Krisztusban szeretett testvéreim!
Mi, akik hiszünk Jézus Krisztusban, Isten egyszülött fiában, aki Szűz Máriától született – mint ahogyan azt az apostoli hitvallásban is valljuk – karácsonykor minden évben azt a nagy eseményt ünnepeljük, hogy Isten Jézus Krisztusban valóban emberré lett. Születése által az emberiség nagy családjának a tagjává vált. Az ember iránti végtelen szeretetében Isten gyermekké lett, megalázta önmagát, és kinyilvánította az embernek, a teremtés koronájának, akit a saját képmására alkotott, hogy gyengédségre és gondoskodásra szorul, mint ahogyan az üdvösség felé vezető úton mi is Isten szeretetére és megváltására szorulunk.
A karácsonyi ünnepi szentmisén elhangzott evangélium Krisztus születéséről úgy beszél, mint a sötétséget megvilágító valódi világosságról. Eme világosság fényével világítja meg azt, ami a szem előtt láthatatlan, a hallhatatlan emberi lélek végtelenségét. Habár a világosság nélkülözhetetlen, az evangélista szomorúan állapítja meg: „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1, 11) Máshol ezt írja:
„Az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.” (Jn 3, 19)
Isten nem uralkodóként érkezett meg a világba, aki a hatalma alá kerített mindent, hanem szolgaként és idegenként. Nem erőszakkal érkezett, hanem csendes ajtókopogtatással. Napról napra bekopogtat a szívünk ajtaján, gyengéden érkezik, felajánlva közelségét és megváltását. Akkor sem hagy el bennünket, amikor az élet viharaiban eltévedünk, amikor bűneink sötétségébe zárkózunk, hisz „...kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság.” (Zsolt 139, 10-11)
Ahogyan Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mivel nem jutott nekik hely a szálláson, úgy előfordul, hogy ma sincs a számára hely, s nemcsak a társadalmunkban, hanem sajnos sokszor a szíveinkben sem. Az a sok csodás díszítés, amellyel szebbé tesszük otthonainkat, templomaikat és termeinket, szerves részét képezik az ünnepi hangulatnak, de ezekkel nem tudjuk Jézust a szívünkbe fogadni. A színpompás, pazar díszek akkora jelentőséget és figyelmet kaptak, hogy Jézusnak már szinte sehol sem maradt helye karácsonykor. Pont emiatt fontos nekünk, hívőknek a tudatos elcsendesedés, az égi király érkezése előtti várakozás. Jézus számára nincs is szebb szálláshely az alázattal teli, megtért szívnél. A szentgyónásban kapott bűnbocsánat által világossággal teli, puha otthonná válik a szívünk, amely vigaszt és gyógyulást hoz.
A keresztség által Isten gyermekeivé lettünk, ezt kellene egész életünk folyamán észben tartanunk, ami nem könnyű. Emberi mivoltunk törékenysége miatt számtalanszor a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége Isten elveszett fiaivá és a leányaivá tesz minket. Karácsony szent ünnepe méltó alkalom az Istenhez fűződő hovatartozásuk megújítására. Újítsuk fel a szálláshelyet Jézus számára, szülessünk mi is újjá benne, hogy megélhessük születésének a csodáját a szívünkben. Legyen ez a karácsony megtérésünk áldott ünnepe, hogy őszinte, tiszta szívvel tudjuk befogadni Jézust, a betlehemi kisdedet, a szívünk királyát. Ezekkel a gondolatokkal kívánok a keresztényeknek áldott karácsonyt, a jóakaratú embernek pedig békés, boldog új esztendőt!
Nyitókép: Msgr. Mirko Štefković, a Nagybecskereki Egyházmegye megyés püspöke
