A fiatal Duhaj Zenekar mindössze nyolcéves, ám ifjú tagjai erőtől duzzadóan művelik a manapság ritkának számító műfajt, a magyar népzenét. Tagjai még fiatal felnőttek, legtöbbjük egyetemista, ám már céltudatosan és motiváltan haladnak karrierjük csúcsa felé. A két prímásból, brácsásból, nagybőgősből és népi énekesből álló csapat egyben innovatív és hagyományőrző is. A zenéjük hallatán csodásan átáramlik az az energia, az az odaadás, amit ők öten közvetítenek a nézőiknek. Szívük-lelkük benne van minden hangban. A zenekar tagjai Nyers Bakó Ramóna énekes, Brezovszki Gergő és Kovács Ádám prímások, Kovács Kristóf brácsás és Brezovszki Balázs nagybőgős. A vajdasági közönségnek hamarosan alkalma nyílik őket hallani, hiszen június 8-án és 9-én a LX. Gyöngyösbokréta és XLVII. Durindó Fesztiválon is részt vesznek.
Kinek milyen kötődése van a népzenéhez?
Brezovszki Balázs: – Nekem már kiskoromban az életem részévé vált a népzene. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Akadémián tanulok, klasszikus ütőhangszereken. Ez úgymond a főszakmám, a népzenei nagybőgőzés a mellékszakmám, amelyet már hat éve művelek. A népzene a szüleim, Brezovszki Tamara és Brezovszki Roland néptáncpedagógusok, néptáncoktatók kedveltették meg velem. Az általuk szervezett Talentum Nyári Néptánctáborban apukám azt mondta, hogy kezdjek el bőgőzni. A testvérem, Gergő már hegedült, elkezdett népi hegedülni is, Kovács Ádám, a prímásunk is népi hegedült, volt brácsásunk is, és kellett egy bőgős, úgyhogy én lettem az.
Nyers Bakó Ramóna: – Én szintén kiskorom óta foglalkozom zenével, nemcsak a klasszikus, hanem a népzenével is. Kislánykorom óta néptáncolok, és először néptánccsoportokban énekeltünk, illetve népi együttesekben, majd később csatlakoztam a Duhaj Zenekarhoz, itt a szólóénekes karrierem is kezdett kibontakozni. A klasszikus zene szintén gyerekkorom óta része az életemnek. Eleinte klasszikus zongoraszakos voltam, majd zeneelmélettel is foglalkoztam, jelenleg a szegedi Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakgimnázium klasszikus zongora szakára járok, a 13. évfolyamra. Az életemet így köti össze a zene.
Brezovszki Gergő: – Gyerekkorom óta játszok hegedűn. Először gitározni akartam, de apukám azt mondta, hogy először meg kell tanulnom hegedülni, utána pedig gitározni. Végül megszerettem a hegedűt. Szabadkán végeztem el az alapfokú zeneiskolát, és a középiskolát is. Utána Újvidéken klasszikus hegedűszakon folytattam tanulmányaimat. Voltam cserediák Pécsen, aztán átkerültem Szegedre Szecsődi Ferenc tanár úrhoz, a Bartók Béla Művészeti Karra. Jelenleg végzős vagyok a mesterképzésen. Mint ahogy Balázs mondta, a szüleinknek köszönhetően a népzene gyerekkorunk óta az életünk része. Ebből adódóan 2016-ban kezdtünk el népzenélni, idővel nagyon megszerettük, és azóta is ezzel foglalkozunk.
Kovács Kristóf: – Én is már kisiskolás korom óta foglalkozom népzenével és néptánccal. A legelején Vass Endrétől, a Juhász zenekar prímásától tanultam brácsázni Hajdújáráson, mivel a bátyám, Ádám már hegedült, ezért én elkezdtem brácsázni. Addig-addig, hogy nagyon közel került a szívemhez a népzene és a zenélés, és ezt mindenképp folytatni akartam. Időközben bekerültem én is a zenekarba, az idősebbekhez. Muzsikáltunk, majd elkezdtem a Szabadkai Zeneiskolát, népi ének szakon, ahol az idén fejeztem az utolsó évet. Igazából ezt az irányt szeretném folytatni. A népzene a mindenem.
