Izzasztó magány
Szürkület se
Az ember teste
A fényben
Tényben
Cicomázza magát
Elodázná
A halált
Sarjadzó tavaszkor
Tavasz-kór
Elpártol
Tőlünk
Az éledő
Élet
Piros
Fehér
Föld
Elnyúlás
Elmúlás
Keresni kikötőket
A tökéletes
Stéget
A tökéletességet
Nem szabadság
Keresni a teljességet
Nincs szabadság
Amely nem
Belőlünk fakad
A körülvalóból marad
Egymásért
Nyíló
Karanténvirágok
Karanténvilágok
Múlnak
Hullnak
Tömegsírba
A tömeg sírna
Ha könnye volna
A tömeg szörnye
Sorban áll
Hozzánk ér
Bennünk (f)él
Az ember
Örökégő mécses
Az embert
Csillagrések
Rejtik
(F)élt
Elfelejtik
