Az idei tanév szerencsésebben és kedvezőbben indult, mint az előző, hiszen a diákok ismét visszatérhettek az iskolába, újra találkoztak egymással és a tanítóikkal, tanáraikkal. Tavaly a középiskolák a kombinált modell szerint dolgoztak, így a diákok egyik héten a tanteremben, a másik héten otthon követték az órákat. Az elmúlt másfél év viszontagságai után a tanulóknak és a pedagógusoknak is vissza kellett térniük a régi kerékvágásba. Kérdés, hogy meddig tartható fenn ez az állapot. Vajon meddig járhatnak a gyerekek iskolába? A szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban jelenleg a diákok a tanteremben követhetik figyelemmel az órákat. Az elmúlt másfél év alatt a távoktatás és a kombinált szerint folyt a munka. Az intézményben a nyelvoktatáson van a hangsúly. Ezeknél a tantárgyaknál fontos, hogy a tanár és a diák minél többet beszélgessenek, valamint az is, hogy a tanulók minél többet gyakoroljanak. A távoktatás és a kombinált modell megszervezéséről, azok nehézségeiről, előnyeiről és hátrányairól, valamint a nyelvórák online és tantermi megvalósításáról az iskola igazgatójával és két nyelvtanárával beszélgettünk.
Nagy Tibor, a gimnázium igazgatója elmondta, a távoktatás idején a tanárok órarend szerint tartották meg az órákat. Az intézmény a Google Classroomot választotta. A diákok ezen keresztül kapták meg az anyagot, illetve ennek segítségével tudtak kommunikálni.
– A nyelvek oktatása okozott nehézséget. Az idegen nyelvek oktatásánál fontos szerepe van a beszédnek, és ezeknél a Zoom platformot használták a tanárok. Fontos volt, hogy a tanár és a diák lássák és hallják egymást a nyelvóra közben. Amikor pedig enyhült a járványhelyzet, visszatérhettünk az iskolába. A tizenhat fős és annál kisebb létszámú osztályokat nem kellett két részre osztanunk. A többit viszont két csoportra osztottuk, vagyis A és B csoportra. Az A héten az A csoport, a B héten a B csoport jött iskolába. A másik csoport tagjai a Google Classroomban vagy a Zoomon keresztül vették át az anyagot. Amikor már a tanteremben oktattunk, a feleltetések és az ellenőrzők élőben folytak. A minisztérium utasításai szerint lehetőségünk volt arra, hogy a tanévre előirányzott anyagot húsz százalékkal rövidítsük. Természetesen a tanárok mindezt saját döntésük alapján tehették meg. Az írásbeli dolgozatok számát négyről háromra csökkenthettük. Tavaly szinte az egész iskolaév így zajlott – mondta el az igazgató.
Mint hozzáfűzte, a távoktatás során az egyik problémát az online platformok túlterheltsége okozta. Ez az akadály mindegyik iskolában jelen volt.
– Volt olyan, hogy lelassultak, nem ment át minden adat, nem ment át az anyag, a diák nem kapta meg, és újra kellett küldeni. Olyan is volt, hogy a Zoom-beszélgetés során nem látták vagy nem hallották egymást. Ezek a rendszerek nem arra vannak kitalálva, hogy egyik napról a másikra egyszerre több százezren használják őket ugyanabban az időpontban. Nehéz volt ilyen körülmények között oktatni, mivel erre senki sem lett felkészítve, sem a gyerek, sem a tanár. A nagy tapasztalattal rendelkező kollégáim is akadályba ütköztek, mert nem találkoztak még ilyesmivel. Percről percre, óráról órára kellett rögtönözni, vagy kitalálni valamit olyat, ami nem terheli sem a tanárt, sem a diákot egész napra. Minden a találékonyságon múlt. Arra is volt példa, hogy Szabadkán az áramszolgáltató nagyobb javításokat végzett néhány városrészben. Ezek nem tartottak sokáig, és általában előre tudtunk tájékozódni arról, hogy hol lesznek áramkimaradások. Ilyenkor tudtuk, hogy az a diák, aki abban a körzetben lakik, ahol a javítások folynak, nem lustaságból nem vesz részt az órán, hanem egy külső tényező miatt, hiszen az otthonában nincs áram. Ilyenkor ezek a tanulók akár egy-két napra is kiestek, és ezt valamilyen módon pótolniuk kellett – tudtuk meg Nagy Tibortól.
Gulyás Franciskovity Leonóra angol nyelvet tanít a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban. Elmondása szerint nagyon nehéz dolguk volt a távoktatás során, hiszen hozzászoktak ahhoz, hogy a diákok fizikailag is jelen vannak az órán.
