• Felfogtad már egyáltalán, milyen fantasztikus eredményt értél el?
– Először is el kell mondanom, az Eb előtt az volt a kitűzött célom, hogy döntőbe jussak. Amikor ez sikerült, minden olyan gyorsan zajlott, hogy valóban nem eszméltem rá, hogy érmes lettem. A futam után mindjárt hivatalos személyek vettek körül, már indulni is kellett a dobogóhoz, s csak ezután nézhettem meg a telefonomat, amelyben számos üzenet, gratuláció érkezett, hívott mindenki. Na, ekkor kezdett leesni a tantusz.
• Nem állom meg, hogy ne kérdezzem meg mindjárt az elején: mitől vannak neked ilyen remek fordulóid? Ezt nagyjából csak az amerikai versenyzőktől szoktuk meg, ők kovácsolnak minden fordulóból előnyt.
– Nyilván genetika, na meg az, hogy kiskorom óta rengeteget edzettem lábra, konditeremben is. Evidens, hogy erősebb lábaim vannak, mint a többieknek, de ezt ki kell tudni használni. Nagyon fontos a rajt és a fordulók kihasználása. Itt előnyt tudok kovácsolni, s jelen pillanatban ezért felel meg inkább a rövid pálya.
• Azért ne feledjük el, hogy Budapesten 50-es medencében is a 13. lettél a világon…
– Igen, de akkor 23,50-et, most meg 22,44-et úsztam. Ez több mint egy másodperc. Most sokkal jobb formában voltam, gyorsabban úsztam, de azért egy másodperces javulást mégsem mertem remélni. Ennek a titka az lehet, hogy Koppenhága előtt rengeteget sprinteltem, tehát ezeket a kis távokat gyakoroltam. A forduló esetleg csak 2-3 tizedet segíthet, a többi az edzésnek köszönhető.
• Ha jó a startod és a fordulóid, a 100 méteres táv is jó lehet.
– Jó is volt! Ott is javítottam a legjobbomon, kétszer is, de a hosszabb távon még mindig hiányzik az a pár év, amit kihagytam. Nyolcvan méterig még nincs semmi baj, de utána kezdenek rám úszni a többiek, tehát az az utolsó 10-15 méter hiányzik még, vagyis a kondíció. Ezúttal is már nagyon fájtak az utolsó karcsapások, s a lábaim is készek voltak.
• A döntő futam után azt nyilatkoztad, végig „érezted” a vizet. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy fizikailag teljesen fel voltál készülve erre a megmérettetésre. A magyarok kapcsán, mondjuk rá, senki sem csodálkozik, hogy maximálisan felkészültek, de neked hogyan sikerült mindez Újvidéken?
– Először is, fejben voltam ott maximálisan, egyszerűen nagyon akartam ezt a döntőt. Egyébként heti kilenc „vizes” edzésem van, és három szárazföldi. Reggel általában csak úszás, 6-7 kilométer, majd egy kis kondícióedzés. Délután már a sprintet gyakoroljuk, úgynevezett ejtőernyővel, ami megnehezíti az úszást. Sokat gyakoroltunk lábra, így most a víz alatti teljesítményem sokkal jobb volt, mint eddig. Az sem mellékes, hogy most verseny előtt több pihenőt kaptam a szokásosnál. Nekem a minél hosszabb pihenő felel meg, ezután valóban érzem, hogy haladok a vízben.
• Jön a nagy kérdés: elhiszed végre, hogy a világ legjobb úszói közé tartozol a te számodban?
– Igen, habár ez „csak” Európa-bajnokság volt. Ötvenen jó vagyok, de 100-on nagyon sok még a teendő.
• Ez az 50 méteres táv egy kutya nehéz dolog, hiszen egy szempillantás alatt lezajlik. Mégis, van itt valami taktika?
– Az én taktikám nagyon egyszerű: beugrok, egy levegővel leúszom a felét, majd fordulás után egy levegővétellel a másik 25 métert. Figyelni kell nagyon a rajtra, meg arra, hogy ne ússzak túl hosszú távot a víz alatt. A többi automatizmus.
• Fantasztikus az, hogy az Eb-n úszott valamennyi futamodon kiúsztad a legjobbjaidat. Meddig lehet ezt még nyomni?
