A vívás Magyarországon a legeredményesebb olimpiai sportág, nálunk viszont még meglehetősen gyerekcipőben jár. Az országban bejegyzett tizenkilenc klub közül a szabadkai Spartacus a legeredményesebb, hiszen a kék-fehérek sorra érik el a jobbnál jobb eredményeket a hazai bajnokságokban és kupaversenyeken. Tóth Tibor a Spartacus Vívóklub edzésén járt.
Kardcsörgéstől volt hangos a sétaerdei sportcsarnok egyik emeleti terme, amelynek pástján a fiatal sportolók ádáz csörtét vívtak a győzelemért. Amint megpillantottak, egy kis időre félbeszakították a csörtét, illedelmesen köszöntek, majd folytatták az edzést, én pedig Lazar Jaramazovićtyal, a szabadkai vívás alfájával és ómegájával, a klub elnökével és edzőjével leültem, hogy többet is megtudjak erről a média látókörén gyakran kívülre eső, de eredményesség szempontjából rendkívül termékeny klubról.
– A Spartacus Vívóklub 1945-ben alakult meg, de már előtte is vívtak a városban. A feltételek javulásával a szabadkai vívók kardban több, párbajtőrben egy országos bajnoki címet szereztek egyéniben, a kardcsapatunk pedig több országos bajnokságot nyert a nagy Jugoszláviában. Később az egyesület széthullott, a vívás húsz évre eltűnt a város sporttérképéről, mígnem tíz évvel ezelőtt újraalakítottam a klubot. A múlt eredményeit illetően kiemelném tanítványomat, Radomir Drndarskit, aki háromszoros jugoszláv egyéni bajnok volt kardban, jómagam két alkalommal nyertem országos bajnoki címet, csapatban pedig a Brajkov, Besenyei, Bukvić, Kiss, Szórád, Gábor, Simonyi alkotta együttes többször bizonyult a legjobbnak az országban. A földközi-tengeri játékokra csak két vívó mehetett az akkori országból, az egyik Drndarski volt, a másik pedig jómagam – mesélt a múltról Jaramazović.
Jelenleg, a legkisebbektől a felnőttekig, huszonegyen járnak edzésre. Az elmúlt három évben a Spartacus vívói mintegy ötven alkalommal értek el kiváló eredményt, ha az újjáalakulás óta eltelt tíz évet vesszük górcső alá, akkor pedig Bojana és Marko Kljajić neve említhető elsőként, akik sokszoros junior és hétszeres felnőtt országos bajnokok, valamint csapatban Miona Petra Kneževićtyel (összesen 85 érem fűződik a nevéhez) és Tikvicki Katarinával együtt négyszer nyertek országos bajnoki címet. A szabadkai vívók pillanatnyilag egyeduralkodók az országban, hiszen a hazai ranglistát Knežević vezeti, Tikvicki a második, Kljajić a harmadik, a pionír B listán pedig Isidora Bašić az első, Kiss Stangl Hanna a harmadik, Kocsis Laura a negyedik, Apró Orsolya a hetedik helyen áll, de utóbbi a közelmúltban megnyerte a belgrádi versenyt, így előrébb lép a rangsorban. A bajnoki címek mellett több kupagyőzelem is fűződik a szabadkai vívókhoz, ebből hármat az idén nyertek.
– Nem a legkedvezőbb feltételek között dolgozunk. A sportcsarnok sajtóközpontja feletti terem elég kicsi, egy egész pástot sem tudunk lerakni. Hamarosan átköltözünk a Jadran épületébe, az Enpi Karateklub egykori helyiségébe, ahol sokkal tágasabb tér áll majd rendelkezésünkre – mondta Jaramazović.
A vívásban három fegyvernem létezik: a kard, a tőr és a párbajtőr. A kard rendkívül dinamikus, lehet szúrni, vágni és visszavágni is. Az érvényes felület a fejtől a derékig terjed, a karok is idetartoznak, a láb viszont érvénytelen. Tőrben csak szúrni lehet, a fegyver hegyével kell eltalálni a másik versenyzőt. Az érvényes felület ugyanaz, mint kardban, azzal a különbséggel, hogy a fej és a kar eltalálásáért nem jár pont. Párbajtőrben a test egésze érvényes felületnek számít, pontot itt is a szúrás jelent.
– Szerbiában nem igazán ismerik el ezt a sportágat. A legjobb eredményeket mindig is a vajdaságiak érték el, a sportág még az Osztrák–Magyar Monarchiából maradt itt, ezen a tájon. A tizenkilenc klub közül tizenkettő Belgrádban van, nekik valahogy, velünk ellentétben, mindig van pénzük. A szülők rengeteget segítenek nekünk, nagyon szeretik a vívást. Ehhez a sporthoz okosnak, gyorsnak kell lenni, és nagyon fontos a reakcióidő. Szerbiában a mezőny nem túl erős, így két-három hónap alatt versenyzőt tudok faragni a gyerekekből. Külföldön mindez másképp van, ott legalább egy év lábmunka, faltechnika és iskolázás szükséges mindehhez. Nagyon sokat tanultunk a magyarországi vívóktól, akik a világ élvonalához tartoznak. Odaát sokkal több versenyt rendeznek, amelyeken mi is rendszeresen részt veszünk – szögezte le Jaramazović.
A további tervekről elmondta, hogy a 2019/2020-as idényben a legfőbb cél a csapatbajnoki országos cím begyűjtése, amire a Kljajić, Knežević, Bašić alkotta Spartacusnak igen komoly esélye van, egyéniben pedig Marko Kljajićtól várja az edző a legjobb eredményt, aki az ország jelenlegi legjobb vívójának számít.
