Kisiskolás koromban minden évben az iskolában családrajzot kellett készíteni. Emlékezetem szerint ennek az volt a célja, hogy a rajzok alapján a szakemberek a családon belüli viszonyokra vonatkozó következtetéseket vontak le. Úgy hírlett, hogy ha túl kicsinek rajzoltuk magunkat, akkor hátrányos helyzetűnek tűntünk az otthoni szereposztásban, ha túl nagynak, akkor dominánsnak, ha anyukánk volt a legnagyobb, akkor ő volt a házisárkány. Ezt a kedvezőtlen besorolást elkerülendő, a következő évben mindenkit egyforma nagyságúnak ábrázoltunk, de akkor viszont velünk volt a baj: komoly gond lehet a gyerekkel, ha nem látja, hogy különböző magasságúak az emberek.
Több évtizeddel ezelőtt történt ez. Nem tudom, ma is rajzoltatnak-e a gyerekekkel e célból családrajzot, s ha igen, akkor azt hiszem, ma már az a fő kérdés, hogy egyáltalán kik vannak jelen e rajzon. Annak idején nálunk az apa, az anya és a gyerekek szerepeltek, más senki. Érdekes, hogy többgenerációs családot senki sem ábrázolt, még akkor sem, ha történetesen velük, egy háztartásban élt legalább az egyik nagyszülő. A többgenerációs család, mint fogalom, a gyerekek (legalábbis a városi gyerekek) tudatában már pár évtizeddel korábban sem volt jelen. Arra sem emlékszem, hogy valaki nagycsaládban (sokgyerekes, nagy létszámú családban) élt volna. Egy-két gyerek volt általános, az ettől való eltérés meglepetést keltett, nemritkán rosszalló megjegyzéseket.
A család nyelvhasználati szempontból a legáltalánosabban, leggyakrabban használt szavak közé tartozik, de fogalmi tartalma, jelentése folyamatosan változik. A többgenerációs, a patriarchális, az igazi nagycsalád, amely évszázadokon keresztül a társadalom egyik alappillérét képezte, mára teljes egészében eltűnt, helyette nukleáris családról szoktunk beszélni. Újabban a nagyobb létszámú, többgyerekes család mintha új életre kelne, ezt a tendenciát jelenleg különböző társadalmi programok támogatják. Jelenleg a nagycsalád szót is a többgyerekes családokra vonatkozóan használjuk, és nem több generáció együttélésére.
Pár évtizeddel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy nemcsak a család mint társadalmi formáció változik meg, hanem a benne szereplő személyek megnevezése is. A legújabb és legdivatosabb tendenciák szerint az apa és az anya megnevezés kerülendő, helyette gondviselőről helyes beszélni, esetleg első, illetve második szülőről. A gyerekek nemének megnevezése sem feltétlenül javallott. Hiszen – a modern felfogás szerint – ez változhat, a gyermek majd eldönti, sőt, mint egy divatos portálon olvasom, nem is kell eldöntenie, hiszen esetenként hol az egyik, hol a másik nem szerepében érezheti otthonosan magát. A nyugati fejlett civilizáció határozottan szorgalmazza ezeket a törekvéseket, és nemcsak hogy kiáll mellettük, de elítéli mindazokat, akik nem így gondolkodnak.
A család összetételén belüli változásoknak azonban nincs vége azzal, hogy a nukleáris családok váltották fel a többgenerációs formákat. Mára az egyszülős családok is komoly részét képezik a társadalomnak. Ezekben az esetekben az egyik szülő, az apa vagy az anya vállalja a gyermek nevelését, és ezzel a jelenséggel a mai társadalmak már komolyan számolnak.
Mai valóságunk megteremtett egy újabb formációt, amelyet találóan új megnevezéssel mozaik- vagy patchwork családnak hívunk. Ez a formáció a válások magas száma következtében jött létre, s lényegében azt jelenti, hogy egy újonnan létrejött együttélési formában vagy házasságban az egyik házastársnak vagy mindkettőnek a korábbi kapcsolataiból már vannak gyerekei, aki/akik ott élnek velük, de a másik házastársnak nem vér szerinti gyerekei. Az új formáció számos problémát vet fel, többek között azt is, hogy a családtagok számára egyáltalán nem egyértelmű, ki tartozik a családba. A volt házastársnál élő, korábban közösen nevelt közös gyermek az elvált, de új házasságban élő házastárs számára családtagot jelenthet, de annak új házastársa számára már nem. Ez az új formáció a megnevezésével is jelzi annak problematikáját: a patchwork (foltvarrás) vagy mozaik (több kis részből, kavicsokból vagy üvegdarabokból összerakott kép) szó – és itt az említett szavak korrektebb jelentéseit említettük csak – arra utal, hogy nem lehet egyértelműen meghatározni az adott fogalom, jelen esetben a család határait, illetve azok nem azonosak a benne élő valamennyi érintett személy részére. Ez a sajátosság viszont alaposan átértelmezi a családra vonatkozó hagyományos alapelveket és értékeket.
A mozaikcsalád a körülmények folytán ma már mindennapjaink részét képezi. A nyugati társadalmakban viszont újabb struktúrák iránti igények is megjelentek, és polgárjogot követelnek. Az ún. szivárványcsaládnak nevezett formációra gondolhatunk, amely az azonos nemű párok gyermekvállalását jelenti. A nyugati világban ezzel kapcsolatban nagyobb a tolerancia, a bátorítás, a megértés, mifelénk inkább a meghökkenés, az elképedés, az elutasítás, sőt felháborodás jellemző, és a jogszabályi háttér sem támogatja az ilyen irányú elképzeléseket.
Ha belegondolunk, igen komoly jelentésbeli változás történt pár évtized alatt a család szó értelmezésében. Ki ezt érti alatta, ki azt. Ráadásul egymás mellett élnek a különböző variációk, nem kis feszültséget okozva a különböző felfogást valló emberek között. Beszédes lenne a mai kisiskolások családrajzainak tanulmányozása a családmodellt érintő változások megjelenítése szempontjából.
Rovatunkhoz helyesírási kvíz is kapcsolódik: ITT!
