A rászorulók állandó szolgálatában

„Elfogadjuk a másikat olyannak amilyen, jót akarunk neki, és megtesszük azt, ami tőlünk telik, azért, hogy neki jó legyen.” A szeretetnek ezt a definícióját, mint mozgatóerőt adta nekem válaszul Ricz Gábor, a Szabadkai Egyházmegye Caritas jótékonysági szervezetének igazgatója, akit a szeretetszolgálatban tett erőfeszítéseiről, munkásságáról és életfilozófiájáról kérdeztem.

– Jézus is ezt az algoritmust követte – folytatta a gondolatát beszélgetőpartnerem – Jót akart nekünk, hogy halálunk utána mi is a Mennyországba juthassunk. Oda csak bűn nélkül léphetünk be, ezért meghalt a bűneinkért a kereszten, és azt üzente, hogy szeressük egymást. Ugyanezt kell követnünk a hétköznapokban. Nehéz ezt megtenni a közelünkben élő emberekkel, és ki tudunk ebben fáradni. Ezért kell szentmisére járni, hogy ne égjünk ki és újratöltődjünk. A szociális munkában tevékenykedőknél nem az a kérdés, hogy kiégnek-e, hanem hogy mikor fog ez bekövetkezni. Óbecséről származom, ahol a plébános, Pósa László atya ifjúsági hittanóráira rendszeresen jártak a fiatalok, otthon pedig keresztény neveltetést kaptam. A hitünk három pilléren alapszik: szentségek, tanítás és a megtestesült szeretet, azaz a karitász. Úgy van értelme a hitünknek, ha ez a három dolog együtt van jelen az életünkben. Ha elmegyünk és meghallgatjuk a tanítást, a szent áldozáshoz járulunk, akkor muszáj kiteljesülnie annak, hogy teszünk valamit az emberekért. Méghozzá igen sok mindent tehetünk: meghallgathatjuk őket, vigaszt nyújthatunk nekik, beszélgethetünk velük, de adhatunk is nekik valamit, vagy tehetünk értük valami jót. Mikor valaki a segítségnyújtás örömére ráérez, akkor aztán mindig ezt a jól eső érzést keresi és megismétli a szeretetcselekedeteket – vallja Ricz Gábor.

