Megtiszteltetés és felelősség egyben

Mester Gyula, az egykori Jugoszlávia egyik legkiválóbb röplabdázója 275 alkalommal ölthette magára a nemzeti mezt, hazája válogatottjával olimpiai arany- és bronzérmet szerzett, emellett állhatott Európa- és világbajnoki dobogón is. A legendás sportoló csaknem három éve a Szerb Röplabdaszövetség (OSS) elnöki pozícióját tölti be, tavaly novemberben pedig az a megtiszteltetés érte, hogy a Nemzetközi Röplabdaszövetség (FIVB) alelnökévé választották. A rangos tisztség betöltése kapcsán arról kérdeztük, hogy milyen tervekkel vág neki az új kihívásoknak, valamint kitértünk a sportág hazai jelenlegi helyzetére és a kitűzött célokra, tervekre is.

Nemrégiben a Nemzetközi Röplabdaszövetség alelnökévé választották. Hogyan élte meg ezt az elismerést, és milyen tervekkel vág neki az új kihívásnak?
– Nagy megtiszteltetés számomra és a szövetségnek egyaránt, hogy ilyen pozícióba kerültem, ugyanakkor egyben hatalmas felelősség is, mivel tőlünk várják el, hogy valami újat hozzunk. Ki kell emelnem, hogy augusztusban Ivan Knežević főtitkár alelnöki pozíciót kapott az Európai Röplabdaszövetségben, amivel tulajdonképpen megtettük az első lépést a kinevezésem felé. Úgy gondolom, hogy ez rendkívül fontos, mivel valamilyen módon ráhatásom lesz a sportág fejlődésére. Mindenképpen ki kell használni ezt a lehetőséget, hogy az elkövetkező négy évben valami pozitívat alkossunk, és szeretnénk nemcsak az európai, hanem a hazai röplabdát is fejleszteni. A régiónkban megvan az együttműködés, kiváló kapcsolataink vannak mindenekelőtt a Magyar Röplabdaszövetséggel, valamint a horvát és a többi balkáni országgal is. Az európai kupákat szeretnénk megreformálni, hogy érdekesebbek legyenek, ezáltal több nézőt is vonzzanak. A Bajnokok Ligája a jelenlegi formájában szerintem nem megfelelő. Az olasz és a lengyel csapatok nem elégedettek a jelenlegi formával, a jövőben ezen változtatni szeretnénk. Azon dolgozunk, hogy a következő idénytől már valamilyen másik formátumban próbálhassák ki magukat a csapatok.

A Szerbiai Röplabdaszövetség elnökeként és a százéves jubileum fényében hogyan látja a hazai röplabda jelenlegi helyzetét? Milyen programokat valósítottak meg a jelentős jubileum kapcsán?
– A centenáriumi ünnepségünket megtisztelte jelenlétével többek közt Fabio Azevedo, a Nemzetközi Röplabdaszövetség újonnan megválasztott elnöke, és velünk ünnepelt Roko Sikirić, az Európai Röplabdaszövetség új elnöke is. Itt voltak a sydney-i olimpián aranyérmes jugoszláv röplabda-válogatott tagjai, akik huszonnégy év után először vettek részt együtt egy ilyen hivatalos eseményen. Nagy büszkeséggel töltött el, hogy a szervezet elnökeként házigazdája lehettem egy ilyen jelentős ünnepségnek. Visszatekintettünk mindarra, ami az elmúlt száz évben történt. Úgy gondolom, hogy női ágon nincs probléma az utánpótlás szempontjából, ami a férfiakról már korántsem mondható el. Azon dolgozunk, hogy ezen változtassunk, és újra felépítsük a csapatot. Egy új olimpiai ciklus indult, vagyis a Los Angeles 2028, amelynek fényében két szövetségi kapitányt hoztunk a csapatok élére. A férfiak esetében egyfajta generációváltásra van szükség, mert a csapattagok nagy része 32 éves vagy azon felüli. Ez korántsem lesz könnyű feladat, mivel a fiatalok körében nem rendelkezünk kimagasló képességű játékosokkal. Ennek ellenére bízom benne, hogy négy év alatt sikerül összehozni egy olyan minőségű csapatot, amely ki tud jutni az olimpiai játékokra. A nőknél teljesen más a helyzet, még annak ellenére is, hogy az eddigi csapatkapitány, Maja Ognjenović bejelentette a visszavonulását. Szerintem azért még mindig vannak világszintű játékosaink, mint Tijana Bošković, aki az egyik legjobb a világon, köré fog épülni a csapat. A fiatalok és a tapasztaltabbak vegyítésével sikeres lehet az együttes.