– Amikor a tanár látja, hogy valami nem világos a diákoknak, akkor igyekszik azt minél jobban elmagyarázni, rávilágítani, más példát hozni, hogy egyértelműbb legyen a gyerekek számára. Az online térben mindez nagyon nehéz volt. Én a Skype-on tartottam az óráimat. Igaz, hogy a videókonferenciában minden tanulót látok és hallok, viszont ez nem az igazi. Nagyon hiányzott az, hogy újra itt legyünk az iskolában. A Skype mellett a Google Classroomot használtam. Ebben kapták meg a diákok a házi feladatot, ide tudták visszaküldeni, és itt kapták meg azok megoldásait is. A távoktatás egy teljesen új rendszer volt, sok mindent tanultunk belőle, és vannak olyan részei, amelyeket mindmáig használok.
Sipos Török Csilla német nyelvet tanít a gimnázium tanulóinak. Mint elmondta, ő is a Google Classroomot és a Zoomot használta a távoktatás idején.
– Hasonló tapasztalataim vannak. Mindenképpen jobb, ha élőben itt vagyunk, és látjuk egymást. Kezdetben csak a Google Classroomot használtuk. Az semmiképp sem felelt meg, mivel a gyerekeknek hiányzik a magyarázat, és az is, hogy kérdéseket tegyenek fel az anyaggal kapcsolatban. Fontos a közvetlen kapcsolat, és ezt a videókonferencia-beszélgetésekkel tudtuk helyettesíteni. A Google Classroomot továbbra használom, és a szókincsbővítésnél a Quizletet is.
Mindkét tanárnő tavaly egy-egy negyedikes osztály osztályfőnöke volt. Arra a kérdésre, hogy mennyire volt nehéz a diákoknak felkészülni az érettségire, a következőket válaszolták:
– Szerintem nagyon nehéz volt nekik, mert akármennyire is igyekeztünk, valamennyi tananyag kimaradt. Kevesebb idő jutott a gyakorlásra, és kevesebb óraszámunk is volt, mint a tantermi oktatás során. Osztályfőnökként azt a visszajelzést kaptam a diákoktól, hogy nagyon nehéz volt nekik felkészülni az érettségire. Az érettségi ugyanolyan volt, mint a korábbi tanévekben. Az év vége felé a diákok többször is bejöttek az iskolába, és tartottunk nekik előkészítő órákat – mondta el Sipos Török Csilla.
Az angoltanárnő szerint a gyerekek is érezték az érettségi súlyát, ezért mindannyian részt vettek az online órákon, és komolyan vették a felkészítőt is. Többször kérték a tanárokat, hogy tartsanak még órákat, hogy minél biztosabbak legyenek a tudásukban, és minél jobban felkészüljenek.
Az igazgató hozzátette, hogy a negyedikeseknek azért is volt nehezebb dolguk, mint a többieknek, mert angolból és németből felsőfokú nyelvvizsgát kell tenniük, készülniük kell az érettségire, a felvételire. A nyelvvizsgák akkor sikeresek, ha órákon kívül is tanulnak a diákok a tanárokkal. Ebben a helyzetben ezt nem lehetett megvalósítani.
– Az iskolában erre van ellenpéldánk, hiszen tavaly a 4. A osztály, vagyis az angolos osztály minden tagja letette a C1-es, vagyis a felsőfokú nyelvvizsgát angolból, így egyiküknek sem kellett érettségizniük ebből a tantárgyból. Mind a 17 diáknak sikerült megcsinálnia az online órák mellett. Ehhez kellett a tanár is, és a tanulók is, akik végrehajtották mindazt, amit a tanár mondott, és ennek meglett az eredménye – emelte ki az igazgató.
Ezenkívül szó volt arról is, hogy azoknak a tanulók, akik az előző tanévben jártak első évfolyamra, nem volt alkalmuk megismerni az osztálytársaikat. Ennek oka, hogy a kombinált modell miatt szinte csak azokkal a diáktársaikkal találkoztak, akik az ő csoportjukba voltak beosztva.
– Igen, a gyerekek nagyon hiányolták, hogy nem ismerik mindegyik osztálytársukat, nem alakult ki az osztályszellem. Az elsősök a tanáraikat sem ismerték meg igazán. A diákoknak mindez törés volt, de a továbbiakban lesz idejük mindezt pótolni. A negyedikeseknek más jellegű problémáik voltak, hiszen szükség lett volna minden pontra és versenyre, ám ezek elmaradtak. Szeptemberben mindenki örült annak, hogy végre ismét járhatunk az iskolába. A diákok nehezen szoktak vissza a negyvenöt perces órákra. Emellett vissza kell szokni a rendszerességre, vagyis arra, hogy amit ma megtanulunk, azt lehet, hogy holnap kérdezni fogják. Szerencsére az elsősök már most szeptembertől pótolni tudták az ismerkedést, és még a tavaly elmaradt csibebulit is megszerveztük. Amíg van rá lehetőségünk, fogadjuk a vendégiskolákat, és eljárunk a versenyekre. Igyekszünk minden lehetőséget kihasználni, mert nem tudjuk, mit hoz a holnap – emelte ki Nagy Tibor.
Nyitókép: A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium épülete (Fotó: Gergely Árpád)