A kreativitás az egyik legértékesebb emberi tulajdonság. Olyan kompetencia, amely a tanulók boldogulását, munkaerőpiaci helyzetét határozhatja meg, ezáltal a szükségességéről meggyőzhetők még a makacsabb, elutasító attitűddel rendelkező diákok is. Hiszen hogyan lehetséges egy komplex munkahelyi probléma, egy gyártósor, egy bonyolult büntetőeljárás átlátása, ha nem vagyunk képesek új utakat keresve, innovatívan gondolkodni. Márpedig egy mérnöknek, egy ügyvédnek, egy programozónak is komplex módon és kreatívan kell gondolkodnia. Rendszereket átlátni, befogadni egy irodalmi alkotás szövegén keresztül is gyakorolhatunk, legyen szó írásról vagy olvasásról. Jelen szövegben az előbbivel foglalkozunk.
Léteznek pedagógiai viták a készségfejlesztésekkel kapcsolatban. Lépten-nyomon hallunk róla, a gyerekre gyakran úgy tekintünk, mint feldolgozandó nyersanyagra, kifaragandó márványtömbökre, holott önmaguktól is képesek fejlődésre, hiszen genetikailag erre vannak kódolva. Éppen ezért felfoghatjuk a kreativitás serkentésének odafigyelést igénylő munkáját gondosan megtervezett, de nem erőszakolt, programszerű, hanem folyamatos tevékenységként is, amely a lehetőséget biztosítja, példát és mentorálást nyújt, közös és egyéni alkotótevékenységhez ad teret.
Ha a magyartanári munkára helyezzük a fókuszt, akkor az irodalomhoz való közelítés egyik módjaként a kreatív-produktív hozzáállás is érvényes lehet. A szövegek át- és továbbírásához gyakorta akkor folyamodunk, ha az adott szöveg befogadásában valamilyen akadályt észlelünk. Az egyes stílusirányzatok, korstílusok paródiája átfogóan mutatja meg, hogy a diák mennyire sajátította el a jellemzőket, de Werther és Fanni fiktív levelezése is jó alkalom lehet hasonló „ellenőrzésre”. Hogy még egy példát említsek, Tiborc panaszának átirataiból is szinte mindig releváns, remek szövegek születnek.
Kicsit különös (és problematikus is) a széles körben elterjedt kreatív írás fogalom, hiszen az írás maga kreatív folyamat. És mi még? Nézzük meg, hogy mit mond erről Umberto Eco: „Aki ír (fest, szobrászkodik vagy komponál), mindig tudja, mit tesz és minek fejében teszi. Tudja, hogy meg kell oldania egy problémát. Lehet, hogy a kezdet kezdete még homályos, ötletszerű, önkéntelen, hogy annyi csak, mint egy óhaj vagy egy emlékkép. De a problémának azután már neki kell ülni, íróasztal mellett, alaposan szemügyre kell venni a feldolgozandó anyagot, tudva, hogy ennek az anyagnak saját, természetes törvényei vannak, de egyszersmind a rárakódott kultúra emlékét (a szövegközi áthallásokat) is hozza magával.
Ha egy író azt állítja, hogy a rátörő ihlet rohamában alkotott, akkor hazudik. Genius ist twenty per cent inspiration and eighty per cent perspiration.”
Vagyis: A zseni húsz százalék inspirációból és nyolcvan százalék verítékből tevődik össze.
EGY HÉT TAPASZTALATAI
Elsős gimnazista osztályom (18 fő – 5 fiú, 13 lány) egy héten át kizárólag írással foglalkozott magyarórán. Jót tett ez nekik is, és nekem is az iskolai külső ellenőrzés miatti feszült időszakot követően. Első lépésként mindenkinek kiosztottam egy-egy vonalas füzetet. Megbeszéltük, hogy a naplóírás remek alkalom és gyakorlat arra, hogy az ember rendezze a gondolatatait, a hétköznapok eseményeit, amelyek azután, akár az írók esetében, irodalommá formálhatók, de az önismeret remek terepe is ez a forma. Mivel ez egy különlegesen intim gyakorlat, ezért volt jelentősége a külön füzetnek, így a megbeszélést követően a vonalas füzetek naplóvá avanzsálódtak. Egy hét elmúltával kellett számot adni az eredményekről. A naplókat nem kellett visszahozni, bemutatni, felolvasni, csupán a tapasztalatokról beszélgettünk el. Menet közben egyszer azért figyelmeztettem őket a naplóírásra, de hangsúlyozva, hogy nem lesz sem ellenőrzés, sem számonkérés, a feladatmegoldás kizárólag rajtuk áll. Nem volt meglepő az eredmény: az osztály többsége szinte semmit sem írt a naplóba. Akadtak azonban olyanok is, akik mindennap időt szakítottak rá, az egyik fiú pedig, habár csak néhány bejegyzést készített, arról számolt be, hogy ugyan nem tudja, milyen rendszerességgel, de szeretné folytatni a naplóírást.