Kovács Ádám: – A népzenei ismeretemet én és a testvérem is Vass Endrének köszönhetem. Alsós koromban egy iskolai szórólapról tájékozódtam a hegedűjáték tanulásának lehetőségéről. Azelőtt különösebben nem hallgattam népzenét, ám mégis megfogott ez a hangszer. Tudtam, hogy van hegedűnk, úgyhogy említettem az otthoniaknak. A következő héten már ott is voltam az első órán. Utána a többi jött magától. Nyilván kellett egy huzamosabb idő ahhoz, hogy eldöntsem, van-e hozzá tehetségem vagy nincs. A rengeteg gyakorlás szerintem meghozta a gyümölcsét. Végzettségem nem kötődik a zenéhez, technikai iskolát fejeztem be, elektronikai technikusi szakon, ám ez sosem volt meghatározó tényező a zenéhez való kötődésemben.
A ti életetekben a néptánc és a zene mennyire van összefonódva? Egy népzenész karrierjében mennyire kell hogy kapcsolatban legyen ez a kettő?
K. K.: – Nyilván a ritmus és a dallamok ismeretéhez is sokat hozzátesz, ha valaki mindkettőt űzi. Mi mindannyian táncosként kezdtünk, és zenészekké fejlődtünk. Valóban nem lehet elválasztani a kettőt egymástól. Sokkal könnyebb úgy a táncos lába alá zenélni, ha tudjuk, hogy milyen is arra a zenére táncolni, mi kell, hogy megszólaljon, mire kell odafigyelni, mi a lényeges a táncosnak. Ez szerintem nagyon fontos. Ha koncertről, tánckíséretről, fesztiválról, bármiről van szó, nem lehet őket szétválasztani.
Melyik népzenei vonalat képviselitek? Van konkrét tájegység, amelyben leginkább otthonosan mozogtok, vagy próbáljátok ötvözni bizonyos vidékek zenéjét?
B. G.: – Szeretnénk minden tájegység zenéjét elsajátítani, megtalálni bennük a szépséget és megkedvelni. Sokfélét szeretünk játszani. A különböző vidékek zenéjének ötvözésével még nem kísérleteztünk, de tervben van különböző stílusú zenék vegyítése népzenével, mint mondjuk a klasszikus zene vagy a könnyűzene. Nagyon szeretjük játszani nemcsak a magyar népzenét, hanem a Kárpát-medence összes többi népzenéjét, mint a román, a szlovák vagy a szerb. Emellett a Kárpát-medencén kívüli zenéket is szívesek hallgatjuk, legyen szó népi zenéről, autentikus népzenéről vagy könnyűzenéről. Jövő szeptemberben megyünk Amerikába, ott is rengeteget fogunk tanulni, többek között amerikai népzenét is. Sokat fejlődhetünk majd ennek köszönhetően.
Mikor döntöttétek el azt, hogy csináltok egy jó bandát?
K. Á.: – A zenekar ötlete 2016-ban jött a Talentum Gyermek- és Ifjúsági Néptánctáborban. Balázson kívül akkor már mindannyian foglalkoztunk népi hangszerekkel. Ő akkor még dobolt, bőgőzni nem tudott. Az első felállás két hegedű és egy brácsa volt, csupán a bőgős hiányzott. Így lett Balázs a bőgős. Ramóna 2021-ben csatlakozott a zenekarhoz, aki azóta is a zenekar szíve-lelke. Eleinte ötletként indult, hogy csináljunk egy zenekart, a többi később alakult ki. A Juhász zenekartól sok felkérést kaptunk, hogy kicsit megismertessenek minket a néptánc kedvelőivel. Természetesen a Talentum Egyesület is nagyon sok mindenben segített nekünk. Lassan elértük azt, hogy máshova is hívnak bennünket. Látnak rólunk videókat a YouTube-on vagy a közösségi médiában, tetszik nekik, amit hallanak, és meghívást kapunk tőlük.
