A sikeres előadás titka

A Vajdasági Magyar Ifjúsági Központ szervezésében nemrég kommunikációs tréninget tartottak A sikeres előadás titka címmel. A képzést a budapesti Constantinovits Milán, a tehetséggondozással foglalkozó Matthias Corvinus Collegium szakmai főigazgató-helyettese vezette. Az érdeklődők többek között megismerkedhettek a jó előadó ismérveivel, és a sikeres előadás kritériumaival.

Milyen érzéssel, illetve milyen tervekkel érkeztél Újvidékre?

– Nagyon régen jártam már Vajdaságban, és kíváncsi voltam arra, hogyan és merre fejlődött a térség. Másrészt pedig izgatott voltam amiatt, mert jelezték, hogy különféle szakterületről nagyon sokféle ember érkezik a képzésre, akik egészen eltérő igényekkel, vagy adott esetben szakmai előképzettséggel bírnak. Nagy kihívás volt számomra, hogy olyan előadást tudjak nekik tartani, hogy az mindenki számára érdekes legyen. Ilyen esetekben mindig egy körkérdéssel érdemes kezdeni, hogy kinek milyen kommunikációs tapasztalata van, illetve milyen elvárásokkal érkezett. Továbbá azt is kívánatos feltérképezni, hogy ki az, aki már valamilyen szempontból rutinnal bír a nyilvános szereplések terén. Másrészt hiszem, hogy vannak olyan témakörei a retorikának, és az előadástechnikának, amelyek mindenki számára érdekesek lehetnek. Ilyen például a stresszkezelés, a lámpalázoldás, az előadói önreflexió, hogyan látjuk és hogyan értékeljük magunkat egy előadás előtt és után.

Hogyan lehet az előadásról előadást tartani?

– Valójában nem előadást tartani jöttem, hanem egy műhelymunkát vezetni, mert hiszek abban, hogy bármilyen témakörről csak úgy lehet szemléletformálóan és egyúttal gyakorlatorientáltan beszélni, hogyha a megközelítésbe interakciót viszünk. Én is ezt próbáltam demonstrálni. Bemutatni, hogy egy olyan szárazabbnak tűnő téma is, mint a prezentáció vagy az előadástechnika megközelíthető a közönség bevonásával, interaktív módon, és ezzel egy picit aláhúztam azt, hogy előadóként az a feladatunk, hogy interakciót építsünk ki a közönséggel, és próbáljuk őket lelki szempontból is az előadás részeseivé tenni.

Milyen témákat dolgoztatok fel?

– Elindultunk onnan, hogy mit nevezünk előadásnak, mi is az, ami előadóként először át kell suhanjon a fejünkön. Melyek azok az alapgondolatok, amelyek foglalkoztatnak minket egy előadásra készülve. Innen azt a gondolati ívet próbáltam követni, amely magának az előadásnak az előkészítésétől, a nyitáson át egészen az előadás értékeléséig, az előadói önreflexióig vezet. E gondolati ív szerint vizsgáltuk azt, hogy mit kell tudnunk az előkészületi fázisról, hogyan készítsük fel magunkat szakmailag, illetve mentálisan az előadói helyzetre. Megnéztük azt, hogy egy nyitásnak mik a sajátosságai. Utána rákanyarodtunk a testbeszéd, a metakommunikáció fontos témakörére. Ezzel párhuzamosan érintve az aktív közönségkapcsolatnak és a közönségkezelésnek a sajátosságait.

Sok helyen tartottál már ilyen és hasonló képzést, hol, mennyire nyitottak a fiatalok erre a témára?

