Moshi

Szuahéli nyelven füstöt jelent a város neve. A Kilimandzsáró déli oldalán fekvő Moshiból reggelente minden első pillantás a hegyre irányul. A kráter szinte mindig párába, ködbe vagy hóba burkolózik, és a kerek fehér gyűrű a tanzániaiaknak a füstre hasonlít.

Mint bárhol a világon, Moshi esetében is a város fölött magasodó vulkán határozza meg a mindennapokat. Nincs félelem az emberekben, hogy kitör a Kilimandzsáró, de hát ki tudja? Az utolsó kitörések ásványokban gazdag talajt hagytak maguk után, ami a mintegy ezer méteres tengerszint feletti magassággal és páradús légkörrel párosulva számos lehetőséget kínál a helyieknek. Moshi a kávéfarmjairól és a banánültetvényeiről híres. Az Afrikára nemigen jellemző hűvös és páradús klíma remek közeget biztosít a banánosoknak. Minden forgalmasabb helyen a városban parázson sül néhány finom helyi ínyencség. Egyébként az afrikai banánfajták alig fele akkorák, mint a nálunk kapható Közép-amerikai társaik. A kereskedőváros és környéke Tanzánia legnagyobb kávétermő vidéke. Valamikor német gyarmat volt ez a terület, és rengeteg kávét vittek innen Németországba. A II. világháború után a győztes angolok vették át az uralmat, ők már nagyobb hírnevet szereztek a Kilimandzsáró lankáiról származó feketének. Szinte minden pontján a városnak érezhető a pörkölődő kávé mámorító illata. Az utcai árusok a fogyasztók jelenlétében fejezik be a kávébab pörkölését, majd a szemeket egy mozsárban megtörik és elkészítik a friss forró feketét. Miután Tanzánia az USA hathatós közbenjárásával kikiáltotta függetlenségét, az angoloktól való undor miatt elfordult a kávé biznisztől, és cukornád ültetvényeket telepített a Coca Cola kedvéért.

Moshi lakossága a kartonvárosokkal és a nyomornegyedekkel közel negyed millió. Három Kelet-afrikai törzs lakói népesítik be: a maszájok, a parék és a chaggák. Ez utóbbiak uralják a környéket. Állami munkalehetőség alig akad, néhány szerencsés a közbiztonságban dolgozhat. A legtöbben a piacból és a piacon élnek illetve a dala dalából és a dala dalában. A piacokon az élelmiszer mellett rengeteg keletről (Pakisztán és India) érkező textilárut és lábbelit lehet vásárolni. Az Ázsiában élő, de Afrikából származó kereskedők konténer számra küldik haza a másodosztályú vagy hibás ruhát, amit rokonaik értékesítenek és abból élnek. A dala dalák kisbuszok, amelyek iránytaxikként működnek. Egy meghatározott útvonalon közlekednek, de nincs menetrendjük és nincsenek kijelölt megállóik. Nemritkán 25–30-an zsúfolódnak be a tizenpár helyre. Ha a busz tetején nincs legalább egy méter magasságú áru, akkor nem is érdemes elindulnia. Hogy valaki dala dala sofőr lehessen előbb a városi közlekedésben kell elsajátítania a kressz szabályait. Kismotorral kezdi, amellyel utasokat fuvaroz.

Napjainkra a turizmus is fontos iparággá vált. Moshiból indul a legtöbb expedíció a Kilimandzsáró meghódítására. Rengeteg egyszerűbb és rövidebb túrát is kínálnak a helyi idegenvezetők a közeli ültetvényekre, piacokra, törzsekhez, nemzeti parkokba. Szafarira is lényegesen olcsóbban el lehet jutni innen, mint Nairobiból vagy Dar es-Salaamból. De akik csupán egyszerű, barátságos emberekkel szeretnének egy kis időt eltölteni, azoknak is remek hely Moshi. A szuahéli nyelvet könnyű elsajátítani. Az első szó, amelyet a külföldiek megtanulnak a jumbo (e: dzsámbó), azaz üdvözöllek!