfelelnek a termesztéséhez, de az éghajlat és a páratartalom nem kedvező, ezért bizonytalan szójával foglalkozni a telecskai dombokon, mondja az oromi Gulyás Ferenc, aki 1990-óta önállóan foglalkozik mezőgazdasággal. Előtte a helyi szövetkezetben dolgozott 9 évet, majd édesapja halála után vette át a családi vállalkozást. A gazdaságot, amit megörökölt, az édesapja szinte a nulláról építette fel. Minden egyes hold földért, amit akkoriban vásárolt, igen keményen meg kellett dolgozni, ahogyan ma is. Tanulmányait is a mezőgazdaság köré építette, hiszen középiskolába Magyarkanizsára járt a mezőgazdasági technikumba, majd később Újvidéken befejezte a mezőgazdasági egyetemet 1980-ban.
Gulyás Ferenc: A gazdának midig képeznie kell magát (Fotó: Gergely József)
Mindig is ebben az ágazatban szeretett volna érvényesülni, mivel a szülei is ezzel foglalkoztak, ebbe született bele.
– A biológiát mindig is szerettem, főleg a növényekkel kapcsolatos dolgokat. A középiskolában általános dolgokkal foglalkoztunk, tanultuk az állattenyésztést, növénytermesztést és a növényvédelmet. Az egyetemen pedig a növénytermesztést választottam, mivel a vidékünkre az sokkal inkább jellemző. Szerettem volna abban az időben Gödöllőn tovább tanulni, de az akkori helyzetben nem volt olyan egyszerű összehozni egy külföldi tanulást, mint mondjuk manapság – fogalmazott Ferenc.
Az oromi gazda az iskolának köszönhetően plusz tudásra tett szert, mind elméleti mind gyakorlati síkon. A helyi szövetkezetben is sok tapasztalatot szerzett, együtt dolgoztak a társastermelőkkel, szerződéseket kötöttek, szaktanácsadással látták el az embereket.
Az évek múlásával folyamatosan változik az egész mezőgazdaság, maga a szakma. Lényegében ez szinte mindenre igaz, fejlődik a technika, a vetőmagok minősége, a műtrágya stb.
Megfelelő gépekkel sokkal könnyebb a gazdálkodás (Fotó: Gergely József)
Nagyon fontos, hogy megfelelő legyen a gépesítés (Fotó: Gergely József)
– A nyolcvanas évek végén vetőmag-termesztéssel foglalkoztunk, zöldségnövényekkel, tehát borsót, uborkát, paprikát, paradicsomot, dughagymát, salátát ültettünk. Továbbá virágokat is termesztettünk őszirózsát, csillagvirágot stb. Abban az időben érdemes volt ezeket termelni, mivel megfizették az árát. Ahogy az ország egyre inkább szétesett, a vetőmag-feldolgozók is folyamatosan eltűntek a színről. Egyre kisebb hasznot lehetett megvalósítani, és akkor ezt a vonalat abbahagytuk. A későbbiekben takarmánynövény-magtermesztéssel is próbálkoztunk. Az elejében különböző cégeknek termesztettünk takarmányborsót, lencsét, bükkönyt, de végül ezzel is felhagytunk, mivel folyamatosan romlott a gazdasági helyzet, nem tartották a szavukat a vállalatok, gondok voltak a kifizetésekkel. Saját magunknak kezdtünk termelni, és háztól adtuk el a későbbiekben a takarmányt, egészen addig, amíg volt a környéken állattenyésztés. Sajnos mára ez is egyre inkább a végét járja, annyira lecsökkent rá a kereslet, hogy nem találtuk kifizetődőnek ezekkel foglalkozni. Jelenleg a hagyományos kultúrákat részesítjük előnyben és vetjük a búzát, árpát, kukoricát, valamint a napraforgót – mesélte a gazda.
Ferenc elmondása szerint egy darabig seprűcirokkal is próbálkoztak, de ott igen nagy kézi munkaerőre van szükség és alig lehet hozzá munkást találni manapság. Egy hold seprűcirokhoz 14 munkásember kell, hogy azt egy nap leszedjék. A napszám a környékükön már elérte a napi 3500–4000 dinárt is, ami azt jelenti, hogy kb. a felét előre ki kell fizetni, és nem is tudja az ember, hogy végül milyen áron tud majd túladni rajta.
Ma sokkal nagyobb földterületet kell megművelni a család eltartásához (Fotó: Gergely József)
A gazda tapasztalatai szerint ezen a környéken olyan szélsőséges termések tudnak lenni, hogy akár a három-négyszáz kilótól egészen az 1500–1600 kilóig tevődik a hozam, egyik évben így, a másik évben meg úgy, attól függ, hogy miképp kedvez az időjárás a szójának, épp ezért nem is termesztik a környékben.
– Szerencsére a búzán és a kukoricán túl lehet adni, de ezeket általában eltároljuk aratás után. Betakarításkor fizetnek érte a legkevesebbet, szóval a tél folyamán, illetve kora tavasszal adjuk el, amikor a legkedvezőbb az ára. A kukoricát, ha csak tudjuk, csövesen raktározzuk el a góréban, és hagyjuk, hogy a természet kiszárítsa. Volt, hogy a búzáért később sem kaptunk sokkal többet, de olyan alkalom is akadt, amikor 50–60 százalékkal többet fizettek érte a télen. Például mi tavaly novemberben adtuk el 34 dinárért kilogrammonként, aratáskor pedig 20 dinárt fizettek kilójáért. Örültünk neki, de azt is figyelembe kell venni, hogy nyár óta mennyit ment fel az üzemanyag, vagy a műtrágya ára. Az utóbbinak például 300 százalékkal emelkedett meg a beszerzési ára az elmúlt egy évben. Mindennek az ára jelentősen növekedett, a vetőmagé, a vegyszereké, nincsenek könnyű helyzetben a gazdák sem – mutatott rá Ferenc.
