Két dolog tágul bizonyosan: a világmindenség meg az emberi képzelet. Gondjaink általában az utóbbival adódnak, ellenőrzési vonalon. Íme például ez a fotó a két leányzóról. A közzétevő állítása szerint a szoborpáros egy templomban található, Indiában, a Shatrunjaya-hegyen. Az alkotás ezer évnél is korábban készült, a nők mégis mintha mobiloznának. Bárhogyan is nézem – tényleg. A képet megküldtem néhány ismerősömnek: az egyikük szintén mobilt meg tablettet lát a kezükben, a másik megkérdezett hasonlóképpen úgy véli, „mintha a jelen embere használná az okostelefont; lehetne könyv is, de azt másként tartom".
Az ilyen – nehezen eldönthető esetek – a gondolati-elméleti rendszerekben komoly dilemmákat vetnek fel. Megtörténhet ugyanis, hogy a lánykezekben látható tárgyak véletlenszerűen kerültek oda, ez esetben a szabályoktól eltérő, kivételesnek számító jelenséget kellene értelmeznünk. Ezen túlmenően maga Kant figyelmeztet, hogy „a véletlen feltételezése történelmileg igen sokszor a tudományos kutatások vonalával szembekerült". Egy egzakt felmérésen alapuló tanulmány tehát esetünkben mindenképpen arra az álláspontra helyezkedne, hogy a mobil felvetése téves, tudománytalan. A témánál tartva Kierkegaard ezt mondja: a szubjektív és objektív igazság közötti különbséget a hisz ige használata jeleníti meg. Ezzel kapcsolatban idézi Szókratészt, aki hitt a lélek halhatatlanságában, ezért egy igazságtalan ítélet után bevette a mérget, és békésen bevárta a halált.
Így jutunk el ahhoz a lehetséges megoldáshoz, hisszük-e, hogy a női tenyér mobilkészüléket tart. Ezt persze mindenki maga dönti el. De – elöljáróban – nyugodtan csatlakozhatunk azokhoz, akik azt bizonygatják, elképesztően nagyképűeknek kellene lennünk, ha elfogadnánk a tételt, miszerint mi vagyunk az egyetlen létező lény a mindenségben. Jóval valószínűbb, hogy megannyi helyen alakult ki az életnek valamilyen formája, persze nyilván más feltételek között, és másféle módon. A sorjázó kérdések közül pedig ezúttal csak kettő: eljutunk-e valaha igazán távoli régiókba, illetve a földönkívüliek meglátogattak-e már bennünket (megajándékozva például az akkor még mifelénk ismeretlen technikai eszközökkel).
Az eligazodást a képzelet segíti. Mankóként a mozi mindenekelőtt. Az űrhajós sci-fi-filmek története a távoli 1929-ben kezdődik, A hold asszonya c. német produkcióban a szereplők egy rakéta segítségével jutnak el egy másik égitestre. Az igazi lendület azonban az ötvenes és a hatvanas években következett be. Bizonyára sokan emlékeznek még rá, a Magyar Televízió 1968-ban mutatta be például az Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című sorozatot, elsöprő sikerrel. Úttörő, jelentőségükben kiemelkedő alkotásokra özönlöttek a nézők, az egyik ilyen a Stanley Kubrick által rendezett 2001: Űrodüsszeia – az Oscar-díjas alkotást azóta is a sci-fi-műfaj egyik klasszikusaként tartják számon. És még egy a terjedelmes listáról: Harmadik típusú találkozások (1977), Steven Spielberg rendezésében. (A film operatőre mellesleg Zsigmond Vilmos volt, a zenei anyagban pedig Kodály Zoltánra is támaszkodtak.)
De mindez inkább a képzelet mutatványa. És a tudományos megközelítés? Nem kerülhetjük meg Erich von Däniken nevét, bár a svájci szerző és dokumentumfilmes ténykedéséről igen eltérőek a vélemények. Hatása azonban tagadhatatlan, hiszen könyveit harminckét nyelvre fordították le, az eladott példányszám pedig meghaladta a hatvanmilliót. Az ő tétele szerint egyébként a prehisztorikus időkben egy vagy több magasan fejlett földönkívüli civilizáció látogatást tett a Földön, és segédkezett őseink civilizációinak felemelkedésében. Jóval korábban (már 1947-ben) Einstein és Oppenheimer Kapcsolatok más égitestek lakóival megnevezéssel készítettek anyagot, amelyben a majdani kommunikációs problémákat taglalták, valamint azt, hogy mi a teendő, ha a máshonnan érkezők szándéka békés, illetve mitévők legyünk abban az esetben, ha pusztán hódítani akarnak. Ám előfordulhat az is, hogy egyszerűen itt szeretnének megtelepedni.
Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztrofizikai részlegének elnöke szerint Naprendszerünket nemrégiben egy távoli csillagrendszerben élő, fejlett, földön kívüli civilizáció látogatta meg. Ő egyébként azzal kavart fel nagy port tudományos körökben, hogy az 'Oumuamua elnevezésű csillagközi tárgy vizsgálatával foglalkozva azt állította, az nem természetes, hanem mesterséges eredetű égitest, amely így egy idegen civilizáció hírnöke. (Könyve magyarul is megjelent.)
Mindezek után kanyarodjunk vissza a szoborlányokhoz. Mobilt tartanak a kezükben? Nem tudom. De miért ne!