A szabadkai Közgazdasági Karon befejezett tanulmányai után középiskolai tanár volt, majd civil katona a Szabadkai Közkórházban, ezt követően a határon speditőrként, illetve egy mezőgazdasági vállalatban dolgozott. Immár tizenhárom éve van a Caritasnál.
– Az az érzésem, hogy a korábbi munkáimat azért kellett csinálnom, hogy a Caritasban tett feladataimat jól teljesítsem. Az iskolában beszélni, a határon a vámügyintézést tanultam, a mezőgazdasági vállalatban pedig a partnerekkel történő tárgyalást sajátítottam el. Mindre felkészítésként tekintek. Egy ismerősöm értesített, hogy koordinátort keresnek a szervezetben, így talált meg engem ez a munkakör. Ez számomra nagy ugrás volt, mert az előző munkaköreim hétköznapiak voltak. Ha valaki egy egyházi alapítású, projektekből élő szeretetszolgálatnál dolgozik az teljesen más. Nehéz ez a munka, hisz van, amikor jogosan kérnek tőlünk segítséget, de olykor akad olyan eset, amikor nem, a keresztény embernek azonban mindenkit szeretnie kell. Sokat dolgozunk azon, hogy minden közösségben legyen plébániai caritas. Egyes helyeken szépen működik, máshol kevésbé. Sok öröm érheti azt, aki elkezd benne dolgozni, hisz megélheti a hitét. Egyes önkénteseink és munkatársaink is gondokkal küzdenek, amik nem tudnak mindig megoldódni, viszont újraértékelik az életüket, amikor például egyedül élő, szegény sorsú idősekkel találkoznak. Amikor összehasonlítják a saját életüket másokéval, rendbe tehetik az életüket. Napról napra látni a munkatársakon a változást, és ez fantasztikus érzés. Minden földi javunkat itt hagyjuk, és egyedül az időnk az, amivel szabadon rendelkezhetünk. Nagyon fontos, hogy hogyan cselekszünk ebben az időben, és ez csak rajtunk múlik. Mindennap döntést hozhatunk arról, hogy megsegítünk valakit vagy sem. Lebetegedtem, kemoterápiára jártam, majd kigyógyultam. Időközben teljesen Istenre bíztam magam, ami nehéz lehet akkor, ha nincs hitünk. A fejlődés nélkülözhetetlen, az ember pedig a saját tapasztalatai alapján tud megérteni másokat – osztotta meg velünk életútját az igazgató.
Szociális vállalkozások, idősek házi ápolása, adománygyűjtés, képzések és számos más jótékony tevékenység is a szeretetszolgálat nevéhez fűződik.
– Projektjeinket kategóriákba soroljuk. Az időseket megsegítő tevékenységeinkbe tartozik többek között a házi ápolási szolgálat Szabadkán, Zentán, Kishegyesen, Magyarkanizsán és időről időre Topolyán. Jelenleg 32 munkaviszonyban lévő munkatársunk van, és közülük 24-en ezekben a szolgálatokban dolgoznak. Ők megközelítőleg 430 idős lakost látogatnak meg hetente egyszer vagy gyakrabban. Ugyanide tartozik az idősek szállítása, az egészségügyi felszerelések kölcsönadása, amit az egész egyházmegye területén ingyenesen igénybe vehetnek az idősek. Szerencsére sok ilyen eszközünk van, mindig figyeljük a pályázati kiírásokat és élünk a lehetőségekkel. A falugondnokság is ide tartozik. A CMH iroda munkatársai végzik ezt a feladatot, viszont tapasztalatainkkal segítjük a program kiépítését, kiképezni a munkatársakat, felkeresni a felhasználókat. Velük közösen állítottuk össze a programjukat, és most is kapcsolatban vagyunk. Ha valami probléma akad a terepen és segítség kell a döntésben, akkor számíthatnak ránk – nyilatkozta az igazgató.

A fiatalokra vonatkozó tevékenységek közül bizonyos programok támogatás híján már nem működnek, viszont ezen a területen is bőven akad más teendő.
– Ide sorolhatjuk a Becsén működő Szent Rókus napközit, ami a sérült embereknek szervez foglalkozásokat. Emellett prevenciós projektek is voltak, amikor az általános iskolákat járva szerveztünk a felsős tagozatos diákoknak előadásokat. Támogatás híján ez már nem létezik. Az osztálytanítók, hitoktatók, pszichológusok és pedagógusok prevenciós képzéseit is ebbe a kategóriába sorolhattuk. Őket Eric Berne pszichológiáján alapuló módszerére tanítottuk, ami szerint a tanító olyan döntéshelyzetbe állítja a fiatal tanulókat, hogy az a gyermeket egész életében végig kíséri. Például nem fog cigarettához vagy alkoholhoz nyúlni. Ide tartozik még a közhasznú munka is, amit a kihágási bíró és a közvádló ró ki azokra a kiskorúakra, akik kisebb vétséget követtek el. Az elmúlt öt év alatt mintegy 140 fiatal végzett nálunk ilyen jellegű munkát, és nagyon jó tapasztalatunk van velük. A munka kezdete előtt lefektetjük a munkamódszerre és az elvárásainkra vonatkozó szabályokat, majd felnőttként tekintve rájuk együtt dolgozunk velük. A gyakorlat szerint körülbelül minden huszadikkal összeveszünk, de a végén mindig kiegyezünk. Eddig csak egy kiskorút kellett visszaküldenünk a szociális védelmi központba, mert kiderült, hogy a segítségünk nem volt számára elég. A későbbiekben azt hallottuk róla, hogy az ő élete is jobbra fordult, hisz új iskolába iratkozott, más szakirányt választott, amit szeret, dolgozik. Megvan arra az esélye, hogy egészséges felnőtté váljon. Középiskolákba is ellátogatok, ahol a hittanóra és a polgári nevelés tantárgy keretében beszélek a szervezetünkről. Az Egészségügyi Középiskolával kötött szerződésünk szerint az ottani diákok nálunk is gyakorlatoznak, betekintést nyerhetnek a terepi munkába a házi ápolásban. Az idősek erre pozitívan reagálnak, hisz úgy érzik, történt valami az életükben, mert új látogató érkezett hozzájuk. A tanulók is örülnek ennek, mert az idősek elmesélik nekik a betegségük folyamatát, amit az egészségházakban vagy a kórházban nem kaphatnak meg a páciens-fogadások rövid ideje alatt. A diákok akkor is segítenek, ha önkénteskedni kell valamelyik rendezvényünkön, például sátrat állítanak, toboroznak, időseket szólítanak le – részletezte Ricz Gábor.
A szervezetben állandó az adománygyűjtés.

