Margitai József A horvát- és a szlavonországi magyarok sorsa, nemzeti védelme és a magyar-horvát testvériség című, forrásértékű kötete 1918-ban jelent meg Budapesten, könyve utolsó mondatában azonban a szerző elárulta, munkája már a nagy háború kitörése előtt készen volt, megjelenésére azonban a háborús idők első évei nem voltak alkalmasak. Azután jött a trianoni országcsonkítás, és a Muravidék tudós tanára eltűnt a közéletből. 1929-ben azonban még egyszer megszólalt, Muravölgyi J. néven a Muraközi Szövetség tette közzé Muraköz és a horvátok című tanulmányát, melynek első fejezetében a maga száműzetéséről is szólt, amikor elmondta: a nagy háború előtti két-három évtizedben érthetetlen gyűlölet szállottá meg a horvátok nagy részét a magyarok iránt. Pedig valójában semmi okuk sem volt erre, de „az emberek a Drávántúl annyira magukba s egymásba szuggerálták a magyargyűlöletet, hogy az végül országos járvánnyá fajult, mely még ma sem szűnt meg teljesen. Tény, hogy túl a Dráván az volt népszerű ember és politikai sikereket csak az tudott elérni, aki a magyarok szidalmazásához értett.” De történjen bárhogyan is, ő, Margitai József, mindenkor szót emel a muraközi és szlavónországi magyarok érdekében.
A magyar–horvát testvériség I.
Margitai József
(részletek)
Munkám utolsó fejezetéhez értem. Mielőtt elválnék olvasóimtól, kik szívesek voltak utamra elkísérni, felkérem, jöjjenek velem néhány pillanatra a Zrínyiek földjére, Muraközbe! Az Alpoknak a Muraközben végződő, dombbá törpült legvégső nyúlványán, Csáktornya külső telkeinek határán áll az én kis hajlékom. Közvetlen előttem üde kis kaszálók, mezők, lombos erdőségek, útszéli fák, kanyargó utak, kisebb-nagyobb helységek; távolabb a Dráva felcsillanó sávja, azon túl keletről nyugatra hosszan elnyúló horvátországi hegycsoport, amely sokféle alakulatával olyan, mintha ott a Dráva mentén legelésző nyáj lenne, a hegycsoportból kiemelkedő Ivanscsica pedig mint a nyájra vigyázó pásztor. Negyven év óta nézem ezt a tájat, de még nem tudtam vele betelni. Nincs nap, hogy valami újat ne fedezzek fel benne. Nemcsak a vidék képe köti le a figyelmemet, mely a nap állása, s a felhők járása szerint színben és alakban ezerfélekép változik, hanem annak egyes pontjaihoz fűződő történeti emlékek is gyakran órákig e helyhez szögeznek, és eszembe juttatják a rég letűnt évszázadok történetét. A hegyek, völgyek, a közelben és távolban szürkülő várak, templomok, zárdák, romok… mintha mindegyik intene, s mesél is mindegyik, elmondja, hogy, mint volt az akkoriban, mikor túl a Dráván a horvát hazaszeretet egy volt a magyar hazaszeretettel; mikor a horvát testvér ugyanazokért az eszmékért küzdött, élt s halt, mint a magyar.
Maga a hely is, ahol állok, a múltak emlékeivel van tele. Ezen a helyen 1781-ig templom állott. Évszázadok vasfoga kikezdte falait, s amit megkímélt, azt emberi kéz szedte szét. A köveket, téglákat széthordták. Csak egy fáradt, terjedelmes alapkövet felejtettek a kert végében, mert nem bírtak vele, vagy talán azért, hogy maradjon valami, ami tanúságot tehessen róla, hogy e templomból kő kövön nem maradt. A templom helyén betemetett gödrök, mélyedések látszanak, elárulva, hogy a templom körül a sírhelyeket sem kímélték. Mikor kertemben egy-egy gyümölcsfát vagy rózsabokrot ültetek, emberi csontok, koponyák kerülnek ásóm alá, a Zrínyiek vitézeinek porladó földi maradványai. Lenn a völgyben a virágos rét kellő közepén patak folydogál. Fenn a közeli erdőben elrejtett Zrínyi kútjából fakad. […] A Zrínyi kútjától néhány puskalövésnyire esik Szent-Ilona. Az egykori pálosok kolostorából, amelyet a Lackfiak 1376 táján építettek, csak egy kis kápolna maradt fenn. Szent-Ilonán van eltemetve állítólag a szigetvári hősnek feje. Itt nyugszik több Zrínyin kívül a szigetvári hős dédunokája, Zrínyi Miklós, ki mint maga mondja: hírét kereste nemcsak pennájával, hanem rettenetes bajvívó szablyájával [is]. […] Szent-Ilonától délre, a nedelici (drávavásárhelyi) templom tornya emelkedik a nyárfák fölé. E helyen gróf Zrínyi György, a szigetvári hős fia állított 1572-ben nyomdát, melyben Verbőczy István Decretum Tripartitumát Pergovics István horvát fordításában nyomtatták 1574-ben.
