Ó, én miért nem lettem inkább anakonda,
ki a folyamok habját farkával kavarja,
csukott szemmel is tudja, merre jár a konda,
és elnyel ebédre öt disznót, hat ökörhalat?
Unom a sok szüzet – csupa szépségkirálylány.
Hát azt hiszik, erotomán sznob ez a sárkány?
A király, nem mondom, jókora pléhpofázmány,
(a történelem itt régtől tévúton halad),
küldhetne már faggyas birkát, ropogós kecskét,
mellé meg legalább faros parasztmenyecskét,
velük egy ideig békén ellehetnék,
nem köllene titkon szerveznem fóradalmat,
s Gyurinak könyörögni, csináljon már puccsot,
kavargasson mást, ne csak újabb poshadt fuccsot,
(őfelsége sehogy, hogy beadja a kulcsot).
Vagy tán jobb, ha eltűnök, viszem a jutalmat –
mielőtt szentté engem döglötten avatnak?
