A magyar tartalékos baka egyik több napos katonai őrjárat során egy töröknél kapott elszállásolást. Este azután, amikor a szállásadójával egyedül maradtak, „előhuzakodva a politikával, kifejteni igyekezett házigazdám, hogy mily üdvös ez országra, hogy véglegesen a nagy Monarchiához csatoltatott. Megbeszélve a háború eseményeit, dicshymnuszokat zengett katonáinkról, kik hivatva lesznek a forrongó balkán-országokat megregulázni. Villanó szemei gyakran keresték fel az ajtó irányát, hogy meggyőződjék róla, nem közeledik-e valaki.”[1] A magyar baka megállapította: „Roppant sunyi a török. Azt hiszem, minden lelkiismeret furdalás nélkül képes a legkülönbözőbb elveket vallani. Kiszimatolva, hogy kivel van dolga, ügyesen használja fel alkalomadtán azok bármelyikét, hogy önmagának valami előnyt biztosítson.”[2] Dörzsöltségük a hadviselésből is kitűnik, a kötet A Kakanj-hegyen című fejezetében a szerző arról írt, hogy Boszniában a hadjárat idején éjszakánként tűz- és fáklya-jelekkel terjedtek a hírek, s hamarosan az is kiderült, milyen pontosan és precízen működött a híradásnak ezen ósdi változata.[3]
Ilyen és hasonló élmények pillanatokra feledtették velük a veszélyt, és a lövészárok-életet idővel felváltották az őrjáratok, a patrólák: feladatuk volt megvédeni a határt, lehetetlenné tenni, hogy a szomszéd országból, Szerbiából akár egyetlen ember is átlépje azt. Azután jött az örömhír: „Nem lesz háború!” – s a bakák a boszniai emlékekkel gazdagon megrakodva vonultak haza. Csak a pancsovai Baloghy Imre vizionált Zsivánovits Porfir de genere Zsiván (1909) című regényében holmiféle titkos, szerb katonai összeesküvést, amelynek központja Szarajevó lett volna, s amely már valóban lángba borította a környező országokat. Neki lett igaza!
Boros Imre Boszniai levelek és karcolatok című – eleven és kellően színes – kötetén kívül a szerzőnek még egy munkája olvasható, az 1911-ben Szegeden megjelent Anyám című, hat elbeszélést tartalmazó füzete. A Szeged, 1911. március hó keltezéssel megfogalmazott bevezetőjében írta a szerző: „Visszaemlékezve azokra a boldog napokra, amelyeket otthon töltöttem, száll meg az ihlet és késztet e pár sorban a róluk való megemlékezésre.”[4] Megindító írása a kötetnek A vén harangozó című elbeszélés, melyben a világosi fegyverletétel után bekövetkezett rettenetes időkre emlékezett az író. A lerakott, rakásra hányt magyar zászlók körül egy óvatos alak settenkedett. Aki látta, azonnal tudhatta, Damjanich vörös sapkásai közül való. Lopni akart a büszke katona, mert egyik halott bajtársát szeretné eltemetni a zászlórongyba. Így tartja illőnek, hiszen azon zászló alatt küzdöttek ők valamennyien. „Viszi temetni az elesett bajtársat. Hazaviszi az atyjához, a vén harangozóhoz. Hadd lássa még egyszer, utoljára. A vén harangozó szobájában egy megdicsőült honvéd teteme fekszik.”[5] Az öreg harangozó ráborulva sír, zokog. A temetés után az öreg elborult elmével a toronyba, a zengő ércek világába menekült, ahol a lélekharang agyonütötte. A Boszniai levelek és karcolatok, valamint A vén harangozó című elbeszélése alapján bizonyosra vehető, Boros Imre szép ígérete volt a századforduló magyar prózájának, elragadó érzéke a magyar történelem iránt fényes pályát rajzolt eléje. Hogy mégsem futotta be, megmarad az idők mélyén szomorú titkaként a délvidéki magyar irodalomnak.
IRODALOM:
Novoszel István
Novoszel István ált. isk. igazgató volt Julián-tanító: Egy Julián-tanító odisszeája; Salgótarján – Végh Kálmán könyvnyomdája, 1928. 127 p.