A kursaneci (zrínyifalvi) erdő tölgyei alatt Pignatelli Belriguardo Anna hercegnő Althan Mihály János gróf, zalai főispán, s a Zrínyiek elkobzott uradalma birtokosának hitvese 1724-ben emlékoszlopot emelt; ez jelzi azt a végzetes helyet, ahol állítólag a vadkan a nagy hadvezér-költőt megölte, ahol Bethlen Miklós és Zrínyi János grófok, mint az emlékezetes vadászat részesei, súlyosan megsebesülve találták. Csáktornya a Zrínyiek vára, Zrínyi a költő szülőhelye, és sok hazafias eszme melegágya. Ebben a várban írta Zrínyi a költő műveit, s köztük a legnagyobbat, a Zrínyiászt, mely örök bizonyságául szolgál magyar hazafiságának.
A Zrínyi-vár irányában, túl a Dráván a soktornyú Varazsd halvány képe mosódik el. Vára még elég jó állapotban emlékeztet régi urára, Korvin Jánosra. Varazsdtól délnyugatra az ivanscsicai hegycsoporttól különválva fekszik a kúpalakú lepoglavai hegy. A hegyen állott valamikor Lepoglava vára, mely a Bebek családé volt, s később a Czilleyeké lett. A várat a törökök feldúlták, de Korvin János újra felépítette. A hegy tövében szerényen vonul meg a régi kolostor. Valamikor pálosok éltek benne, most fegyházzá van átalakítva. A templom sírboltjában nyugszik Korvin János. Márvány síremléke s porladó csontjai még láthatók. 1504-ben hunyt el az innen nem messze fekvő Korpona (Krapina) várában. Hitvesét, Beatrixet is mellé temették 1511-ben, s köztük nyugszik egyetlen fiacskájuk, Kristóf herceg is, ki öt éves volt. Ez a hely az eltűnt magyar vármegyék egyikének, Zagoriának a határán fekszik, mely Mátyás király tulajdona volt. […]
Az előttem elterülő hegység a Dráva folyásával egy irányban Légrád felé kanyarodik. Várának Zrínyiek voltak örökös főkapitányai. A hegy alatt ömlik a Mura a Drávába. A két víz közé építette Zrínyi, a költő Új-Zerin várát. Amint az emlékezés szárnyai visszavisznek a múltba, eszembe jutnak újra, meg újra a régi jó testvérrel és hű baráttal közös szenvedéseink és együttes küzdelmeink. A horvát mindig a magyar mellett, s azzal együtt harcolt közös jogaiért, a haza szent érdekeiért, míg a faji és nyelvi kérdés megbontotta a sok évszázados egyetértést.
[Margitai József]: A magyar-horvát testvériség; In: A horvát- és a szlavonországi magyarok sorsa, nemzeti védelme és a magyar-horvát testvériség. Írta Margitai József, a Julián-egyesület nyug. tanügyi tanácsosa; Budapest – Eggenberger-féle könyvkereskedés, é. n. [1918] 371–378. p.
Irodalom
Monográfiák:
A csáktornyai m. kir. állami tanítóképző-intézet értesítője fennállásának XXV-ik évében (1903–1904). Szerkesztette Margitai József igazgató; Nagykanizsa – Fischel Fülöp könyvnyomdája, 1904.
[Margitai József]: Horvát nyelvtan. Tankönyvül és magánhasználatra. Írta Margitai József állami tanítóképezdei rendes tanár; Nagy-Kanizsa – Kiadja Fischel Fülöp, 1885.
