Százharmincöt éves a zentai tekézés

A zentai tekézés történetének kezdete szinte azonos a zentai sport történetének kezdetével, hiszen – mint a város második legrégebben alakult hivatalos sportegyesülete – szerves alkotóelemét képezi a város dicső és nagy múltú sportjának. Kevés olyan tekeegylet van az országban, sőt a világban, amely 135 éves hagyományra tekinthet vissza, mint a zentai egyesület, amely 1889. május 19-én alakult meg Zentai Tekéző Társaság néven, és amelynek alapszabályzata és névsora eredeti példányban megtalálható a budapesti Országos Levéltárban 18747/40-1889 szám alatt.

Az alapszabály szerint az egyesület célja „a műveltebb közönségnek találkozási és érintkezési helyet szerezni, hol a tagok tisztességes és lovagias szellem fenntartása mellett férfias és testedző tekézési játék s a társas mulatságok rendezésével járó szórakozást megszerezhessék”. A társaságnak tagja lehetett „minden zentai, kifogástalan jellemű, nagykorú, műveltebb polgár…”

A hivatalosan jóváhagyott zentai sportegyesület működése a többi vajdasági város sportegyesületeivel egyetemben híven tükrözte az akkori kor társadalmi jellegét. Az egyesületben a tagok átfogó polgári tevékenységet folytathattak, ami megfelelt az akkori azonos körű társadalmi rétegek szokásainak és elvárásainak. A hangsúlyt a különféle társas estekre, ünnepségekre és vigadalmakra helyezték, a sportolás másodlagos szerepet kapott. Jó pár évtizednek kellett elmúlnia ahhoz, hogy a tekézgetésből versenysport váljon.
Az idő múlásával a tekeegyletek fokozatosan átvették az egyszerűbb emberek szórakoztató tevékenységének szerepét. Már a XIX. század végén egyes vendéglősök hamar rájöttek, hogy a kuglizás jó kiegészítő jövedelmet hoz a kocsmák, fogadók, vendéglők, hörpintők kísérőtevékenységeként. Zentán is hasonló volt a helyzet, és az 1920-as években már gomba módra jelentek meg az újságokban a hirdetések a különféle kuglizási-tekézési lehetőségekről és nyereményekről. A későbbiek folyamán a kugli- és tekeversenyek kizárólag a munkásosztály sportjává váltak, sőt egy ideig rajta is maradt a „kocsmai sport” elnevezés.

Zentán több kocsma udvarában is volt alkalmi, földes tekepálya: a Keczeli-sörözőben, a Boros-vendéglőben (később Kuglana), a Nagynémedi-vendéglőben – népszerű nevén Mulagyi –, továbbá a Vén Vince-, Kálmán Ferenc-, Dobokai Miklós-, Szabó Pál-, Ernyes Ferenc-, Horváth György-, Gulyás Mihály-, Muhi István- és a Matykó Ferenc-féle vendéglőkben. Egyedül a Csonka-vendéglőben volt egypályás, deszkaborítású játéktér, úgyhogy a prímet ez vitte – egészen 1960-ig, amikor is „összedőlt”.

Idevágó eredeti újságcikkidézetek (1923–27):

A Sentai Ujság 1923. május 6-ai számában a következőket olvashatjuk: „Tekeverseny lesz f. hó 6-án vasárnap d. u. 2 órai kezdettel a Dobokai vendéglőben ahol a legtöbb fát ütő egy szép bárányt kap jutalmul. Tisztelettel Dobokai Miklós vendéglős”. „Teke-verseny! f. hó 6-án, vasárnap d. u. 2 órai kezdettel (a volt Berta Mátyás-féle vendéglőben). A legtöbb fát ütő egy szép malacot kap jutalmul. Tisztelettel: Toth H. Dávid vendéglős”.

A Sentai Ujság 1923. május 10-ei számában a következőt olvashatjuk: „Kugliverseny ma délután az Ördögnél. A legügyesebb dobók között 2 díj lesz kiosztva. Első díj egy szép bárány, a második egy pár liba. Kitűnő italok – Szíves pártfogást kér: Szabó Pál vendéglős, Újtemplom-tér, volt Istenes-féle vendéglő.”

A Sentai Ujság 1925. május 3-ai számában olvasható: „Teke-verseny! Értesítem a kuglit kedvelő közönséget, hogy vasárnap (május 10-én) délután nagy tekeversenyt rendezek. A legjobb dobó egy kövér bárányt fog kapni. Tisztelettel Ernyes Ferenc felsőhegyi vendéglős.”

A Sentai Ujság 1925. május 24-ei számában a következőket olvashatjuk: „Teke verseny! Értesítem a kuglit kedvelő közönséget, hogy vasárnap (május 31-én) d. u. 3 órakor tekeversenyt rendezek. A legjobb dobó 25 kg nullás lisztet fog kapni – tisztelettel Horváth György vendéglős”.

