Gulliver

Siflis Géza 1907. február 25-én született Ókeresztúron, Torontál megyében. Szabadkán, a SAND csapatában kezdte el bontogatni szárnyait. Azt mesélték róla a labdarúgás rajongói, hogy testével tulajdonképpen a kapu fél területét fedte. Igazi Herkules volt a kapufák között. Az ókori diszkoszvetőkre, nem pedig labdarúgóra hasonlított, és mégis fantasztikusan rugalmas, gyors, és biztos kezű kapus volt. Érthető, hogy magasságával elriasztotta az ellenfél csatárait, különösen, ha elkiáltotta magát: „A labda az enyém, apuskám!” Nem is merték megközelíteni a csatárok. Siflis Géza és Miloš Beleslin érdeme, hogy Szabadka válogatottja 1927-ben bekerült a városi válogatottak döntőjébe a Jugoszláv Labdarúgó Szövetség serlegéért. Szabadka 3:0 arányban legyőzte Splitet, majd 5:4-re Zágrábot, a döntő mérkőzésen pedig Belgrád válogatottjától 3:0 arányú vereséget szenvedett, de a három kapott gól ellenére Siflis volt a mezőny legjobbja. Nem is csoda, hogy ilyen képességű labdarúgóként végül a válogatott címeres mezét is magára húzhatta.

Olimpiai szereplése:1928. május 28. Amszterdam:* Jugoszlávia–Portugália 1:2 (1:1). A csapat: Siflis Géza, Ivković Milutin, Mitrović Milorad, Arsenijević Milorad, Premerl Danko, Đorđević Ljubiša, Sotirović Kuzman, Bek Ivica, Bonačić Ante, Cindrić Slavin, Giler Franjo.

Országos válogatott mérkőzések:

1927. július 31. Belgrád: Jugoszlávia–Csehszlovákia 1:1 (1:0)

1928. április 8. Zágráb: Jugoszlávia–Törökország 2:1 (2:0)

1928. május 6. Belgrád: Jugoszlávia–Románia 3:1 (3:0)

1928. október 27. Prága: Jugoszlávia–Csehszlovákia – amatőr válogatott 3:1 (1:1)

1928. október 28. Prága: Jugoszlávia–Csehszlovákia – profi válogatott 1:7 (1:1)

Országos csapatbajnokság:

1922/23-ban tartották meg az első országos (SZHSZ) labdarúgó-csapatbajnokságot. Az alszövetségek bajnokai vehettek részt, és a mérkőzéseket egyfordulós kuparendszerben bonyolították le. 1927-től a záróküzdelmekbe (a kombinált, kétfordulós mérkőzések után 9 csapat közül) az ország hat legjobb csapata került be, közöttük a szabadkai SAND.

A végső sorrend:

Szabadkai labdarúgó alszövetség I. osztályú bajnoksága:

1926/27. I. SAND Szabadka (Siflis, Beleslin, Beretka, Bence, Dujmov, Ördög, Krausz, Némedy, Kovács, Horváth, Inotay)

1927/28. I. SAND Szabadka (Siflis, Bacslija, Beleslin, Fischer, Weis, Kopilovics, Held, Ördög, Kikics, Kovács, Becsics, Horváth, Inotay)

1928/29. I. SAND Szabadka (Siflis, Ambrus, Rengei, Fischer, Held, Kopilovics, Weis, Ördög, Inotay, Facsar, Kikics, Kovács, Horváth, Gabrics)

Az 1927/28-as és az 1928/29-es idényben a szabadkai SAND nem jutott túl az előmérkőzéseken, így nélkülük rendezték meg az országos bajnokság záróküzdelmeit.

Siflis Géza 1928 végén rendkívül kedvező ajánlatot kapott az akkori Európa egyik legjobb profi** labdarúgóklubjától, a budapesti Ferencvárostól, és novembertől a Ferencváros Torna Club játékosa lett. Budapest egyik legjobb kapusának tartották. Magyarország labdarúgó-bajnokságán (NB I.) az 1928/29-es és az 1929/30-as idényben az FTC-vel a második helyen végzett a Hungária és az Újpest mögött. Siflist, az FTC hálóőrét a termete miatt (192 cm) társai egyszerűen csak Gullivernek becézték.

1929. június 6-án az FTC elindult három hónapos dél-amerikai túrájára. A tíznapos hajóút végén a Ferencváros Rio de Janeiróban szállt először partra, ahol ezernyi magyar „Éljen a Fradi!” kiáltással és könnyes szemmel fogadta az óhaza küldötteit... 1929. június 30-án São Paulóban mutatkozott be a Ferencváros. A helyi magyarság óriási lelkesedéssel buzdította a zöld-fehéreket, akik végül rászolgáltak minderre: a hazaiak 14 éves veretlenségét szakították meg 2:1-es győzelmükkel! A Fradi a további mérkőzéseken is remekül helytállt, nemcsak Brazíliában hanem Uruguayban és Argentínában is.