Katus László: A nemzetiségi kérdés és Horvátország története a dualizmus első negyedszázadában; In: Magyarország története IV. kötet; Budapest – Tankönyvkiadó, 1975.
Margitai József: A szlavóniai magyarok és a Julián-Egyesületi iskolák; Magyar Paedagogia, 1911. XX. évfolyam, 8. szám, 478–488. p.
[Petri Pál]: A Julián-Egyesület története – 33 év küzdelme és munkája. Julián barát magyar kutató útjának 700-ik évfordulójára írta Petri Pál; Budapest – Stephaneum Nyomda R. T. é. n. [1937] 96 p. + 7 t.
Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországokba és Amerikába 1860–1914; Kaposvár – Somogy Megyei Levéltár, 1995. 320 [6] p.
Molnár Sándor
Molnár Sándor: Kirándulás Jankovácra; Szlavóniai Magyar Újság, 1909. július 11. 1–2. p.
Molnár Sándor: Tavasz kezdetével (vers); Szlavóniai Magyar Újság, 1911. április 23. 1. p.
A kerülő leánya; Szlavóniai Magyar Újság, 1914. március 29. 4. p.
Molnár Sándor: A kerülő leánya I–XII. – Regény az életből. A Szlavóniai Magyar Újság számára; Szlavóniai Magyar Újság, 1914. március 29. 2–4. p.; 1914. április 5. 2–4. p.; 1914. április 12. 2–4. p.; 1914. április 19. 2–4. p.; 1914. április 26. 2–3. p.; 1914. május 3. [?]; 1914. május 10. 2–4. p.; 1914. május 17. 2–4. p.; 1914. május 24. 2–4. p.; 1914. május 31. 2–4. p.; 1914. június 7. 2–3. p.; 1914. június 14. 2–4. p.
Grujicsné Popovits Emília
[Grujicsné Popovits Emília]: Hervadt lombok. Költemények. Írta Grujicsné Popovits Emília; Szabadka – Nyomatott Hirth Lipót és Társa könyvnyomdájában, 1901. 96 p. Kapható Grujicsné Popovits Emíliánál Mitrovicán (Szerém-megye, Szlavónia)
Grujicsné Popovits Emília: Hervadt lombok. Költemények. Szabadka, 1901. 96 p. Oberläuter Róbert bizománya Temes-Kubinban; In: Corvina – A Magyar Könyvkereskedők Egyletének Közlönye. Szerkesztő Petrik Géza; Budapest. 1901. november 20. XXIV. évfolyam. 32. szám 174. p.; U. a.: Magyar Könyvjegyzék. In: Magyar könyvkereskedők évkönyve; Budapest, 1901. 33. p.
A Magyar Királyi Államvasutak mitrovicai elemi népiskolának értesítője az 1914/1915. tanévről. X. évfolyam; Kiadja a Magyar Királyi Államvasutak igazgatósága – Budapest, é. n. [1915] 42 p.; Az iskolaigazgatóság: A mitrovicai máv. elemi iskola 10 éves története, 7–12. p.; A tanulók megoszlása anyanyelv szerint az 1905–1915. tanévekben, 15. p.; Tantestület, 31. p.
Günther Ferenc
Günther Ferenc: Bosznia Szávamellékén; Zombor – Bittermann N. és Fia könyv- és kőnyomdájából, 1910. 36 p.
Makkai Béla: Végvár vagy hídfő? Az idegenben élő magyarság nemzeti gondozása Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában (1904–1920); Budapest – Lucidus Kiadó, 2003. 376 p.
Boros Imre
Boros Imre: Az őrjárat – Mutatvány a szerző Boszniai levelek és skiccek című kötetéből; Szlavóniai Magyar Újság, 1909. november 21. 1–2. p.
[Boros Imre]: Boszniai levelek és karcolatok. Írta Boros Imre; Budapest – Légrády Testvérek, 1910. VI + 189 p.
[Boros Imre]: Anyám. Írta Boros Imre; Szeged – Dugonics Könyvnyomda R.-Társ., 1911. 45 p.
