Mišela Blanuša
A nemrégiben megnyílt belgrádi Kortárs Művészeti Múzeum több mint 8000 műtárggyal büszkélkedhet, köztük számos olyan alkotással, amely a jugoszláv művészetben, illetve a jugoszláv alkotói területen nagy értéket képvisel. A közönség körében az egyik legnépszerűbb alkotás Sava Šumanović festménye, a Részeg hajó (Pijana lađa), éppen ezért minden állandó kiállításnak szerves része. Marko Ristić szürrealista fala is nagy értéket képvisel. Ugyanakkor Petar Lubarda, Milan Konjović és számos más kiváló alkotó munkáival is büszkélkedhet a múzeum.
A Kortárs Művészeti Múzeum renoválása 10 évig tartott. Első fázisban az alagsort, a pincehelyiséget újították fel. Itt található a műhely és a konzervátori stúdió.
– Az épület munkálatainak idejére kénytelenek voltunk kihelyezni a műtárgyakat. A legtöbbjét a nemzeti bank trezorjában őrizték, többsége még most is ott található – tudtuk meg Mišela Blanušától. Elmondta, a múzeum gyűjteménye több válogatásból áll. Vannak festményeik 1900-tól 1950-ig, majd 1950-től napjainkig; valamint szobrok és installációk. Külön válogatást képeznek a papírtechnikával készült műtárgyak, rajzok, grafikai alkotások. Az új médiumok alkotásai közé tartoznak a fotográfiák és a videofelvételek.
Az épületet a munkálatok befejezése után nemrégiben egy történelmi kiállítással nyitották meg, amely öt szinten nyújt betekintést a 20. század művészetébe. Mišela Blanuša körbevezetett bennünket a kiállításon, amelynek első festménye egy huszadik század eleji Nadežda Petrović-alkotás. Mint arra a kurátor rámutatott, a kiállítás szintek szerint követi a művészet alakulását. Így figyelemmel lehet követni, hogyan jelennek meg a festészetben a vidám középosztály ábrázolása mellett az alacsonyabb társadalmi rétegek problémái és rajtuk keresztül a társadalomkritika. Miként érezték a művészek fontosnak, hogy alkotásaik, társadalomkritikájuk eljusson a lakosság legszélesebb rétegeihez. És hogyan kapcsolódtak be újabb és újabb technikák a művészetbe.
Marko Ristić szürrealista falát a múzeumban rekonstruálták annak a fotónak az alapján, amely a jugoszláv terület egyik legnagyobb szürrealista alkotójának nappalijában készült. A kompozíción belül található két Yves Tanguy-rajz és Max Ernst egy olajfestménye is.
A kiállítás kiválóan rámutat a szinte egy időben megjelenő irányzatokra, amikor a sokszínűséget és alakábrázolást felváltja a forma hiánya, a kontraszt, a szinte minimumig letisztult gondolatok, majd a művészet megtagadása, amikor az alkotás elpusztítása jelenti az ábrázolásmódot, és amíg a vásznon a dinamika figyelhető meg, a szobrászatban új anyagok jelennek meg, illetve azok precíz, érzékeny kidolgozása. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a fotográfia, sőt a társadalomkritika is kifejezőbbé válik, miközben az alkotók a művészet halálára is rámutatnak.
Ekkor a hetvenes és nyolcvanas évek absztrakciója megnyugvást és új színt hoz a mozgalmas művészeti kifejezésmódba. Az erős színek és az éles geometriai elemek teljesen új hangulatot hoznak magukkal. Így Velizar Vasa Mihić színes, ám áttetsző műanyag oszlopai a fényt és a fény játékát igyekeznek előtérbe helyezni.
Mire a kiállítás felső szintjeire érünk, egyre több médiummal, hang- és videoinstallációval találkozunk. A művészet egyre közelebb kerül a társadalmi normákhoz, egyre több művész nyúl konkrét eseményekhez, amelyek kapcsán kritikát formálnak egy eseményről, a társadalomról, illetve az államapparátusról. Így tett Milica Tomić, aki a maga módján, videoinstallációval igyekezett rekonstruálni az akkori Jugoszlávia területén 1996–97-ben történt kegyetlen gyilkosságokat.
– Mint ahogy a múzeum neve is mutatja, a mi feladatunk, hogy kövessük a kortárs művészetet. 1965-ben, amikor a múzeumot megnyitották, az a gyűjtemény kortársnak számított. Ma már egy meghatározott történelmi időszakot foglal össze. A jelenlegi kiállítás történelmi jellegű, ahol a modern művészetet mutatjuk be, valamint a kortárs művészetet. Az utolsó szint, vagyis az utolsó két metszet a tizennyolcból, a kortárs művészetre vonatkozik, ahol a művészek a kilencvenes évekkel foglalkoztak, illetve olyan alkotásokat mutatunk be, amelyek a 2000-től napjainkig tartó időszakot foglalják össze, ma is rendkívül aktív művészek alkotásaiból – hangsúlyozta a kurátor. Hozzátette, a múzeumnak van két galériája, az egyik a Párizs utcában, a másik pedig a Dedinjén. Ezek a stúdiók, illetve galériák adnak lehetőséget a fiatal művészeknek a bemutatkozásra, a fiatal kortárs művészet itt kap helyet, míg a múzeum ezek után is egy történelmi időszakkal foglalkozik majd, illetve meghatározott jelenségekkel, amelyek hatással voltak a művészet további fejlődésére.
A kurátor a körsétánk során rámutatott arra is, hogy a felújított épület számos műszaki újdonsággal lett felszerelve, például a tetőszerkezet elektronikus állításával mesterséges, illetve természetes fényekkel folyamatosan fenntartható az épületben a fény.
– A múzeum jelenleg rendelkezik mindennel, amire egy múzeumnak szüksége lehet. Okosépületet kaptunk a felújítás után, vagyis a fényviszonyok, a kiállítási feltételek, a szellőztetés, a mikroklíma követi a világmúzeumok szabványait. Ez egyrészt a gyűjtemények megőrzése miatt fontos, másrészt a jövőbeli nemzetközi együttműködés miatt, hiszen így már külföldi alkotók munkáit is elhozhatjuk majd Belgrádba – hallottuk Mišela Blanušától.
A jelenlegi kiállítás, amely a jugoszláv és a szerb modern és kortárs művészetbe nyújt betekintést, legalább nyolc hónapig még megtekinthető.
