11. rész
Ahogyan a Magyar Szó, úgy a 7 Nap – és valamennyi korabeli sajtótermék – megjelenésében döntő és meghatározó szerepet játszott a Kiadói Tanács (később laptanács). Kolozsi Tibor szerint azzal a céllal hozták létre, hogy „a lap problémáinak megvitatásával irányt mutasson, biztosítsa – nem valami politikai fórumnak, hanem – magának a közösség képviselőinek azt a jogát, hogy véleményt nyilvánítson az újság törekvéseiről, irányvonalának helyességéről, esetleges hibáiról.”1 E demokratikusnak tűnő eljárással szemben a Kiadói Tanács feladata a valóságban kifejezetten politikai volt: számonkért és fegyelmezett, ha a párt irányvonalától eltérő jelenségeket tapasztalt. Igaz, hogy a testület a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből verbuválódott, sokan képviselték a gazdasági és kulturális élet különböző területeit, volt közöttük munkás, paraszt és értelmiségi is, többségben azonban valamennyien pártpolitikusok voltak.
Petkovics Kálmán A 7 Nap útja című monográfiájában szintén részletesen tárgyalta a kiadói tanácsok szerepét és feladatát: „Az újságok alapítói által kinevezett, és a különleges társadalmi érdek képviseletére hivatott önigazgatási szervektől elsősorban azt várták el, hogy rendszeresen értékeljék a lapok társadalmi rendeltetésének megvalósulását, s ha kell, bírálattal vagy tanáccsal támogassák ebben a szerkesztőségeket. A tanácsok létrehozásával csökkentek az elzárkózás vagy privatizálás kórokozóit hordozó törekvések esélyei.”2 A Kiadói Tanács munkájával „erősítjük a jugoszláv szocialista társadalmi közösséghez való tartozás tudatát anélkül, hogy az etatizmus útvesztőjébe keverednénk”.3 A 7 Nap első kiadói tanácsa 1956 végén alakult meg, elnöke Nagy Ferenc volt. 1965. november 27-én új kiadói tanács jött létre, elnöke, Rajcsán István a végsőkig elkötelezett társadalmi-politikai munkás volt. 1970. november 19-én új kiadói tanács alakult, elnökévé Bagi Károlyt választották. 1979 novemberében a kiadói tanács helyébe a laptanács lépett, amely Mészáros Zakariást nevezte ki fő- és felelős szerkesztővé. 1980. január 15-én a laptanács kimondta: „a 7 Nap politikai orgánum, mely tájékoztató szerepe mellett vállalja a marxista világnézet népszerűsítését, küzd a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek egységének erősítéséért, foglalkozik a köztársaságok és tartományok mindennapjait érintő kérdésekkel”. (7 Nap, 1980. január 18.)4 A kiadói tanácsoknak döntő szerepük volt az újságok és folyóiratok főszerkesztőinek a kinevezésében is.
Azt pedig, hogy a sajtótörvény meglehetősen laza és bizonytalan meghatározása alapján mi minősült sajtóvétségnek, a mindenkori állampárt hatalmi körei határozták meg. Az eljárás rendre úgy indult, hogy a „fölkért” (inkább megbízott) – többnyire nagy tekintélynek örvendő – író, újságíró, tudós vagy közéleti személyiség írásban bírálta a (párt által) kifogásolt közösség- vagy rendszerellenes jelenséget, amivel egyféle sajtókampányt indított az útjára. A cikk megjelenése után egymást követték a hozzászólók, egészen addig, amikor már a gyárak, üzemek és intézmények dolgozói közös fölhívásban követelték a hatóság eljárását. A demokratikus közvélemény „nyomásának engedve” azután a rendőrség, az ügyészség és a bíróság eljárt az ügyben, és kimondta az államellenes cselekedet büntethetőségét. Ez a fajta jogbizonytalanság különös veszéllyel járt, hiszen nem paragrafusba foglalt törvények, hanem pártpolitikai érdekek alapján történt az ítélkezés. A jugoszláv újságírók 1988-ban elfogadott kódexe is általánosságokat tartalmazott. Az alapelvek sorában említi: „hivatásának teljesítése közben a sajtóban, rádióban és televízióban az újságíró kiáll a szocialista önigazgatás, az ország egységének sérthetetlensége és Jugoszlávia szövetségi berendezkedése, nemzetei és nemzetiségei egyenjogúságának elve, a humánus szocialista emberi viszonyok, valamint a jugoszláv külpolitika elnemkötelezettségi és békés egymás mellett élési elve mellett. Az újságíró kiáll a munkásosztály alkotmányos szerepének és a dolgozók azon jogainak érvényesítése mellett, hogy szabadon rendelkezzenek életükkel és munkájukkal, kiáll a jugoszláv szocialista hazafiság erősítése, forradalmi vívmányaink és az ország alkotmányos berendezkedésének megőrzése mellett.” Ezt követően 15 pontban foglalja össze a sajtó emberének jogait és kötelességeit.5 Azt viszont már maga a sajtót felügyelő pártszervezet – illetve annak képviselői – határozták meg, hogy ki mikor, milyen formában sértette meg az alkotmányt és az újságírói kódexet.
(Folytatjuk)
* A tanulmány részlet a Magyar sajtó a Délvidéken 1914–1989 című terjedelmesebb munkából, mely a Magyar Média- és Hírközlési Hatóság Médiatudományi Intézetének felkérésére készült. Megjelent: A határon túli magyar sajtó Trianontól a XX. század végéig – Fejezetek a magyar sajtószabadság történetéből című kiadványban; Budapest – Médiatudományi Intézet, 2014.
1 Kolozsi Tibor: Huszonöt esztendő; In: Pénteki találkozások. Megjelent a 7 Nap fennállásának 25. évfordulója alkalmából; Szabadka, 1971. 49. p.
2 Petkovics Kálmán: A 7 Nap útja – Megjelent a negyvenéves 7 Nap évfordulójára; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 1986. 28. p.
3 Uo. 51. p.
4 Idézi Petkovics Kálmán, 126. p.
5 A jugoszláv újságírók kódexe; In: Újságírók Könyve; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 1989. 113–115. p.