– Ruhaneműt, lábbelit, élelmiszert, bútort és tüzelőanyagot gyűjtünk és adunk. Évente 400–500 élelmiszercsomagot osztunk szét, de nincs saját forrásunk, hanem ezt pályázat vagy donáció útján érjük el. Azt gondolom, hogy egy jóléti társadalomban élünk, de mégis sokan vannak azok, akiknek alacsony a nyugdíjuk vagy szociális támogatásra van szükségük. Nekik sokat jelentenek az élelmiszercsomagok. Korábban szerényebb csomagokat állítottunk össze, most viszont lehetőségünk volt egy kicsivel gazdagabbat összeállítani, amit a házi ápolásra szoruló időseknek és családoknak adtunk. Közülük sokan sírva hívtak fel bennünket, hogy köszönetüket nyilvánítsák ki. Korábban senki sem sírt a telefonba, és erre idén nagyon rácsodálkoztunk. Látjuk, hogy az emberek pszichikailag nagyon kimerültek az idei évben, mert be vannak zárkózva, ezért minden olyan tett, amivel gondoskodunk róluk, óriási örömet vált ki bennük – mondta az igazgató.
Ricz Gábor a valamikori Zvezda mozi helyén épülő látványpékségre is kitért, ahol a szabadkaiak kenyeret, a hozzá tartozó cukrászdában és kávézóban pedig édes és sós süteményeket, specialitásokat vásárolhatnak. A vállalkozás elindításával munkahelyeket biztosíthatnak.
– Számos csoda történt már a Caritas munkájában. Első szociális vállalkozásunk egy már jól működő kerékpárszervíz, a most épülő pékség pedig a második lesz. Úttörők vagyunk ebből a szempontból, mert országunkban erről nincs a szociális vállalkozásokra vonatkozó törvény. A pékségről 2014-ben kezdtünk el beszélgetni először, és a gubancok ellenére sorozatosan hihetetlen dolgok történnek. Megkaptuk az engedélyeket, hogy kívülről is felújítsuk azt a fantasztikus épületet, az Osztrák Fejlesztési Ügynökség támogatását is a magunkénak tudhatjuk, annak ellenére, hogy Szerbia nem része a fókuszországoknak. Valakinek ez mese a Holdon, mi pedig csináljuk és részesei vagyunk ennek a csodának. Négy olyan embert fogunk ott alkalmazni, akinek nincs képesítése, illetve négy olyat, aki sérült, egyébként összesen 14 alkalmazott lesz. A cél az, hogy olyanok találjanak itt munkát, akik a munkaerőpiacon már nem jutnának álláshoz. Így alternatívát tudunk nekik nyújtani, nem az állami költségvetésből élnek majd, hanem a saját jövedelmüket megteremtve a társadalom aktív részévé válhatnak – részletezte Ricz Gábor.