Szerbia egyik legrégebbi karateklubja idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, melyet közös edzéssel és díjátadással ünnepeltek meg a tagok. Az óbecsei klubot Sipter István alapította 1971-ben, aki 1972-ben aranyérmet hozott a világbajnokságról az akkori Jugoszláviának. Az egyesület azóta is töretlenül működik. A 90-es évekig leginkább a felnőttek érdeklődtek a karate iránt, majd 1990-től napjainkig a klubban a gyermekek vannak többségben, a versenyeken is az ifjúsági karatén van a hangsúly. Jelenleg mintegy 80 gyermek edz a község területén. Az egyesület főhadiszállása a Partizan Testnevelési Egyesületben van, emellett Óbecse Újfalu városrészében is van egy csoport, és Bácsföldváron is adott a lehetőség az edzésekre.
– A klub munkája mindig folyamatos volt, sokszor hoztak díjakat a tagjaink a különböző versenyekről. Az ifjúsági csoportunk kijutott a Japánban megrendezett világkupára is. Az utóbbi tíz évre visszatekintve, volt három Európa-szintű bajnokunk ifjúsági kategóriában, és minden generációban volt olyan, aki kiemelkedett teljesítményével. A jubileumi ünnepségen a veterán tagok vettek részt, ezt megelőzte négy nosztalgiaedzés, ezek pedig rámutattak arra, hogy nagy az igény az idősebb generáció foglalkoztatására is. A jövőben megoldást találunk erre, megszervezzük a rendszeres edzéseket a nyugdíjas korosztály számára is – mondta Komáromi Attila klubelnök.
Az egyesület egyik büszkesége Miroslav Oparnica, aki versenyekre jár, de egyben edző is:
– Ötéves koromban kezdtem el karatézni, azóta is tart a sport iránti szeretetem. Számos díjat nyertem már, mégis a legelső versenyemen, a 2001-ben kapott bronzérem a legfontosabb számomra. Pályafutásom csúcspontja a közelmúltban Nagybecskereken megtartott világkupán volt, ahol egy ezüstöt és egy bronzot szereztem. Most úgy érzem, leállok a versenyzéssel, inkább arra fektetném a hangsúlyt, hogy edzőként jobbá váljak. Néhány éve tanítom a kicsiket, de van még hova fejlődni.
A fiatalokat több csoportra osztották. A 3–5 éveseket játékok segítségével vezetik be a karate világába. A kezdő csoportban a karate alapjait sajátítják el a gyermekek, azután jönnek a középhaladók, akik már tudják az alapmozdulatokat, ezeket mind begyakorolják, továbbfejlesztik, majd újakat tanulnak hozzájuk. A haladó csoportból már versenyekre járnak. A gyerekeknek nagyon érdekesek az övek, munkára ösztönzik őket, célt adnak nekik. A karate nevelési folyamat, viselkedési forma, hiszen komoly szabályokhoz kötött, így a gyerekek nemcsak a mozdulatsorokat sajátítják el, hanem fegyelmet és tiszteletet is tanulnak.
Az óbecsei karate utánpótlása (Fotó: Facebook)
– Tízéves vagyok, és piros öves. Ehhez tudni kell a formagyakorlatokat, melyek különböző mozdulatsorok, egy elképzelt harc az elképzelt ellenféllel. Ahogy tanuljuk ezeket a katákat, úgy haladunk előre az övekkel is. Először meg kell szerezni a fehéret, ezután jön a citromsárga, narancssárga, majd a piros, ahol én is tartok jelenleg. Azután következik a világoszöld, sötétzöld, világos- és sötétkék, a barna és végül a fekete öv. Mindenkinek ajánlom a karatét, s bár kicsit megerőltető kezdetben, de utána hozzászokik az ember – mesélte Cservenyák Dávid.
A nyolcéves Deák Júlia is nagyon szeret edzésekre járni:
– Azért szeretek karatéra járni, mert sokat mozgunk, és ezek a mozdulatok nagyon érdekesek a számomra. Sokat futunk, a karunkat és a lábunkat is átmozgatjuk, meg még fekvőtámaszokat is csinálunk. De nemcsak ezeket tanuljuk meg, hanem a mozdulatok nevét is, és én már számolni is tudok japánul!