A gazda úgy véli, hogy a búzát a legegyszerűbb tárolni, a kukoricát morzsolt állapotban nehezebb, hiszen nagyobb a nedvszívó képessége. Valamint az árpának a tárolása még egy kicsit nehézkesebb, de persze megoldható minden, ha az ember akarja. Ferenc szerint meg lehet a mezőgazdaságból élni, szépen fogalmazva, nem lehet éhen halni. De hatalmas gyarapodásra nincs lehetőség.
A termést ha csak lehet nem kell betakarítás után azonnal eladni (Fotó: Gergely József)
– Hiteleket szerintem nem érdemes felvenni, akkor csak a bankokat élteti az ember, vagy valamelyik kereskedőházat. Saját erőből kell boldogulni, és ha bukik az ember, akkor a sajátját veszíti el, nem a bankét. A gazdaságot önerőből nagyon nehéz bővíteni, persze ez attól is függ, mekkora területen és milyen munkát végzünk. Egy család régen 10 hektár földdel, valamint egy-kétszáz hízóval gond nélkül felnevelt 2–3 gyereket, és egy bizonyos életszínvonalon tudtak élni. Most ha valakinek ötször ennyi van, akkor sem tud megvalósítani akkora jövedelmet, mint régen. Teljesen visszafogták a mezőgazdaságot. Jövedelmezőség szempontjából sokat változott ez az iparág az utóbbi években, és teljesen visszaesett. Több területet kell megművelni, ami több befektetést, ráfordítást jelent és nincs akkora tiszta jövedelem – mesélte a gazda.
Gulyás emlékei szerint, egykoron, a nyolcvanas évek környékén az embereknek a szövetkezet ősszel megelőlegezte a műtrágyát kamatra az elszámolásig, és utána150 kilogramm búzával tudták törleszteni a 100 kilogramm trágyát a gazdák akkoriban. Ha a mostani viszonyokat vesszük figyelembe, a 100 kilogrammos alap műtrágya 10 ezer dinárba kerül, akkor most több mint 300 kilogram búzát kellene adni érte, és ez szépen mutatja, hogy mennyit is változott a gazdaság.
– Annyi változás biztosan látszik, hogy régen egy növényvédelmi beavatkozást alkalmaztak a búza termesztésnél, amikor tavasszal gyomirtózták, meg esetleg levéltrágyát használtak még. Ellenben most kétszer-háromszor kell gombaölőzni. Összehasonlításképpen régen is megvalósítottunk 40 mázsás holdankénti hozamot búzából, csak akkor egyszer kellett permetezni, most meg kétszer, háromszor. Ennek az az oka, hogy minél bőtermőbb egy fajta, annál kisebb az ellenállóképessége, tehát a nemesített fajták sokkal érzékenyebbek – fogalmazott Ferenc.
Arra a kérdésre, hogy mennyire biztos a piac, azt a választ kaptam, hogy mindig a kereslet határozza meg az árat. Persze nem lehet ez alapján elvetni valamit, hogy abban a pillanatban épp mire van igény, mivel mire az aratásra kerül a sor, addigra már egész más fog jobban menni a piacon. Ferenc egy megszokott vetésforgó alapján dolgozik, véleménye szerint az a lényeg, hogy a kapás növények után kalászosat ültessenek.
– Vannak bizonyos dolgok, amikre oda kell figyelni, egyes növények nem szeretnek a másik után a földbe kerülni. Például napraforgó után, ha kukoricát teszünk és száraz aszályos év lesz, akkor fele termésre számíthat csak a gazda, ellenben, ha kalászos után vetette volna el, jóval nagyobb hozama lenne – mesélte Gulyás.
A Prosperitati Alapítvány támogatásai felől érdeklődöm, és Ferenc azt mondja, ő ez idáig egyszer vett részt a kiíráson.
– Egy egészen jó segítség ez a gazdáknak, de azért bizonyos hátulütői is vannak. A gépek és a kapcsolható eszközök árai olyan drasztikusan emelkedtek az utóbbi években, hogy az az önrész, amit biztosítani kell, az valami hatalmas tud lenni. Valamint a különböző cégekkel kötött szerződések is hátráltathatják a gazdákat, ezért mi igyekszünk a saját lábunkon megállni, amennyire csak tudunk. Senkit sem akarunk lebeszélni a pályázásról, de mi a másik utat választottuk – mondta.
Az oromi gazda elmondása szerint nyitottnak kell lenni a friss hírekre. A különböző vetőmaggyártó, illetve a gépeket gyártó cégek évi prospektusaiból érdemes tájékozódni, valamint az internetről és az újságból, és a mezőgazdasági vásárra is el kell menni megnézni a kínálatot. Vannak kísérleti parcellák is, amiknek nyilvános a betakarítása, és ott a gazdák megláthatják, hogy egy-egy vetőmagból mennyi termés valósul meg egy adott földterületen.
– A munka hamarosan megindul a földeken, de még várni kell egy kicsit, hogy az idő jobban felmelegedjen. A téli időszak arra jó, hogy felkészüljünk a munkára, karban tartsuk a gépeket és egy kicsit pihenjünk is – mesélte Gulyás Ferenc.