1925. május 31-én a Sentai Ujság mellékletében megjelent a következő hirdetés: „Kugli-verseny! Ma vasárnap d. u. 3 órai kezdettel a Jesina-féle vendéglőben kugliversenyt rendezek, egy szép bárány lesz kisorsolva, aki a legtöbb fát üti, az nyeri meg. Tisztelettel Gulyás Mihály vendéglős.”

1927. június 12-én a Sentai Ujság megjelentette a következő hirdetést: „Új kuglipálya! Értesítem a n. é. közönséget, hogy június hó 12-én, vasárnap délután ujonnan épült léczpályámon kugli-versenyt rendezek, ahol egy fekete bárányt és egy sült kappant fog nyerni a legtöbb fát ütő. Szíves pártfogást kér Muhi István vendéglős”.

Majd következett a gazdasági világválság!
Az 1930-as évektől szabályozták a tekézést az országos szövetség (SZHSZ) és az alszövetségek létrejöttével. A II. világháború idején a sportolók a pályákat a fronttal váltották fel. Kuglizás is csak elvétve volt. A II. világháború után Zentán a Jedinstvo sportegyesület keretében a 12 szakág közül az egyik a tekézés volt, és Előre néven szerepeltek, kezdetben a különféle helyi, járási, majd a járások közötti versenyeken. A versenyzők a vidéki mérkőzésekre kerékpáron, parasztkocsin, tehergépkocsin, fiákeron utaztak, és amikor már javult a helyzet, akkor már vonaton is.

1962. december 22-ére Zentán a Panonija építő-munkaszervezet jóvoltából fölépült a hadseregotthonban egy egysávos tekepálya. Jelentős dátum 1983. június 10-e, amikor ünnepélyes keretek között átadták a hatsávos új automata tekepályát Zentán. Ezután új lendületet vett a zentai tekézés, amit az éveken keresztül elért, felhalmozott számos kitűnő hazai és nemzetközi eredmény is bizonyít. Huszonöt év után, 2008. szeptember 7-én került sor a felújított Wolmen-féle, nemzetközi szabványnak is megfelelő tekepályának az ünnepélyes átadására.

A tekeklub hivatalosan 1986. május 25-én alakult meg Zentai Tekeklub néven. Csapatbajnokságokon 1983-tól vettek részt Žitorpomet (Topolyai Alszövetségi Liga), 1985-től Vulkanizer (Szabadkai Liga), 1988-tól a mai napig Zentai Tekeklub néven. A későbbi évek folyamán megméretették magukat minden versenyfokozatban: I. Vajdasági Liga, I. szövetségi B és A liga, Szuperliga. A 135. jubileumi évben a férficsapat a II. Vajdasági Ligában, míg a női a Szuperligában szerepelt.

Zenta azok közé a kisvárosok közé tartozik, ahonnan a sportolók általában eredményeik elérése után más egyesületekbe, városokba igazolnak át. A tekeklub esetében ez fordítottnak tűnik, hiszen az évek folyamán számos kitűnő versenyző igazolt Zentára más klubból, akik országos válogatottak voltak az egyéni és csapatvilágversenyeken, a kadét-, az ifjúsági és a felnőttmezőnyben: Bárány Csongor, Borislav Grujin, Boros Árpád, Ćosić Gavra, Ernyesi Róbert, Fekete László, Hočevar Marko, Hočevar Matjaž, Hočevar Tara, Majoros János, Mošorinski Miša, Szél Tibor, Zapletán Zsombor.

A 135 éves zentai tekesport történetét visszapörgetvén, csak egy pár jubileumi adat az 1945 utáni időszakból: 1954-ben a 65. évfordulón a tekézők székházában, még a Csonka-vendéglőben megemlékező nagy létszámú összejövetelt tartottak, versenyt szerveztek díj és emlékserlegek szétosztásával. 1964-ben kissé szerényebben, már a hadseregotthon tekepályáján, de szintén megemlékeztek a 70. évfordulóról. 1989-ben a centenárium alkalmából külön szervezőbizottságot alakítottak. A zentai városháza zsúfolásig megtelt dísztermében tartották meg a megemlékezést és az emlékplakettek szétosztását. 2009-ben a 120. évfordulón a klub monográfiát adott ki, nemzetközi emléktornát szervezett, és az esti banketten osztotta ki az emléklapokat. Minderről a sajtó, a rádió és a televízió is részletesen beszámolt. 2024-ben a 135. évfordulón a klub még azt sem tudja, hogy anyagiak hiányában a csapatai egyáltalán elindulhatnak-e az ősszel kezdődő bajnokságon, a 135. jubileumi „díszülést” pedig – sakknyelven szólva – borítékolták…