2024. november 28., csütörtök
CÍMLAPTÖRTÉNET

A zene, az éneklés és a tanítás hármas egysége az életem

A szegedi prof. dr. Temesi Mária, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas művésze, operanagykövete és énekmestere pályafutását az 1980-as években kezdte, és hamarosan rangos világversenyek győzteseként vívta ki az operavilág elismerését. A világ számos neves Operaházában a legszebb Mozart, Verdi, Wagner, Strauss, Puccini és kortárs operaszerepeket énekelte el, rendszeres fellépője volt a drezdai, berlini és nizzai Operaháznak, valamint főszerepek sokaságát adta elő Európa, Ázsia, Afrika, Dél-Amerika és az Egyesült Államok rangos hangversenytermeiben. Pályatársai között a kor kiemelkedő operaénekesei és nemzetközi hírű karmesterek is szerepeltek. Több mint húsz éve magánének tanszékvezető és professzor a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán, ahol pedagógiai munkássága nyomán számos új szak és szakirány indítása fűződik nevéhez. A fiatal énekes tehetségek támogatását célozta meg azáltal is, hogy az immár több mint két évtizedes múltú és a Nemzeti Értéktárba is felvett Simándy József Énekversenyt megalapította 1998-ban. Megannyi hazai és nemzetközi mesterkurzus oktatója, valamint nemzetközi énekversenyek gyakori zsűritagja, zsűri elnöke. Odaadó tanári tevékenysége révén növendékei rendszeresen szerepelnek operaszínpadokon, és már számos neves fiatal művészt indított el az opera világában. Magyarország köztársasági elnöke Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesítette 2016-ban. A közelmúltban a Falvak Kultúrájáért Alapítvány tüntette ki a Magyar Kultúra Lovagja címmel. A művésznővel a pályafutása kezdetéről, a szépségekről és nehézségekről, a missziójáról és sok egyéb érdekességről is beszélgettünk.

Mikor és hogyan kezdődött el az énekesi pályafutása? Mi inspirálta a zeneművészettel való foglalkozásra?

– A zene szeretetét, a zongora és az ének iránti érdeklődést édesanyámnak köszönhetem, aki nemcsak egy egész intézményt irányított 40 évig vezető óvónőként, hanem több hangszeren – hegedűn és mandolinon – is játszott. Muzsikus lélekként gyakran énekelt a gyerekeknek, és engem is kiskoromtól kezdve elhalmozott dallamokkal. Tőle tanultam meg a művészi alázatot és a megújulás képességét. Háromévesen kezdtem a zeneóvodát, hatévesen már zongoraórákra jártam. Az általános iskolás éveim alatt több versenyt is megnyertem, de az énekléssel csak gimnazista koromban kezdtem el komolyabban foglalkozni. Már ekkor tudtam, hogy énekes szeretnék lenni, ám a sors nem adta meg könnyen nekem. Érettségi után két év próbálkozás után sem sikerült bejutnom a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ami nagy törés volt számomra. Mégsem adtam fel, és beiratkoztam a Szegedi Zeneművészeti Főiskolára, ahol ének- és zongoratanári diplomát szereztem. Harmadik próbálkozásra végül felvettek a zeneakadémiára, ahol opera- és magánénektanár mesterszakon végeztem el a tanulmányaimat. Innentől kezdve kitárult előttem a világ. Friss diplomásként azonnal két állandó szerződést kaptam, a budapesti és a saarbrücken-i Operaháztól. Végül 24 évesen a Magyar Állami Operaházban debütáltam Wagner Lohengrin című operájában Elza szerepében. Ugyanebben az évben indult nemzetközi karrierem is. A sors néha más irányba terel minket, mint amire számítunk. A csalódások után sokszor azt hittem, hogy nem lesz belőlem énekes, de sosem hátráltam meg, és kitartottam a céljaim mellett. A tanítványaimnak is mindig azt mondom, hogy ne adják fel az álmaikat, mert kitartó munkával nagy sikereket érhetnek el.

Hogyan jellemezné a saját művészi fejlődését az évek során? Vannak olyan mérföldkövek, amelyek különösen fontosak voltak?

– Az operaénekesi pálya folyamatos tanulást és fejlődést igényel. Minden egyes szerep és előadás újabb kihívást jelent, zeneileg, hangilag és színpadi szempontból egyaránt. Ez állandó gyakorlási és képzési folyamat, amely során mindig a tökéletességre törekedtem. Az énekesi pályán a legfontosabb az igényesség és az a belső hajtóerő, amely segít a célok elérésében és a sikeres érvényesülésben. Mikó András Kossuth-díjas operarendező a Zeneakadémián hangsúlyozta, hogy az énekesek nemcsak az anyagi javak és a külsőségek miatt válasszák ezt a hivatást, hanem azért, hogy megélhessék a szerepeket, és átéljék a művészet igazi mélységét. A színpadi jelenlét, kisugárzás és tartás nélkülözhetetlen, mert ezek nélkül nem lehet megragadni a közönséget. A zenéhez és a művészethez való alázatos hozzáállás pedig alapvető és elengedhetetlen. Számomra az igazi nagy művész az, aki megmarad embernek. Örömmel tölt el, hogy a hosszú pályafutásom során, a hazai és nemzetközi sikerek után is közvetlen kapcsolatban maradtam az emberekkel.

