Eddigi összeállításainkban igyekeztünk olyan vegyületekre, vegyületcsoportokra, jelenségekre ráirányítani a figyelmet, amelyek gyakran előfordulnak a környezetünkben, és fontos szerepet töltenek be a mindennapjainkban. Több esetben olyan anyagokra esett a választásunk, amelyek, bármerre is nézünk, bármit is teszünk, szinte mindenütt ott vannak, körbevesznek bennünket, számtalan tevékenységünk során szembesülnünk kell velük, mivel behálózzák mindennapjainkat, ugyanakkor a kémiát tanuló diákok nem ismerik fel azonnal ezeket az összefüggéseket, így rendkívül fontos, hogy rámutassunk számukra azok jelentőségére.
RÖVIDEN A SZERVES SAVAKRÓL
A szerves savakat a kémiában karbonsavaknak (karboxisavaknak) nevezik, az oxigéntartalmú szerves vegyületekhez sorolhatjuk őket, a molekulájuk jellemző része a funkciós csoportjuk, ez náluk a karboxilcsoport (-COOH), amely egy összetett funkciós csoport.
A karbonsavakat és származékaikat csoportosíthatjuk a karboxilcsoportok száma szerint, ez alapján léteznek egy- és többértékű savak, vagyis mono-, di- és polikarbonsavak. A karboxilcsoporthoz kapcsolódó szénlánc alapján a karbonsavak feloszthatók telített és telítetlen, illetve normál, elágazó szénláncú és aromás karbonsavakra.
AZ ECETSAV
Az ecetsav vagy etánsav egyértékű karbonsav, ami azt jelenti, hogy egy karboxilcsoportot tartalmaz. Szúrós, jellegzetes szagú folyadék, amely a vízzel korlátlanul elegyedik. Mivel olvadáspontja 17 Celsius-fok, a tiszta ecetsavat jégecetnek is nevezik. Nagyon jó oldószer, és rengeteg szerves vegyület előállításánál szolgál alapanyagként. A háztartásban az ecetsavat ételízesítőként és ételek tartósítására, savanyúságok készítésére használják. A háztartási ecetsavoldat a tömény ecetsav hígított, vizes oldata. Az ecetsavat fermentációs úton (baktériumos erjesztéssel) állítják elő alkoholtartalmú oldatokból.
A balzsamecet az olaszországi Modena városához és a szomszédos Reggio Emiliához kötődik. Ehhez a fajta ecethez a szőlőt, a fehér fajtát, a trebbianót kézzel szüretelik, ráadásul a lehető legkésőbbi időpontban, hogy minél édesebb legyen. A mustot sűrűre forralják, majd fahordókba töltik. Először kétszáz literesbe, majd az érlelési folyamat során egyre kisebbe, az utolsó legfeljebb húszliteres lehet. Az érlelési folyamat akár tizenkét év is lehet.
A VAJSAV
A vajsav vagy butánsav egy telített egyértékű sav. Színtelen, kellemetlen szagú, maró folyadék. Vízzel korlátlanul elegyedik, a sóit és az észtereit butirátoknak (vagy butanoátoknak) nevezik. A természetben megtalálható a vajban és az izzadságban.
Meggyújtva kékes színű lánggal ég, alkoholokkal észtert képez. Keményítőből, cukrokból, glicerinből állítható elő vajsavas erjesztéssel. A vajsavat vajsavészterek előállítására használják fel. Ezek kellemes illatú vegyületek, emiatt egyebek mellett az illatszeripar is felhasználja őket.
AZ OXÁLSAV
Az oxálsav vagy sóskasav, etándisav kétértékű karbonsav, vagyis két karboxilcsoportot tartalmaz. Sóit és észtereit oxalátoknak nevezik. A leírások szerint az oxálsav volt az első szerves anyag, amit szervetlen anyagokból előállítottak, amivel bizonyították, hogy az élő szervezetre a szervetlen környezet is kihat. Fehér kristályos vegyület. Szabadon, valamint oldható és oldhatatlan kalciumsók formájában fordul elő a növényvilágban. Utóbbi különböző kristályformákat alkot. Szabadon a spenótban és sóskában (6–8 százalék), idősebb levelekben 16,5 százalékban is előfordulhat, a rebarbara levelében és levélnyelében 2–8 százalékban található, valamint a cékla, a földi eper és a málna is tartalmazza. Kalciumsója a vesekő leggyakoribb alkotója. A szabad oxálsav a szervezetbe kerülve elvonja a kalciumot, és a kalciumhiány tünetei jelentkeznek (görcskészség, véralvadási zavarok, kalcium-oxalát kövek kiválása a vesében, vesegyulladás). Az oxálsavas sók elsősorban az Araceae család tagjaira jellemzők (foltos buzogányvirág, foltos kontyvirág, filodendron, szobai kála, flamingóvirág).