1929. július 21. Montevideóban a kétszeres olimpiai*** bajnok otthonában harmincezer uruguayi szurkoló üdvrivalgása előtt játszották le a Ferencváros–Uruguay válogatott mérkőzést. A hazai részrehajló bíró által vezetett, helyenként igencsak durva mérkőzést végül a nemzetközi sajtó világszenzációként hozta le és kürtölte szét a hírt: Ferencváros-Uruguay 3:2 (3:0)! A részrehajló bíráskodásról csak annyit, hogy a szünet több mint 25 percig tartott, az uruguayiak pedig hiába pihentek, nem tudtak mit kezdeni a Fradi védelmével, s amikor már a nézők nemcsak a hazaiakat, hanem a játékvezetőt is kifütyülték, a második félidő 39. percében a kapu előtti nagy kavarodásban a védő Amselt szabályosan elnyomták, majd kézzel lefogták, és a labda a hálóba került, 3:1. Már bőven letelt a 45. perc, de a bíró nem sietett, hanem tovább játszatta a csapatokat. A tizenhatos vonalon kívül több mint egy méterrel Papp vállal vitt tovább egy labdát, mire a bíró szemérmetlenül tizenegyest ítélt. A tizenegyest csak nyolc méterről rúgták, a vonalon belül pedig három uruguayi játékos is állt, mikor a hálóba rúgták a labdát, 3:2. A bírónak hiába reklamáltak a ferencvárosiak a szabálytalanságok miatt, neki nem számított. Végül a 49. perc végén nagy nehezen lefújta a mérkőzést...

Az eredeti túratervek között nem szerepelt az argentin válogatott elleni mérkőzés. Buenos Airesből azonban egyszerűen nem engedték el addig a Ferencvárost, amíg a nemzeti tizenegyük ellen nem játszott. Nos, az olimpiai ezüstérmes gárda végül bírói segédlettel 2:0-ra legyőzte ugyan a Fradit, de a zöld-fehérek még ezen a vesztes mérkőzésen is közönségsikert arattak.

Ezután a csapat visszatért a túra első állomására, São Paulóba is. Mivel a hajójárat menetrendje lehetővé tette egy zárómérkőzés lejátszását, az MLSZ tiltó határozata ellenére megtartották a São Paulo válogatottja elleni meccset. Az eredmény 2:1 lett a Ferencváros javára. A meccs utáni záróbankett sokaknak egy életre szóló élményt, soha nem felejthető emléket hozott. A magyarok százával kísérték ki a fiúkat az éjszaka induló vonathoz, amely előbb Rióba vitte a fradistákat, majd ott behajóztak, és a Massilia gőzös fedélzetén indultak vissza Európa partjai felé.

A Ferencváros még meg sem érkezett Magyarországra, máris eltiltották a játéktól, és kilátásba helyezték, hogy bajnoki pontokat vesznek el a csapattól! A Ferencváros szenzációs eredményei bejárták az egész világ sajtóját. A Fradi volt az első európai együttes, amely Dél-Amerikában járt, és meccset tudott nyerni. Az addig csak álom volt idegen csapat számára. Budapestre érkezvén, a Keleti pályaudvaron ezrekre menő tömeg várta a régen látott és sok dicsőséget szerzett, legendává vált fradistákat. Az MLSZ nem jelent meg ezen a fogadáson... A hivatalos fogadás hiányát százszorosan pótolta a Ferencváros híveinek tüntető szeretete, a klub vezetősége és a társegyesületek feltűnő nagy számban kivonult éljenző gárdája.

A Ferencvárosnak világhírt szerző túráján a következők szerepeltek: Táncos Mihály, Lyka II. Antal, Furmann Károly, Siflis Géza, Berkessy Elemér, Toldi Géza, Amsel Ignác, Rázsó Mór, Obitz Gábor, Kovács Géza, Bukovi Márton, Takács II. József, Hungler II. János, Takács I. Géza, Papp László játékosok, Tóth Potya István edző, Szigeti Imre elnök, Bródy Sándor túravezető.

Siflis Géza 1948. október 29-án hunyt el Kelebián, miután Budapesten, az Andrássy út hírhedt fogdájában az államvédelmi szervek verőlegényei olyan súlyosan bántalmazták, hogy aztán fel sem épült sérüléseiből. Kelebián méltó emléket állítottak neki, s a közelmúltban a helyi Levente Sportegyesület immár második alkalommal rendezte meg a Siflis Géza Emléktornát, melyen a budapesti FTC, a topolyai TSC és a Kiskunhalas utánpótláskorú labdarúgói vettek részt.

*1928. május 17. – augusztus 12., Amszterdam, IX. Nyári Olimpiai Játékok, 46 ország, 3014 induló (2724 férfi, 290 nő), 15 sportág, 109 versenyszám. Megnyitotta: Wilhelmina királynő. Jugoszlávia (SZHSZ) 5 érmet nyert (1, 1, 3), és a 22. helyen végzett az országok rangsorolásában.

** Magyarországon az 1926/27-es labdarúgóidénytől bevezették a profizmust: „A rendszeresen és jól fizetett játékosok biztosíthatják csak a játék színvonalának emelkedését!”– idézték a külföldi példát, amelyet az akkori nyugati labdarúgó-vezetők szajkóztak. Az érv tetszetősen hangzott, bár sántított. Hány nagy fizetésű profit láttunk és látunk ma is pocsékul játszani, és hány lelkes amatőrt briliánsan!? Mindenesetre az MLSZ 1926 nyarán a következő bajnokságokat írta ki: ligabajnokság professzionista alapon működő csapatok, alakulatok részére egy 10 tagú I. és egy 14 tagú II. osztályban. Amatőrbajnokság 7 alszövetségben...

*** 1930-ig az olimpiai bajnok labdarúgókat egyben világbajnoknak tekintették.