Immár 34 éve töretlen hittel, lelkesedéssel és dallal a szívükben muzsikálnak a Csík Zenekar tagjai. A nehézségeket leküzdve a közönség által szeretett sokszínű zenei világot képviselik évtizedek óta. A Csík Zenekar egy Kecskeméten alakult együttes, amely alapvetően táncházi zenéléssel és táncházi jellegű produkciók koncertszerű muzsikálásával kezdett el foglalkozni. Erről és sok minden másról beszélgettünk az együttes hegedű- és gitárművészével, Szabó Attilával, a pacsirtahangú énekesnővel, Majorosi Mariannával, valamint az alapító taggal, Csík Jánossal. Rajtuk kívül a zenekar állandó tagjai még Makó Péter (fúvós hangszerek), Bartók József (nagybőgő), Barcza Zsolt (cimbalom, tangóharmonika), Kunos Tamás (brácsa).
– A 2000-es évek elején volt egy kisebb váltás az együttes életében, amikor is elkezdtünk feldolgozásokat csinálni, és ez volt az a muzsika, amely hirtelen megdobogtatta a közönség szívét. Ebben azért volt némi tudatosság is, hiszen az volt az elképzelés, hogy a népzenét, ami mindig is egy rétegműfaj volt, közelebb vigyük az emberekhez. Bartók Béla és Kodály Zoltán 1906-ban húsz magyar népdalt dolgozott fel Énekhang a zongorakísérettel címmel, amelynek az előszavában azt írták, hogy arra kell vigyázni, nehogy elakadjon a népdal lélegzete, amikor bekerül a faluról a városba, tehát egy olyan ruhát kell ráadni, hogy ne akadjon el a lélegzete. Tulajdonképpen ehhez kezdtünk mi is hozzá, kerestük, hogy melyik az a műfaj, mint például a Kispál és a Borz vagy a Quimby, amit ma Magyarországon alternatív zenének mondanak, az ő dalaikat kezdtük el felöltöztetni abba a népzenei köntösbe, amelybe mi tudtuk. Igazából ebből kifolyólag viszonylag nagyon gyorsan népszerű lett a zenekar, arra viszont mindig figyeltünk, hogy ez a dolog ne változzon át teljesen feldolgozássá, ezért a koncertjeinkre kivétel nélkül a feldolgozások mellett magunkkal visszük az autentikus összeállításainkat is – mesélte Szabó Attila a kezdetekről.
Szeptemberben Zenta város ünnepén felcsendültek a legszebb muzsikák (Gergely Árpád felvétele)
Majorosi Marianna a mai napig arra törekszik, hogy úgy énekeljen, ahogyan azt gyerekkorában megtanulta, ún. természetes éneklési módnak nevezi mindezt. Nem tesz különbséget a zenei stílusok között, számára az éneklés az éneklés, legyen szó bármilyen zenéről.
– Ez nem egy operához hasonlítható stílus vagy egy másfajta tanult éneklés, hanem ez kifejezetten az a dolog, hogy annyit tudok, amennyit tudok. Persze a velem született meglévő kincset csiszolgattuk az évek során, és én ehhez társítom hozzá a szövegeket, zenéket és gondolatokat. Azt gondolom, hogy nagyon sok esetben, ha egy adatközlőnek a felvételeit hallgatja valaki, ugyanolyan szépséget talál a felvételben, ha egy hetvenéves néni énekli, és akkor is, ha ezt egy jóval fiatalabb adja tovább. Hiszen a lényege, a mondanivalója, az a zeneiség, és az a fajta szöveg, amellyel érzéseket és gondolatokat tudunk felébreszteni és átadni másoknak. A népdalok nem múlnak el soha nyom nélkül, nagyon sok emberben megmaradtak, és sokan próbálkoznak is ennek a megtanulásával. A népdaloknak mindig van aktualitása. Amellett, hogy őrzik azt a fajta régi kifejezésmódot, ma nagyon sok fiatal zenekar használja a népzenék szövegét és dallamait különböző feldolgozásokban. A koncertjeinken azt látom, hogy a közönség ugyanolyan örömmel fogad egy bácskai népdalt vagy egy kalotaszegi legényes zenét, mint az LGT valamelyik számának feldolgozását, ez is a népzene népszerűségét bizonyítja. – Hallottuk a zenekar énekesnőjétől, aki három fiúgyermek édesanyja, férjével mindig a folklór világában mozogtak, és ennek szeretetét a gyermekeiknek is továbbadták.
Csík János a zenekar alapító atyja csillogó szemekkel mesélt a harmincnégy évvel ezelőtt történtekről, és arról a három lelkes fiatalról, akik úgy döntöttek, mernek nagyot álmodni. Úgy érzi, a mai napig a tanulásról szól ez a szakma, és jóérzéssel tölti el a visszaemlékezés, hogy milyen is volt elsajátítani azt a szakmai másságot, milyen egy táncházat levezetni, és milyen egy koncertet. Az évek során ezekbe mind belekóstoltak, és kitanulták az erre vonatkozó szabályokat is.
– A zenekar létezésének második felétől, az elmúlt tizenöt évben büszkén mondhatom, hogy a tagok nem változtak. Hála istennek, a zenekar az elmúlt sok-sok évben a fél világot bejárhatta, ezáltal sikeres, és örömökkel teli évtizedeket tudhatunk magunk mögött. Az, hogy most itt Zentán önökkel beszélgethetünk, szintén azt bizonyítja, hogy jól tettük a dolgunk az évek során, és van még kinek muzsikálnunk. Nem először járunk Vajdaságban, és az itteni közönség említésre méltóan hálás szívvel tapsol minden koncertünk alkalmával, és ez bennünket is csak előrevisz.
A népdaloknak mindig van aktualitása (Gergely Árpád felvétele)
A tagok kivétel nélkül mind otthonról és a családból hozták magukkal a népzene szeretetét, amely a legmegfelelőbb bölcsője a folklórnak, és bár a bölcsőt kinövi az ember, a benne kapott értékeket sohasem.