Fontos megjegyezni, hogy a szabad oxálsav tejjel megköthető, ezért készítik a spenótot, sóskát így. A szervezetbe már eleve só formájában bekerült oxálsav a bélben eliminálódik. Amennyiben nagy mennyiségű szabad oxálsav kerül a szervezetbe, az gyomornyálkahártya-gyulladást okoz. Az állatok közül a kérődzők nagy mennyiségű oxálsav lebontására képesek, de túlzott mennyiségben az állati szervezetben is gyomornyálkahártya-gyulladást okoz. Az oxálsavas sókat tartalmazó növényekkel kerülni kell az érintkezést. Akik hajlamosak vesekőképződésre, azoknak csak kevés oxálsavas ételt szabad fogyasztaniuk. Ha nagy mennyiség kerül be belőle a szervezetbe, akkor mérgező. Vízben és alkoholban könnyen oldódik, oldata erősen savanyú ízű és savas kémhatású.
Az iparban a karton-, selyem- és gyapotfestészetben, a kémiai laboratóriumokban pedig normál oldatok készítésére és az oxálsav különféle sóinak előállítására használják.
A HANGYASAV
A hangyasav egy egyértékű karbonsav, amelyről valószínűleg csak ritkán jut eszünkbe a csalán, a hangyák viszont annál gyakrabban, ám ha arra gondolunk, hogy a csalán is csíp és szúr, akkor már talán nem is vagyunk olyan messze attól, hogy kiderítsük az összefüggést. Aki teheti, irtja, kivágja, pusztítja a csalánt. Pedig régóta alkalmazzák a természetgyógyászatban. Míg sok ember gaznak tekinti, és a fájdalmat okozó csalánszőrök miatt elkerüli az igénytelen növényt, sokan értékelik tisztító és gyógyító erejéért. A csalánt más kultúrákban is régóta gyógynövényként ismerik.
A közép-európai csalánfajok akár három méter magasra is megnőnek, és igénytelenségük miatt szélesen elterjedtek. Összesen 30 csalánfaj ismert, amelyek az Antarktisz kivételével világszerte képviseltetik magukat. Nálunk a nagy és a kis csalán a legismertebb. Nevét a növény a csalánszőröknek köszönheti, amelyek a leveleit és a szárát borítják, ezek biztosítanak neki védelmet.
A minden szervén megtalálható csalánszőrök érintése fájdalmas, égető, viszkető érzést okoznak, apró kiütésekkel. Ennek oka, hogy a csalánszőrök hangyasavat tartalmaznak. A csalánszőrrel a bőrszövet alá kerül a hangyasav, amely maró hatású, szúrós szagú, színtelen folyadék.
A TEJSAV
A tejsav (2-hidroxipropánsav) a természetben is megtalálható szerves sav. Számos élelmiszer természetes összetevője. A tej cukortartalmából keletkezik. Hatására a fehérjék kicsapódnak, és kocsonyás állag alakul ki. Ezt nevezzük aludttejnek. A tejtermékeken kívül megtalálható a borban, a savanyú káposztában, a kovászos uborkában, és az izmokban is keletkezik. Az emberi vérben nyugalmi állapotban koncentrációja 1–2 mmol/l, de ez az érték nagymértékű fizikai igénybevételkor akár 20 mmol/l fölé is emelkedhet. Ez a tejsavfelesleg az izmokban keletkezik, és ott izomlázat okoz. Fizikai tulajdonságai alapján a tejsav színtelen, szagtalan, erősen higroszkópos, azaz nedvszívó folyadék. Egy fontos származéka a politejsav (PLA), amely a tejsav közvetlen kondenzációjával állítható elő.
Ennek a polimernek azért is nagy a jelentősége, mert megújuló forrásokból állítható elő, biológiailag lebomló (például egy műanyag villa 45 nap alatt bomlik le a természetben), a bomlásához nincs szükség napfényre, csak nedvességre, a bomlástermékei pedig nem mérgezőek (nem toxikusak). Kedvező tulajdonságai közé tartozik, hogy a nedvességet kevéssé köti meg, kicsi a gyúlékonysága, égésekor csekély a füstképződés, az UV-fénynek ellenáll, jól színezhető, és kicsi a sűrűsége. A PLA alkalmas ruházat, bútorok előállítására, felhasználható kupakok, eldobható poharak, tányérok, evőeszközök, csomagolóanyagok gyártására. A PLA még a gyógyászatban is használható: alkalmas varratok készítésére, gyógyszerek kapszulázószereként lehetővé teszi a szabályozott hatóanyag-leadást.
Természetesen az említett savak csak néhány olyan példáját képezik a karbonsavaknak, amelyekről úgy gondoltuk, hogy érdekes információk kapcsolódnak hozzájuk. Egy újabb összeállítás lehetőséget biztosít majd arra, hogy más savakról, illetve más felhasználási területekről is szóljunk velük kapcsolatban.
