Wadowice

Nincs olyan alkalom, amelyet egy szelet jó krémes meg ne koronázna. De krémes és krémes között is van különbség. Létezik egy különleges változata, amelyet nem a benne rejlő tojáslikőr tett legendássá. Közönséges kisvárosi sütemény lenne ma is valahol távol Lengyelországban. Sokan fogyasztották, népszerűségét viszont egyetlen embernek köszönheti. A kremówka papieska megkóstolása a wadowicei látogatás kötelező dolga!

Jól emlékszem arra a tíz évvel ezelőtti áprilisi utolsó vasárnapra, amikor Rómában napkeltekor elindultam, hogy jó helyről követhessem a pápai misét. Nem akármilyen mise volt ez, ekkor avatta szentté Ferenc pápa boldog II. János Pált. Ettől nagyobb esemény nem koronázhat meg egy e világi életutat. A történet még 1920. május 18-án kezdődött a lengyelországi Wadowicében, Krakkótól 50 kilométerre. Egy, a főtérre néző lakásban megszületett a kis Karol Józef Wojtyła. A gondtalan gyermekkort egy sokkal embert próbálóbb ifjúkor követett a keleti blokk egyik legmostohább vidékén. Az otthon szomszédságában lévő Szűz Mária templomban mindig menedékre lelt. Később, egyik visszaemlékezésében így fogalmazott az Istenházáról, amelyben megkeresztelték: „Ha kinéztem az ablakon, a templomfalon láttam a napórát és a feliratot: Az idő szalad, vár az örökkévalóság.” (más fordításban: Repül az idő, az öröklét marad). Csaknem három évtizedes pápasága alatt sokat tett azért, hogy a történelem legközvetlenebb pápája legyen, valamint a legismertebb lengyel a világon.

Szülőháza ma múzeumként dokumentálja életét, tevékenységét. A múzeum középpontjában az a kétszobás lakás áll, ahol a család élt. Két tárlatot alakítottak ki személyes tárgyaiból, levelezéseiből, fényképekből. Egyik a wadowicei éveket mutatja be, a másik pedig a pápaság időszakát. Ez utóbbi kiállítás eleme az a fegyver is, amelyből rálőttek 1981-ben néhány nappal a születésnapja előtt. Több mint száz országban járt és mindenhonnan hozott egy marék földet, amely ma egy üvegpadló alatt van a múzeumban. Ki van állítva az a Biblia is, amelyből életének utolsó hónapjaiban olvastak fel neki. Áthozták ide a pápai lakosztály óráját is, amelyet halála pillanatában, 2005. április 2-án, 21.37-kor állítottak meg.

Pápaként háromszor látogatott el szülővárosába. Utolsó látogatása alkalmával így szólt az övéihez: „Még egyszer, az Egyetemes Egyház szolgálatában, Szent Péter utódaként, szülővárosomba, Wadowicébe ellátogatok. Nagy meghatódottsággal tekintek gyermekkorom e városára, mely tanúja volt első lépéseimnek, első szavaimnak és azoknak az első köszöntéseknek, amelyek Krisztus örök megvallásaként hangzanak el: »Dicsértessél!«. Gyermekkorom városa, a szülői ház, a plébániai templom, ahol a keresztség szentségében részesültem. Szeretném ezeket a vendégváró küszöböket átlépni, meghajolni a szülőföldem és annak lakosai előtt és kimondani azokat a szavakat, amivel a családtagok egy hosszú utazásból való visszatérés után üdvözlik egymást: Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Ma már sok cukrászda van Wadowicében, azonban létezett egy a Mickiewicz utcában, ahova anno az értelmiségiek jártak, a fiatalok körében pedig szokás volt itt megünnepelni az érettségi sikerét. Egy anekdota szerint Karol és barátai is betértek, és fogadtak, hogy ki tud több krémest megenni. A pápa 18-ig jutott, de arról már nem szól a fáma, hogy ő nyerte-e meg a fogadást. A cukrászda épülete még ma is áll, és annak ellenére, hogy ott már nem kaphatunk süteményt, az összes wadowicei cukrászdában meg lehet kóstolni a pápa kedvenceként elhíresült krémest, amely némileg hasonlít a miénkre, a tésztája azonban sokkal vastagabb. És mint minden másnak, ennek is többféle változata létezik, szinte nincs is két egyforma kremówka papieska. (Az egyik receptjét megtalálják az Íz-lelő rovatban.)

Az alig 20.000 lakosú város mára búcsújáró hellyé vált. Minden évben legalább 200.000 zarándok vagy édesszájú turista keresi fel, akik félmillió szelet pápai krémessel öregbítik Wadowice hírnevét és Szent II. János Pál pápa kultuszát.