Mennyivel ad többet a népzene, mint a komolyzene?
Ny. B. R.: – Szerintem nagyon sokat ad. Örülök annak, hogy a zenekarból többen is foglalkozunk klasszikus zenével, mert nagyon jó, hogy egyszerűbben és könnyebben szót értünk egymással. Áthidalásokat vagy különbségeket is lehet találni a két műfaj között. Jó ez a közös hang, a népzenén kívül ebből is tudunk merítkezni. Ahogy Gergő is említette, a későbbiekben akár feldolgozásokat is tervezünk csinálni, és ez mindenképpen a hasznunkra válik. Én abszolút élvezem, hogy ezt a kettőt párhuzamosan is tudom művelni.
Hol képzelitek el a jövőtöket, a komolyzenei pályán vagy a népzenében?
B. B.: – Ez nagyon jó kérdés. Őszintén ezen még nem gondolkodtam el, de szeretném, hogy mindkét zenei műfaj az életem része legyen. Az ütőhangszereket és a népzenei bőgőt is nagyon szeretem. Az ütőhangszereket azért, mert a komolyzene olyan műfaj, amit ápolni kell, de a népzene is, hiszen az mégis a sajátunk, a magyar népé, amit őrizni kell. Ezért mind a két zenei műfajt szeretnénk továbbművelni.
B. G.: – Mindkét műfajjal foglalkozok, egyre komolyabb szinten. A klasszikussal kezdtem, a népzene követte, először buliként, kedvtelésből, aztán egyszer csak bevillant, hogy ezt is lehet nagyon komolyan, nívósan, magas színvonalon művelni. Természetesen időközben mindannyian megszerettük. Én mindenképpen úgy képzelem el a jövőmet, hogy mindkét műfajjal foglalkozok. Klasszikus hegedűt már tanítok, szeretnék majd szimfonikus zenekarokkal is játszani, és persze a Duhaj Zenekart is vinni.
Tavaly jelent meg az első lemezetek. Mik a tervek a jövőre nézve?
Ny. B. R.: – Igen, az első lemezünket 2023 nyarán adtuk ki. Erre nagyon büszkék vagyunk, és számunkra ez hatalmas mérföldkő. Ezen a korongon teljes egészében különböző tájegységek autentikus magyar népzenéjét játsszuk. A következőkben is szeretnénk fejlődni, úgy gondoljuk, hogy ez egy jó kezdet. Szándékunkban van más népcsoportok zenéje felé is nyitni a Kárpát-medencén belül. A távolabbi jövőre nézve zenei feldolgozások és átdolgozások is a terveink között szerepel. A munka nem áll meg, folyamatosan dolgozunk, tele vagyunk ötletekkel.
Kinek mit jelent a népzene?
B. B.: – Kissé klisészerű, de az életet, mint életérzést.
Ny. B. R.: – Számomra a kikapcsolódás élményét, amely egyben életérzés is.
B. G.: – Nekem szintén az életem részét jelenti. Azt hallgatom, ha szomorú vagyok, ha boldog vagyok. Nagyon szeretem a népzenében kifejezni magam, ugyanúgy, mint a klasszikus zenében.
K. K.: – Számomra a népzene az életet jelenti, mert egyszerűen nem tudom elválasztani őket egymástól. Nagyon sok mindent, amit máshol nem találok meg, a népzene tudja átadni.
K. Á.: – Én erre a kérdésre a mai napig keresem a választ, hiszen azt, amit a népzene iránt érzek, még egyelőre nem tudom megfogalmazni.
Nyitókép: Gál Hermina felvétele