Hogyan értékeli a szerb női röplabda-válogatott olimpiai szereplését?
– Szerintem minden dobogós helyezés nagyon fontos, viszont mindannyian csak az aranyéremről beszéltek, amit egy kicsit túlzásnak tartottam, pontosabban azt, hogy csakis az első hely jöhetett szóba. Lehet, hogy nem készültek fel elég jól pszichikailag, túl nagy volt a nyomás a csapaton, épp azért, mert csakis az aranyérmet tartották elfogadhatónak. A játékosok és a stáb egyaránt hibáztak. Már a csoportmérkőzések során is akadozott a játék, a kieséses szakasz első, ám a továbbjutás szempontjából kulcsfontosságú találkozóján pedig semmi sem sikerült, ráadásul a csoportbéli szereplésből kifolyólag a negyeddöntőben pont a bivalyerős olaszokkal kerültünk össze, akik később simán megnyerték az olimpiát. A csapat sajnos elmaradt a legjobb formájától, így nem jött össze a dobogó. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ebben a gárdában még mindig van potenciál arra, hogy 2028-ban újra az érmekért szálljon versenybe, ám az aranyérem most nem mondható reálisnak, bármilyen korainak is tűnik erről beszélni. Természetesen a kudarcban a szövetségnek is része volt, mert nem tudtuk úgy összerakni a csapatot és a programot, hogy meglegyen az első hely. Ez a csapat Rióban másodikként, míg Tokióban harmadikként zárt, úgyhogy valóban nagyon sajnálom, hogy most nem jött össze a hőn áhított arany. A férfiak esetében büszkék lehetünk arra, hogy sikerült kijutniuk az olimpiára, szerintem ez volt a maximum. Nagy dolog ez számunkra, hiszen, mint ahogy azt már korábban említettem, az utánpótlásban kevés a fiatal. A fiúk közül kevesen röplabdáznak, szívesebben választanak más sportokat. Ezért ezen kell dolgoznunk, hogy valami módon a röplabda felé irányítsuk a gyerekeket.

A tavalyi év elején újították meg a Magyar Röplabdaszövetséggel az együttműködésről szóló közös megegyezést. Hogyan halad a projekt?
– Még a koronavírus-járvány előtt, 2020-ban írtuk alá a szerződést a magyarokkal, de sajnos a kialakult helyzet miatt nem jött létre az együttműködés. Azóta szerveztünk szemináriumokat, amelyeken szakemberek, edzők tartottak előadásokat Magyarországon. Tárgyalunk arról is, hogy közös felkészülést szervezzünk a nemzeti válogatottal is, de ez nehezen jöhet össze a sűrű program miatt. Van olyan ötletünk is, hogy szuperkupát szervezzünk, ami szeptemberre realitássá válhat.

Melyek a legfontosabb, megvalósításra váró projektek az előttünk álló időszakban?
– A legfontosabb terv, amit el szeretnénk érni, hogy az év folyamán befejezzük a Nemzeti Röplabdaközpontot, amelyet Belgrádban kezdtünk el építeni még 2023-ban. A létesítmény nagyjából 20 ezer négyzetmétert tesz ki, ami egy hotelt, éttermet, négy röplabdapályát, edzőtermet foglal magában. Ez lesz az egyik legjobb, legkorszerűbb sportági központ egész Európában. Sokat fog jelenteni számunkra, ha az év minden napján 0–24 órában használhatjuk. A létesítmény nemzetközi szempontból is jelentős, hiszen külföldről is sokan megkerestek, hogy hogyan tudjuk majd összehozni a közös edzéseket. A központot nagyjából szeptember vagy október folyamán már át tudjuk venni, ami nagy előrelépés lesz nemcsak a hazai, hanem a régióbeli röplabda számára is. Ez évben két világbajnokság vár ránk, augusztusban és szeptemberben, előbb a női, majd a férfi, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken. Úgy gondolom, hogy mindenképpen sikerül majd bejutnunk a legjobb nyolc közé, ez igaz a férficsapatra is, hiszen jó csoportba kerültek. Új olimpiai ciklus kezdődött, és ezzel új csapatot is kell szervezni, mind női, mind férfiágon. Sokat jelent számunkra, hogy a klubok is jól működjenek, mert tulajdonképpen innen kerülnek ki a játékosok. A szövetség segítségével el tudjuk érni, hogy továbbra is magas szinten és fontos szerepet játsszunk nemcsak Európában, hanem világszinten is.