[Margitai József]: Vezérkönyv a magyar írás és olvasás tanításához a horvát- és vendajkú iskolákban. Írta Margitai József állami tanítóképző-intézeti igazgató. Kiadja a Nevelés- és Közoktatásügyi m. kir. Ministerium; Budapest – Magyar Királyi Tud.-Egyetemi Könyvnyomda, 1896.
[Margitai József]: Értekezések a tanügy köréből. Írta Margitai József; Nagy-Kanizsa – Kiadja Fischel Fülöp könyvkereskedése, é. n. [1896]
[Margitai József]: A „Muraköz” története. Az ezredéves orsz. kiállítás igazgatójának felhívására írta a szerkesztő; Csáktornya – Fischel F. (Strausz Sándor) könyvnyomdája, 1896.
[Margitai József]: A Csáktornyai m. kir. Állami Tanítóképző Intézet története és jelen állapotának ismertetése. Szerkesztette Margitai József igazgató; Nagykanizsa, 1896.
[Margitai József]: Magyar ABC és olvasókönyv a muraközi népiskolák számára. I. évfolyam. Írta Margitai József, a csáktornyai állami tanítóképző-intézet igazgatója. Kiadja a nevelés és Közoktatásügyi m. kir. Ministerium; Budapest – Magyar Királyi Tud-Egyetemi Könyvnyomda, 1898.
[Margitai József]: Gyermek-dalok a népiskolák számára. Összegyűjtötte Margitai József. Kiadja a Nevelés- és Közoktatásügyi m. kir. Ministerium; Budapest, 1898..
[Margitai József]: Magyar-horvát és horvát-magyar zsebszótár. Segédkönyv a horvát és a magyar nyelv megtanulására. Szerkesztette Margitai József igazgató [második, bővített kiadás]; Nagy-Kanizsa – Fischel Fülöp könyvkiadása 1901.
Medjimurski kalendar za prestupno ljeto 1916. Za medjimurski puk sastavil Margitai Jožef; Csáktornya – Nakladom knjižare Filipa Fischela (Strausz Sándor), 1915.
[Margitai József]: A horvát- és szlavonországi magyarok sorsa, nemzeti védelme és a magyar-horvát testvériség. Írta Margitai József, a Julián-egyesület nyug. tanügyi tanácsosa; Budapest – Eggenberger-féle könyvkereskedés, é. n. [1918]
Muravölgyi J. [Margitai József]: Muraköz és a horvátok; Budapest – Eggenberger-féle könyvkereskedés, Rényi Károly, 1929. – A Muraközi Szövetség kiadása
Tanulmányok, cikkek:
Fischel Fülöp kiadványai Nagy-Kanizsán; In: Értekezések a tanügy köréből. Írta Margitai József; Nagy-Kanizsa – Kiadja Fischel Fülöp könyvkereskedése, é. n. [1896] 174–176. p.
Halász Imre: A csáktornyai tanítóképző első másfél évtizede a nemzetiségi népoktatás szolgálatában; In: Népek a Mura mentén – Völker an der Mur – Ljudi uz Muru – Ljudje ob Muri, 2. kötet; Zalaegerszeg, 1998. 229–238. p.
Lázár Gyula, dr.: Muraköz viharos múltjából; Muraköz, 1884. szeptember 20. 1–2. p.
Margitai József: Csáktornya a múltban és a jelenben; Muraköz, 1896. szeptember 20. 3–4. p.; Čakovec vu stareših vremenah (rövidített); Muraköz, 1896. szeptember 20. 6–7. p.
Margitai József: A Muraköz ügye; Muraköz, 1904. október 30. 2. p.
Margitai József: A 25 éves Muraköz ünnepén 1884–1909; Muraköz, 1909. május 30. 1. p.
[Margitai József]: Éppen most jelent meg, és Fischler Fülöp könyvkereskedésében kapható Magyar-horvát zsebszótár, különös tekintettel a nép nyelvére. Szerkesztette Margitai József tanár. Ára 60 krajczár; Muraköz, 1887. május 22. 2. p.
Miskolci Arnold: Tanügytörténelmi adat Csáktornya közelmúltjából I–II. [1868, okirat is]; Muraköz, 1886. október 24. 1–2. p.; 1886. október 31. 2. p.
Schwarz Lajos, dr.: Jubileumi levél [25 éves a Muraköz]; Muraköz, 1909. május 30. 3–4. p.
