A néhai id. Novák Mihály, Misi bácsi fáradhatatlan szervezői munkájának köszönhetően mára intézménnyé, közösségépítő, egyben nemzetközi műhellyé vált Bácskossuthfalván az Iskola és az Ifjúsági utca találkozásánál pihenő művelődési ház, az egykori Kovacsics Iskola. Ha megtelik képzőművészekkel, ragadós jó hangulat lengi be, közben az alkotók a művészet láthatatlan pálcájával varázsolnak, inspirációval töltik fel magukat és egymást. Egymással, egymáson viccelődnek, egymásnak gyónnak egy-két korty jóféle helyi gyümölcspárlat lélektárogató sugallata után.
A megalapításának idén 45. évét jegyző 9+1 Nemzetközi Művésztelep 21. alkalommal szervezte meg Mesterműhely elnevezésű négynapos táborát, amelyre az alapító tagok és a vajdasági alkotók mellett érkeztek Magyarországról, Svédországból és Montenegróból is. Maga a találkozó szelektora, Fujkin István kanadai otthonából utazott haza, hogy kezet szoríthasson barátaival. Ezúttal is elvont, elgondolkodtató és mégis konkrét cím mentén munkálkodhatott a mesterműhely 22 művésze.
– Hajnaltoll és (vagy) Időalkony címmel határoztam meg a találkozó témáját. Ez amennyire konkrét, annyira elvont is, sok minden belefér, többféle alkotói hozzáállás, módszer és stílus beleilleszthető – mesélte Fujkin István a találkozó csütörtöki napján, miközben mellette a nagyteremben Gyurkovics Hunor tanár úr a tőle megszokott csendes derűvel az arcán hívta elő gyermek- és ifjúkora emlékeit.
Gyurkovics Hunor tanár úr a tőle megszokott csendes derűvel az arcán hívta elő gyermek- és ifjúkora emlékeit
– Éppen folyópartokat festek. Valamikor Eszéken éltem, és ott a Dráva-part hagyott bennem ilyen motívumokat és emlékeket. Ezúttal ezek köszönnek vissza a munkáimon keresztül – nyilatkozta a 9+1 egyik alapítója.
A zentai születésű Buday Mihály Zalaszentgyörgyről érkezett Bácskossuthfalvára.
– Nagyon örülök, hogy itt lehetek kedves barátom meghívására. Jó társaságba kerültem, jó feltételek közé, tehát minden adott, hogy jó képek készüljenek. Kicsit szürreális képeket készítek, olajjal dolgozok. Az álmaimat festem meg, tehát nem a látott, hanem az elképzelt világot. És úgy, mint ahogyan az álmainkban, csak foszlányokra emlékezve. Ezen belül is kedvenc témám a nő, a férfi és a nő kapcsolata – hallhattuk az alkotótól.
Pillanatnyi csend és alkotói hangulat a bácskossuthfalvi művelődési ház nagytermében
Molnár Imre grafikus ötvözi a régi, patinás képzőművész iskolák színvonalát a mai kor vívmányaival. Húsz év füzetekbe lejegyzetelt ötleteit digitalizálta, azaz szkennelte, és ha kell, akkor pillanatok alatt kéznél van, amit keres.
– Én szeretem szabadon értelmezni a témát, vagyis hogy a szabad témákat kedvelem, remélem, illeszkedik azért a megadott témához a munkám. Talán öt éve, még a Covid-járvány előtt jártam utoljára a 9+1 táborában, és nagyon örülök, hogy az idén összejött. Az utóbbi időben nem nagyon volt kiállításom, mert más elfoglaltságaim miatt nem tudtam dolgozni. Remélem, hogy ez majd megváltozik, és a rajzolásra, a saját elfoglaltságaimra is tudok nagyobb lendülettel összpontosítani – zárta Molnár Imre, és mindjárt mellette termett a mesterműhely két karikaturistája, Léphaft Pál és Szalai Attila a róla készült munkáikkal. A csapathoz szegődött Péter László is, aki Székelykevén született, jelenleg Magyarországon él és tanít rajztanárként, de az írás sem áll tőle távol.
Péter László
– Levegősen veszem a meghatározott témát, és igyekszem olyasmivel foglalkozni, amihez kedvem van. Most éppen egy szárnyas csikón dolgozok, az utóbbi időben egyébként állatrajzokat készítek. Egy-egy ilyen táborban oda kell azért figyelni az idő rövidségére is – tette hozzá mosolyogva Péter László, miközben Léphaft Pál azon viccelődött, hogy nem szeretné, ha csak a kis krokik jellemeznék az ittlétét, ezért a nagy művészek mellett ő is próbálkozik, kísérletezik.
– Akrillal dolgozok, struktúrákat készítek, fekete alapra árnyalatokat, színeket viszek fel. Számomra ez egy izgalmas utazás, kísérlet. Próbálkozom. Igen, a karikatúra mindig édes dolog, lehet rajta nevetni. Persze többen inkább másokon, mint magukon szeretnek nevetni – hallhattuk, és máris megindult a finom csipkelődés a művészek között a teremben. Közben az is kiderült, hogy Boros György grafikus a tanügyben töltött évei alatt még Kerekes Sándor – KeS festőt is tanította rövid ideig. Az egykori szabadkai iskolákról, az oktatói-nevelői munka szépségeiről és kihívásairól nosztalgiázó neves alkotókhoz csatlakozott Szalai Attila karikaturista is, a Hét Nap munkatársa.
A munka előtt és után mindig akad idő egy ízes beszélgetésre a művésztelepen
– Nem véletlenül kerültem a képzőművészeti pályára, én tudatosan készültem rá ifjú koromban. Ebben hathatós szerepe volt a néhai Ivanyos Sándornak is, aki a rajztanárom volt – tette hozzá Boros György, majd Kerekes Sándorral megtárgyalták, hogy ki hány évet töltött a tanügyben, és hány olyan felvételizőt készítettek fel a képzőművészeti karra, akikből „lett is valaki” a szakmában. Másnap, pénteken a táborban igazi interdiszciplináris hangulat kerekedett, mert miközben voltak, akik még festettek, addig a nagyteraszon az irodalomé volt a főszerep több könyv bemutatóján keresztül, Ózsvár Péter és felesége Edit pedig varázslatos rakukerámia szobrocskákat keltettek életre az udvaron.
Ózsvárék rakuégetése és az érdeklődő közönség
– Több különálló darabbal igyekszem hozzászólni a magam módján a tábor témájához. A raku égetéshez egy speciális agyagra van szükség, ezt a hőkezelési folyamatot a kanizsai agyag nem bírná ki – nyilatkozta Ozsvár Péter.
A 9+1 Nemzetközi Művésztelepen készült munkákból legközelebb szeptember első hétvégéjén, a szüreti napi rendezvénysorozat keretében tekinthetnek meg az érdeklődők egy alkalmi kiállítást a színház melletti Lóbárban, októberben pedig egy ünnepséggel szeretnék megünnepelni a 9+1 megalakítása 45., kerek jubileumát.
Fotók: Forró Krisztián és Kazinczy Paszterkó Diana