– Azt vettem észre a Kárpát-medencét járva, és talán nem túlzás azt mondani, hogy széltében-hosszában sikerült ezzel a műhelymunkával felkeresnem a különböző magyar közösségeket, hogy a téma iránt mindenütt fokozott az érdeklődés. Ennek talán az az oka, hogy a mai tizen-huszonéves generáció világosan látja azt, hogy az érvényesülésnek mind szakmai, mind magánéleti téren, az egyik alapfeltétele az, hogy rendelkezzünk egy magabiztos kommunikációs készséggel. Ennek a magabiztosságnak az alapja a kommunikációs önismeret. Amiben én sajátosnak éreztem az itteni légkört, hogy volt egy fokozatos bevonódás, és fokozatos interakció. Legtöbbször azzal találkozom, hogy a csoport eleve egy kicsit passzívabban áll hozzá, és nehezen lehet őket kimozdítani a komfortzónájukból a feladatok révén, vagy pedig eleve nagyon aktívak. Tehát, hogy nem feltétlenül figyelhető meg egy olyan jellegű fejlődés és egyre erőteljesebb részvétel, mint ami a mostani alkalommal abszolút tapasztalható volt. Fokozatosan egyre aktívabbá, egyre bátrabbá váltak a résztvevők. Többé-kevésbé egymást már ismerő közösség tagjaival találkozhattam. Emiatt sokkal jobban reflektáltak egymásra, alaposabb és őszintébb visszajelzéseket adtak, mint ahogy az elvárható egy idegenekből álló társaság esetében.

Mik a jó előadó, illetve a jó előadás ismérvei és kritériumai?

– Amikor egy jó előadót képzelünk magunk elé, akkor olyan tulajdonságokat társítunk hozzá, amelyek a meggyőzéssel vannak összefüggésben, és azzal kapcsolatosak, hogy hogyan tudják befolyásolni a közönségüket. Rögtön el szokott hangzani a karizmatikusság. Én ezt lebontanám két részre. A karizmatikusság egyrészt önazonosságot jelent a viselkedésben, gesztusokban, öltözködésben, másrészt pedig egyfajta hitelességet a témakörhöz való hozzáállásban. Lényeges ezenkívül a metakommunikáció magas fokú alkalmazása, amely élvezetessé, adott esetben nyomatékosabbá és mindenképpen interaktívabbá tudja formálni az előadást. Harmadik tulajdonságként a hatékony vagy hatásos előadóhoz társítanám a szakmai ismeretek megfelelő kalibrálását. Az alapvető, hogy aki kiáll előadni, annak szakmailag mély tudása van, viszont amiben egy jó előadót meg lehet különböztetni egy profitól, hogy ennek a szakmai tudásnak milyen szeletét mutatja meg, milyen nyelvezettel társítja, mennyire tudja a közönség igényeire hangolni az előadást tartalmi szempontból.

Egy pár órás foglalkozásról, workshopról volt szó. Mondhatjuk-e azt, hogy ez igazából csak ízelítő a témából? Mi a következő lépés? Hogyan tud valaki fejlődni ezen a téren?

– Ez a néhány órás foglalkozás arra volt alkalmas, hogy a résztvevők egy picit feltérképezzék, hogy mik a kihívások számára az előadástechnika terén. Felvillantak olyan területek, amelyekben nem tudtunk most teljesen elmélyedni, viszont megmutathattam azt, hogy hányféle részből, diszciplínából, altudományból és alterületből tevődik össze maga a retorika. Nyilván itt gondolni kell a meggyőzéselméletre, a színpadi fellépés sajátosságaira, a beszédtechnikára, a kompozíciós készségre, a stilisztikára is, mert ez az, ami hozzájárul ahhoz, hogy stabil előadók legyünk. Én azt az üzenetet próbáltam átadni, hogy a sok-sok gyakorlás vezethet ahhoz, hogy ténylegesen megálljuk a helyünket éles helyzetekben.

Milyen visszajelzéseket szoktál visszakapni a workshopok után?

– Nagyon érdekes, hogy a visszajelzések egy része kérdés. Ezek általában a továbbvezetésre irányulnak, illetve konkrét élethelyzetekre, hogy mit tegyenek akkor, ha adott személlyel találkoznak, vagy valamilyen kommunikációs helyzetbe kerülnek. Másrészt, sokan azt mondják, hogy a workshop után könnyebben tudnak azonosulni az előadó szereppel, és sikerül könnyebben feloldaniuk az idegességüket egy-egy fellépés előtt.