Az elmúlt egy év alaposan próbára tette a tanártársadalmat. Különböző iskolatípusoktól, évfolyamoktól függően más-más térben folyt a tanítás, de ez is időnként változott. Én gimnáziumban tanítok, mi voltunk legtöbbet teljes online tanrendben, de amikor enyhébb volt a járványhelyzet, akkor kombinált oktatás zajlott. Jelenleg is így dolgozunk: az osztályok két csoportra vannak osztva, az A héten az osztály egyik fele jön, a B héten a másik. Általában mindenki azt mondja, hogy ez a legnehezebb variáció. A diákoknak azért, mert azon a héten, amikor iskolában vannak, rengeteg a számonkérés, ebből kifolyólag az idő az ellenőrzők írására vagy felelésre megy el, a tananyagot így nincs ideje a tanárnak elmagyarázni, azt online héten csak megkapják a diákok. Lényegében tehát a tanár-diák személyes kontaktus leszűkül a számonkérésre. A személyes tapasztalatom az, hogy nagyon nehéz a váltott tanítási rend, mégpedig azért, mert minden órát úgy tartok, hogy bekapcsolom az online héten otthon tartózkodó diákokat is. Ez úgy néz ki, hogy óra elején belépek a Google Meetre, majd a tanári asztalnál ülve beszélek, hogy mindenki jól halljon. A harmincperces tanórák és a folyamatos akadályokkal való megküzdés (a Meet betöltése, a diákok beengedése, nagyon gyakran akadozik a net) miatt igazából nagyon kevés munkát tudunk elvégezni, az is legtöbbször feszültséggel terhelt. Tanárként tényleg nagyon rugalmasnak kell lennem, hogy amikor éppen minden jól működik, akkor nyugodt lelkiállapotban, összeszedetten tudjam elmagyarázni a tananyagot.
Mindezen nehézségek ellenére számottevő pozitív élményeim is vannak ezzel az időszakkal kapcsolatban, amely élmények éppen ehhez a furcsa és próbára tevő helyzethez kötődnek. A 21. században lassan már a mi vidékünkön is kezd beépülni a köztudatba, hogy a frontális tanítási mód háttérbe kell, hogy szoruljon, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektethessünk az olyan módszerekre, amelyek a diákok együttműködését erősítik. A jelenlegi helyzetben nem egyszerű ezt megoldani, de éppen a nehézsége miatt még hatékonyabb is lehet. A csoporttagok általában saját telefonjukról Messenger-hívásban kapcsolódnak egymáshoz, így közösen meg tudják beszélni a feladatot. Ők maguk kiosztják egymás között, hogy ki minek néz utána, ki hogyan adja bele a munkáját a közösbe, és hogy ki fogja prezentálni a munka utolsó fázisában az osztály előtt. Gyakran olyan tanuló ad elő, aki otthon van éppen azon a héten, akkor őt a Meeten kapcsoljuk be, és mindannyian hozzá tudunk szólni, kérdezni is. Ez a fajta munka rendkívül hasznos abból a szempontból, hogy valóban a problémamegoldást és a rugalmasságot gyakorolják. Maga a mód, ahogyan elvégzik a feladatot, és előadják, ugyanolyan fontos és hasznos, mint az a téma, amiről éppen beszélnek. Nemcsak csoportmunkákat végzünk ily módon, hanem például kiselőadásokat is tartanak, ami szintén ugyanígy zajlik a teljes osztály részvételével. Nagyon fontos készség az is, hogy pl. az előadó diák az iskolában a tanári asztalnál ülve a prezentációját megosztva nem csak arra kell hogy figyeljen, hogy a tanteremben jelen lévők tudják-e követni, amit mond, hanem azokra is, akik otthon vannak. Ezeknek a kiselőadásoknak a része az is, hogy mindenkit a saját előadása után az osztálytársak értékelnek, és nemcsak az előadó kap pontokat a munkájára, hanem azok is, akik az értékelést adják, tehát mindenkinek érdeke, hogy komolyan vegye a saját feladatát. Persze nem megy ez mindig panaszmentesen, ilyenkor lelkesen és meggyőzően elmagyarázom nekik, hogy éppen a nehézségek miatt csináljuk ezt, mert ebből tanulnak legtöbbet. Van most egy érettségiző osztályom is, akikkel tartottunk egy végső értékelő, visszatekintő beszélgetést, és ők is elmondták, hogy a sok nehézség ellenére tényleg érzik, hogy sokat fejlődtek ezek a készségeik.
Mathias Enard az egyik regényében ezt írja: „A szépség úgy érhető el, ha felhagyunk a régi formákba való meneküléssel, és vállaljuk a jelen bizonytalanságát.” A tanítás szépségét és hasznosságát is az adja ebben a különös szituációban is, ha vállalva a bizonytalanságot, merünk élni a helyzet adta lehetőségekkel.