A hét első órai feladatának is volt önismereti vetülete: Készíts egy használati útmutatót magadhoz vagy egyik osztálytársadhoz, tanárodhoz! A szöveg kövesse egy használati utasítás sablonját! Minta lehet élelmiszer, technikai cikk vagy akár gyógyszer is (akár egy betegtájékoztató). Néhány tipp: tárolás, használat, összetevők, szavatosság, származási hely, paraméterek, tömeg és méretek, rendszerigény, ellenjavallat…
Következő gyakorlatként csoportban dolgozva, valódi adathalász e-mailek felhasználásával alkottak rövid jelenetet, vagy írtak novellát a diákok. Utóbbi feladathoz a Szabadkai Népszínház Délmezopotámia című előadásának alapötlete szolgáltatta az inspirációt:
Az alábbi adathalász e-maileket felhasználva írjatok egy rövid novellát/jelenetet. Gondoljátok tovább a történetet! Vagy képzeljétek el, mi lenne, ha valóságos lenne a levelek tartalma!
Várom, hogy hamarosan halljunk
Szeretettel.
Tony Albert
Iroda igazgatója
skype: ----
Irodai e-mail ----
Egyéni feladatként narratív szövegeket is alkottak. Ebben az esetben vagy fiktív dokumentumfilm narrációját kellett elkészíteniük, vagy egy szabadon választott szituáció nagyon alapos, külső vagy belső nézőpontú, érzékletes leírását. A hajnali burekvásárlástól a buszon való utazásig igen sokféle rendkívüli megoldás született. Ráhangolódásként az interneten belenéztünk természetfilmbe, áltermészetfilmbe (A betondzsungel ösvényein – Veszélyes néni a piacon), és a Family Guy rajzfilmsorozat egy idevágó részletét is megnéztük (Peter narrálja az életét).
Mivel a versekről a diákok körében az az általános vélekedés, hogy azoknak kötelezően rímelniük kell, ezért egy gyakorlattal próbáltam őket rávezetni arra, hogy a vers értékét a képi, hangulati és gondolati tartalmak sűrítése, a kifejezőerő is hordozza, nem csupán a forma. A Samu Ágnes könyvéből származó gyakorlat lényege, hogy fogalmakat és a hozzájuk tartozó asszociációkat alakítottuk szóképpé (hasonlattá, metaforává), majd ezekből állítottunk össze strófákat. A feladat előtt bemelegítésként asszociációs játékot játszottunk, amelyben egymásnak adhattak hívószavakat a tanulók, amelyekhez képzettársításokat kapcsoltak (ebben a fázisban a Dixit társasjáték is jól használható). A versgyakorlat menete a következő volt: a meghatározott fogalomhoz színt, hangot/hanghatást, ízt, szagot, cselekvést/érzetet kellett kapcsolni. Az utóbbi feladat, bár nagyon hasznos és szórakoztató, ráadásul beszélgetésre is teret biztosít, az elkészült szövegek szempontjából legkevésbé volt sikeres (bár annyira gazdag óra volt, hogy ennek ellenére semmiféle hiányérzetem nem volt utána).
ZÁRSZÓ
Mándy Iván Dolgozatírás című novellájának tanárnője egyik pillanatban a narrátornak szegezi a kérdést: „Hogy állunk az önálló gondolatokkal?” Mint tudjuk, azok nem mindig jönnek. Egy magyartanár barátom a dolgozatírások alkalmával mindig azt mondta diákjainak, hogy kerüljék a közhelyeket. Tanácsnak nem rossz, de a gyerekek nem tudtak mit kezdeni a felszólítással. Egy szintén remek pedagógus kolléganő viszont más utat választott. Talán igaza van, amikor csak annyit kér diákjaitól dolgozatíráskor: „Lepjetek meg!”
Felhasznált irodalom:
Eco, Umberto: Széljegyzetek A rózsa nevéhez. In Eco, Umberto: A rózsa neve. Budapest, 2012, Európa Könyvkiadó, 698. o.
Samu Ágnes: Kreatív írás. Budapest, 2012, Holnap Kiadó.
Nyitókép: WMN
