Már nagyon régen vártam erre a nagy napra: az utolsó két évben szinte éjjel-nappal, de tulajdonképpen az első egyetemen töltött naptól kezdve, a hat év minden pillanata tartalmazta ezt a napot. Aztán pedig, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy le fogok diplomálni, csupán idő, méghozzá nem is olyan hosszú idő kérdése, lassan elfásultam, egyszerre elkezdtek foglalkoztatni a további életemmel kapcsolatos kérdések, és szinte észre se vettem, hogy már csupán egy nap van hátra a vágyaim beteljesüléséig.
2024. szeptember 5., csütörtök
Kilátó
És apám félt a haláltól is.
Emlékszem, hatéves se voltam, és be akartak (és, mint az ki fog derülni, be is adtak) az iskolába.
Az öreg elővette a barna, háromajtós szekrényből a gondosan eltett egyenruhát. A nejlon zörgött, ahogy lehúzta a kabátról, s megcsapta az orrát a molyirtó szaga.
Törékeny, tiszta, áttetsző. Természetesen lehet(ne) stabil, koszos, átláthatatlan is.
Eresztetek belém.