A bezdáni Nikola Čutura zenei tehetségéről mindenki megbizonyosodhatott, aki az elmúlt években járt a bezdáni templomban. Az Újvidéken egyetemi, zenepedagógiai tanulmányokat folytató fiatalember hétről hétre megörvendezteti, felüdíti a helyi híveket orgonajátékával. A nemrégiben a fiatal tehetségeknek, a legkiemelkedőbb egyetemistáknak járó Dositeja állami ösztöndíjjal kitüntetett bezdáni tehetség elmondása szerint a falujában szeretne maradni, annak közösségi értékeit őrizni, gazdagítani, a tanári pályán elhivatottan tevékenykedni és a továbbiakban is orgonálni a bezdáni templomban. A példaértékű emberi és zenei hozzáállású nyugat-bácskai fiatalemberrel a mindennapjait meghatározó hitről és terveiről beszélgettünk:
Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
– A bezdáni általános iskolában hallottam élőben zongoraszót először, nagyon kicsi koromban. Egyből megtetszett, elhatároztam, hogy szeretnék zongorázni. Harmadik osztályos voltam, amikor beírattak a zombori zeneiskolába, és elkezdtem zongoraórákra járni. Hatodikos koromban mentem fel először a bezdáni templom karzatára. A kántor úr örömmel fogadott és marasztalt is, így kezdődött, tizenkét éves voltam, amikor először orgonáltam.
Feltételezem, ettől kezdve egyértelmű volt, milyen pályát választasz...
– Így van, általános iskola után beiratkoztam a zombori középfokú zeneiskola zeneelméleti szakára. Ezt követően pedig jött az újvidéki továbbtanulás. Jelenleg a Művészeti Akadémia zenepedagógiai szakának hallgatója vagyok.
Fotó: Ótos András
A tanulás mellett is aktívan kiveszed a részed a helyi közösségi életből. Tagja vagy a templomi kórusnak és a Bezdáni Hidak Polgárok Csoportjának is. Mi vezérel abban, hogy ilyen tevékeny legyél?
– Fontos számomra a hit, a templom és az is, hogy a misei liturgia mindig szép legyen. Táncoltam a béregi néptánccsoportban, és tagja vagyok az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ magyar néptánccsoportjának is. Sajnos Bezdánban nincsen néptánccsoport, és nincs túl sok közösségi tevékenység. Nagyon fontos dolog viszont, hogy van templomi kórusunk, méghozzá kiváló torkú énekesekkel. A misei szolgálat mellett szerepelünk különböző rendezvényeken, megemlékezéseken. Szívesen énekelek, és kísérem is a kórust. A Bezdáni Hidak civil szervezeten belül is próbálunk tenni a település fejlődéséért, a helyi civil élet fenntartásáért.
Vannak-e példaképeid a művészeti, pedagógiai, illetve a közösségi tevékenységeket illetően?
– Egy konkrét személy nincs, de elmondhatom, a bezdáni kántortól nagyon sokat tanultam. Ami a templomi megnyilvánulásokat illeti, továbbá az egyházi (népi) énekek témakörében szintén mindent tőle tanultam. Ahogy a mindenkori tanáraim is felbecsülhetetlen tudással, értékkel ruháztak fel a tanulói éveim során.
Elmondható rólad, a hivatásod a hobbid is egyben. Melyik az a tevékenység, amelyben kikapcsolódsz?
– A tanulmányaimból kifolyólag is sokat gyakorolok általában, de ha éppen nincs valamilyen konkrét feladat, akkor szintén, kedvtelésből is naponta zongorázom, játszom több órát. A klasszikus értelemben vett kikapcsolódást elsősorban az jelenti, hogy elmegyek a templomba és orgonán játszom.
Mik a további terveid az alkotómunka és a pedagógiai pálya területén, a jövőbeni életteredet illetően?
– Mindenképpen szeretnék Bezdánban maradni, itt élni, ebben biztos vagyok. Továbbra is orgonálni szeretnék a templomban. A zenepedagógia szakomból kifolyólag is tanári pályára szeretnék lépni. Az még nagy kérdés, hol kapok majd munkát. A tervem az, hogy mivel határ menti település vagyunk, Magyarországon vagy Horvátországban dolgozzak, itt, valamelyik határközeli faluban, és ingázzak, maradva bezdáni lakosnak.
Sokat jelent számomra és nagyon megtisztelő a mostani Dositeja-ösztöndíj, amelyet az ország 1000 legkiemelkedőbb egyetemistája kaphatja meg. Igyekszem továbbra is helytállni a tanulmányok az előmenetelek terén. Továbbá, ami még nagyon érdekel, az a gyűjtőmunka. Előszeretettel végzek gyűjtést az egyházi népi énekek témájában, Bezdánra vonatkozóan, a bunyevác és a magyar kultúrkör területét illetően is. A településünk egy gazdag hely ilyen szempontból, bőven van mit előhozni az itteni nemzeti közösségek múltjából.
Fotó: Ótos András