Mi vezérelte, hogy tizenhat évnyi aktív operaénekesi karrier után mégis visszaköltözzön a szülővárosába?

– Szerettem volna a tapasztalataimat és a tudásomat szülővárosomban kamatoztatni. Harminckilenc évesen kezdtem el magánénektanárként dolgozni, tele lelkesedéssel és felelősségtudattal. Később magánének-tanszékvezetővé választottak, amiért nagyon hálás vagyok a sorsnak. Habár külföldön csodálatos eredményeket értem el, mindig büszke voltam a magyarságomra, és külön ajándéknak tartom, hogy életpályám Szegedtől Szegedig ível.

Milyen tanácsokat ad a fiatal zenészeknek, akik most kezdik el a pályájukat?

– Ahhoz, hogy valakiből ne csupán operaénekes, hanem elismert művész váljon, nemcsak született zenei és hangi adottságokra van szükség, hanem hatalmas szorgalomra, igényességre, munkabírásra, valamint megfelelő szellemi és fizikai kondícióra is. A folyamatos tanulás és ismeretek bővítése általában meghozza a gyümölcsét. A fiatalok segítése a szívügyem, ezért növendékeimet arra biztatom, hogy tudatosan és rendszeresen dolgozzanak, ehhez feladatokat adok, és átfogó támogatást nyújtok. Igyekszem felkészíteni hallgatóimat a színpadi lét számos kihívására, a stresszhelyzetek kezelésére és a megfelelő időzítésre is. Az ember sosem érzi úgy, hogy eleget tud, folyamatosan tanulunk egymástól, és a fiataloknak különösen nagy szükségük van a pályájuk nehézségeivel és útvesztőivel való megküzdéshez nélkülözhetetlen felkészítésre.

Milyen szerepet játszik a Simándy József Nemzetközi Énekverseny a fiatal énekesek pályafutásában, és miért tartja fontosnak ezt a megmérettetést?

– A magyar kultúra gazdagítása iránti vágyam mindig is meghatározta az életemet, ezért lettem a HAZÁM, HAZÁM TE MINDENEM Művészeti és Oktatási Alapítvány kurátora, valamint a Simándy József Nemzetközi Énekverseny alapítója és versenyigazgatója. A legnagyobb múltra visszatekintő hazai énekverseny már a kezdetek óta széleskörűen vonzza a Kárpát-medencében élő énekelni tanuló ifjú művészeket, sőt a világ számos más országából is idevonzza a tehetségeket. A verseny célja a magyar tehetségek felkutatása és a pályaindításuk támogatása, lehetőséget biztosítva a résztvevők zenei, színpadi és előadóművészeti tudásának bemutatására. Nem véletlen, hogy 2018-ban, alapításának 20. és megrendezésének 10. jubileumi évében a versenyt kulturális örökségünk részévé nyilvánították, és bekerült a Nemzeti Értéktárba. A megmérettetés évről évre teljesíti küldetését, hiszen az itt felfedezett fiatalok közül sokan elismert, Prima Primissima vagy Állami díjas művészekké váltak. Az idén 32 országból 178 jelentkező érkezett, öt kategóriában versenyeztek. A győztesek közül hatan a Magyar Művészeti Akadémia Szeged Régió Különdíját nyerték el, így lehetőséget biztosítottunk számukra, hogy a szabadkai Városháza dísztermében az Erkel operaest című rendezvényen is bemutassák a tehetségüket. A koncert 8-án, kedden 20 órakor lesz. Az előadáson a Liszt Ferenc-díjas Pál Tamás zongorán kíséri a fiatalokat. Az érdeklődők a többi között meghallgathatják Erkel Ferenc Hunyadi László és Bánk Bán című operáinak az áriáit is. Meglepetésként a koncert végén én is előadok egy Liszt-művet.

Mivel foglalkozik mostanában? Hol láthatta önt a nagyérdemű az utóbbi időszakban?

– Hivatásom sokrétűsége különleges ajándék számomra. Operanagyköveti feladataim mellett az egész országot bejártam, és rendszeresen hívnak operaismertető előadásokra is. Bár a 34 év alatt számos szerepet elénekeltem, ma már számomra sokkal fontosabb a tanítás és a tudás átadása. 2013 óta a Magyar Állami Operaház énekmestereként az operaénekesek énektechnikai és szerepformálási fejlődését segítem. Emellett zsűrizek és koncertezem, hiszen a hangom továbbra is egészséges. Az elmúlt években mesterkurzusokat is tartottam Belgrádban és Bécsben, valamint koncerteket adtam Floridában, Sanghajban, Londonban, Bayreuthban, Helsinkiben és Kréta fővárosában. A zene, az éneklés és a tanítás hármas egysége az életem. Nagyon szép pályára tekinthetek vissza, amelyért rendkívül hálás vagyok.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás

Nyitókép: Varga Márta, a Magyar Művészeti Akadémia titkára, prof. dr. Temesi Mária operaénekesnő, Góli Csilla, Szabadka alpolgármestere és Gyüdi Sándor karmester (Molnár Edvárd felvétele)