– Biztosan lehet, de 50-en például már nyilván csak századokkal. Nem lesz már olyan, hogy fél másodperces javítás. Száz méteren van még mit javítani. Ehhez kondíció kell. A magyarok például, így Cseh Laci is, az utolsó 25 méteren felgyorsulnak. Van még tehát min dolgozni. Ez már csak a leúszott kilométereken múlik.
• Menjünk vissza egy kicsit az időben. Gyerekkorodban szinte csak aranyakat hoztál haza, de aztán volt egy megtorpanás, amikor inkább pólóztál. Miért történt ez így?
– Őszintén megvallva, abból lett elegem, hogy reggel és este is magam úsztam a medencében. Én meg az edző. Utánam meg jöttek a pólósok, akik jó társaságban edzettek, s naná, hogy én is erre vágytam. A póló sem ment rosszul, de én olyan típus vagyok, akinek folyamatosan hiányzik a verseny, szeretem, amikor az adrenalinszintem az egekbe szökik. Ez hiányzott inkább, de 18 éves koromban már nem voltam biztos abban, hogy be bírom-e hozni azt a lemaradást. Elkezdtem hát ismét magamért edzeni, fél év után pedig kezdtek jönni a jó eredmények. Ekkor következett Újvidék, ahol sikerült jó edzőt találnom, és egy olyan társaságba csöppentem bele, amely tetszett nekem. Ez az úszógárda immár egy hetes csoport, amely országos szinten is a legjobb.
• Lesznek minden évben nagy versenyek, de bő két és fél év múlva Tokióban olimpia. Arra mit jósolnál?
– Számomra nemcsak az olimpia létezik, hanem a többi verseny is fontos. Ezért az olimpiáig minél több nagy versenyen szeretnék úszni, minél több nagy versenyzővel, egyszerűen kiélvezni a megmérettetéseket. Ha kijutok Tokióba, akkor biztos vagyok benne, hogy az addig valaha sikerült legkeményebb felkészüléssel megyek ki oda. A korom ideális lesz akkorra.
• Cseh Lászlóra ezen az Eb-n nagyon rávertél. Ő már 32 éves, de azt látjuk, folyamatosan kísérletezik más-más számmal. Neked lenne tartalék számod?
– Biztosan, méghozzá az 50 és a 100 méter gyors. Kiskoromban háton sem voltam rossz, de azt az elmúlt években nagyon keveset gyakoroltam, s tudjuk, ez egy olyan specifikus szám, hogy a hátúszók nem is versenyeznek másban. Itt is visszatérnék a genetikára, de akkor többet kellene a gyorsat is gyakorolni.
• Akkor most döntsük el: genetika vagy gyakorlás?
– Zentán még a kitartás számított. Az, aki ismeri a zentai medencék állapotát, tudja, mire gondolok. Később már az számított, hogy 196 centiméter és 92 kg izom. Itt emlékeztetnék arra, hogy kicsi koromban Aleksandar Zelić edző egy pillanatra sem a gyorsaságot erőltette, hanem a technikát. Ha nincsenek meg az alapok, nincs miről beszélni. Újvidéken én már nem nagyon javítottam a technikámon, ott már csak az erőnlétem és a kondícióm javult. Ezért nagyon hálás vagyok a zentai nevelőedzőmnek.
• Most a pihenés, a családi ünnepek következnek.
– Igen, szeretnék a barátnőmmel, a családommal lenni most. Az Európa-bajnokság augusztusban lesz, a rövid pályás világkupa-sorozat meg attól függ, az úszószövetség, az állam mit támogat majd.
• Van még idő, de biztosan van terved, miként kezded meg az alapozást.
– Úszással. Február–márciusban már biztos rengeteget úszok, mert jönnek majd a selejtezők.
• A táplálkozásra is odafigyelsz?
– Lehet, hogy kellene, de az az igazság, hogy ez még nincs napirenden. Úgy vagyok vele, addig, amíg javítok az eredményeimen, addig nem kell. Majd akkor, ha stagnálás következik be. Abban a pillanatban már el kell kezdeni gondolkodni külföldben. Amerikát nem szeretném, így jelenleg Magyarország tűnik a legszimpatikusabbnak. Addig meg, anyu húslevese vár, és a bécsi szelet!
