A Jóisten közelében

Az ember mindig hitt és hisz valamiben és valakiben. Legtöbben csendes, félreeső helyen, a világ zajától és veszélyeitől távol fohászkodunk. Távoli őseink, akik a misztikus lények emberfeletti erejében hittek, fizikailag is szerettek volna minél közelebb kerülni felmenőik istenéhez. Sok száz éve a kereszténység egyik ágában is megjelent e szükség. Remeték vonultak vissza magashegyi barlangokba, hogy kemény küzdelem árán megvívják testi-lelki küzdelmüket, hogy a végén elérjék a tökéletes hasonulást Krisztussal.

A görögországi Pindosz-hegység barlangjaiba talán ezer évvel ezelőtt költöztek be a világi kényelmes életüket feladó első szerzetesek. A következő 400 évben a remeték benépesítettek minden környékbeli barlangot és sziklahasadékot. A görög hiedelem szerint ekkor Athanaiosz barátot egy angyal és egy sas felemelték a Pindosz egy csúcsára. Ez elég meggyőző jel volt számára, hogy itt közösséget kell alapítania. 1350 körül elkezdte építeni az első kolostort. Az évszázadok folyamán a hegység másik 23 sziklacsúcsára is kolostort emeltek, étkezőt és a szerzetesek számára cellákat építettek, hatalmas ciszternákat vájtak a hegybe, hogy összegyűjtsék az esővizet. A mára már szentté avatott Meteorai Athanaiosz közössége ma is működik a görög ortodoxia keretében.

A meteora szó görög nyelven levegőben lebegőt jelent. Ilyen helyen élnek Isten szolgálatában a szerzetesek és néhány apáca. A meteorák virágkora három évszázadon át tartott. Számos gondolkodó, filozófus, teológus, uralkodó fordult meg a kolostorokban. Az itt eltöltött napok gyökeresen megváltoztatták sok ezer ember életét, de manapság is, aki felkeresi a szentélyeket, más emberként tér haza. A 24-ből hat kolostor maradt meg a közép-görögországi Kalambaka város felett magasodó sziklacsúcsokon.

Az emberiség felismerte és elismerte a kolostorokat építő szerzetesek mély hitét, emberfeletti erőfeszítésüket és 1988-ban a Világörökség részévé nyilvánította kolostoraikat. Hat-hét kilométer hosszú hegyi terepet kell leküzdeniük azoknak, akik fel szeretnék keresni mind a hat működő Meteora-kolostort. De ez semmi az a sok száz lépcső mellett, amelyeket szintén meg kell mászni, hogy feljussunk a monostorokhoz. Hajdanán a sziklákhoz erősített létrákon lehetett feljutni. Száz éve utazók bukkantak rá e különleges épületekre és ismertették meg őket a világgal.

Azóta utak és hidak épültek, valamint sziklába vájt lépcsőkön vagy viaduktokon keresztül lehet könnyebben megközelíteni a szerzeteseket. Minden kolostornak megvan a maga története, a maga leg-je. Volt olyan, amelynek megépítéséhez 22 éven keresztül szállították az építőanyagot a magasba; egyiknek bizánci császár is volt a lakója; másikban csak apácák élnek; de van olyan is, amelyben James Bond-filmet forgattak.

A kolostorok – név szerint: Metamorphoseos, Varlaam, Roussanou, Agios Nikolaos Anapafsas (Pihenő Miklós), Agia Triada (Szentháromság), Agios Stefanos (István) – felbecsülhetetlen értékű pergamenkéziratokat, liturgikus tárgyakat és viseleteket, vallási relikviákat, freskókat és borospalackokat őriznek az elmúlt 600 évből.

De ami ettől is fontosabb: mementót állítanak az itt élt szerzetesek Isten iránt tanúsított alázatos mindennapjainak. Ezek az emberek életüket arra áldozták, hogy kapcsolatot építsenek ég és föld között. Tették ezt pont azért, amiért a kis Jézus is a világra jött: hogy kapcsot teremtsen Isten és ember között.