Córdoba

Ezer éve, az arab al-Andalus kalifátus fénykorában a világ egyik legnagyobb városa volt. Több mint egymillióan lakták – arabok, Európában. Majdnem minden lakosra jutott egy-egy könyv, ennek köszönhetően a város a kor legnagyobb könyvtárával büszkélkedhetett. Virágzott a kereskedelem, a kultúra, a politika, a művészet, az építészet. Córdoba megkerülhetetlen világváros volt, a Mediterrán vidék legfejlettebb civilizációja, találkozópontja a keleti iszlámnak és a nyugati kereszténységnek.

Ma már nem az, de kitörölhetetlen nyoma maradt annak a pár száz évnek, amikor az arabok vezették és építették a várost. Ők emelték a Mezquitát, vagyis a Córdobai nagymecsetet, az iszlám építészet legszebb alkotását a nyugati világban. Amikor a város neve szóba kerül, mindenki a világörökség részét képező mecsetre gondol. A komplexum területe két hektár, ebből fél hektár a belső udvar és a harangtorony. A Narancsfák udvarának központi eleme a rituális tisztálkodás céljára felállított kút volt, ahol a hívek lábat mostak, mielőtt beléptek a szentélybe. A keresztény időkben a kutat szökőkúttá alakították át. Hasonló sorsra jutott a minaret is, amelyet lebontottak és köveiből mintegy száz méter magas harangtornyot emeltek. A mecsetet a nyolcadik században kezdték építeni. Elkészülte a város virágzásának idejére tehető és mondani sem kell, hogy a világ legnagyobb iszlám szentélye lett. Kiemelkedő értéke a mennyezetet tartó több mint 800 márvány- és jáspisoszlop, amelyek az arab világ adománya, de több antik római és görög oszlopot is beépítettek. Vörös és fehér kétszintes boltívek kötik össze az oszlopokat. Csak néhány ablaka van a hatalmas szentélynek, így a fényt több ezer lampion biztosította. Máig láthatók az aranymozaikokkal díszített imafülkék, a falakon arab betűkkel díszített Korán-idézetek olvashatók, a kopott márványpadlón pedig megfigyelhető, hogy régen hol borultak térdre Allah hívei. A város visszahódítását követően a katolikus uralkodók székesegyházzá akarták átalakítani, de úgy, hogy megőrizzék az iszlám legértékesebb elemeit. A XVI. században a mecset egy harmadát lebontották és a helyére katolikus bazilikát kezdtek építeni, de csak az oltár és a harmónium készült el. Ennek eredményeképp a katolikus hívek a mecsetből kísérték a szentmiséket.

A mecset mellett Córdoba ismert a kék-piros virágdíszeiről is. Nyáron muskátlik vöröslenek a tengerkékre festett cserepekben, amelyek stílusosan törik meg a hófehérre meszelt falakat. Számos fali csempe is díszíti a házakat, ez is a több évszázados arab múlt hagyománya. Ebből az időből származik az Alcázar vár is, amely az arab uralkodók otthona volt. A keresztények ezt a létesítményt is uralmuk alá vették, de legnagyobb részét érintetlenül hagyták. A csobogókat és szökőkutakat viszont királyi fürdőkké alakították át. De már a rómaiak is itt hagyták nyomukat. A városon keresztül csordogáló folyó fölé emeltek egy 250 méter hosszú hidat még időszámításunk előtt. Ez a kereskedőút Rómát kötötte össze az Atlanti-óceán-parti városokkal.

Córdobában három vallás élt egymás mellett, békességben. A történelem folyamán időnként az arabok voltak többségben, máskor pedig a keresztények. A város mai formáját nagymértékben a szefárdoknak is köszönheti. A spanyol zsidók az évszázadok folyamán szép csendben meghúzták magukat, kereskedtek ékszerrel és fűszerrel, kölcsönt adtak. Minden időben kineveltek egy értelmiségi réteget, akik megkerülhetetlen alakítói voltak a városnak az elmúlt nyolc-kilencszáz évben.