Ahogy a zimankósnak jósolt szilveszterhez közeledünk, Dél-Amerika sivatagában úgy forrósodik fel fokozatosan a homok és a hangulat. Mi más lenne ennek az oka, mint a Dakar-rali, amely 2018-ban a 40. kiadásához érkezett, amely ezúttal Peru fővárosában, Limában rajtol, s Bolívia fővárosát, La Pazt is érintve az argentin Córdobában ér célba.
Ha fellapozzuk a verseny hivatalos honlapját, a motorosok mezőnyében azt láthatjuk, hogy négy magyar ajkú versenyző indul a jubiláris ralin, s ezek mind egy csapatban lesznek, idén is segítve egymást. Köztük is a legtapasztaltabb a 46 éves szabadkai fenegyerek, Saghmeister Gábor, aki idén 11. alkalommal vág neki a kalandnak. Régi, de teljesen felújított motorkerékpár, régi csontok, de új tervek – az eddigi legjobb helyezés –, valamint a már megszokott adrenalinadag jellemzi most is Gábort, aki futással próbál ismét kondíciót javítani, s január 1-jén már fenn is lesz a repülőn.
• Ezen a versenyen igencsak ajánlatos új versenygépekkel indulni. Nem félsz a régi járgányodtól?
– A 2011-es KTM Replicában már 70 ezer kilométer benne van, háromszor nagyjavított, ennek ellenére nem tartok tőle, mert minden alkatrészét kicseréltük, a főtengelytől kezdve a dugattyúig, a hengertől kezdve a csapágyakig. Ez még egy karburátoros motor, így egész biztosan gondokat okoz majd a nagy tengerszint feletti magasságokban, de bízok a KTM-es szerelőkben, hogy a megfelelő beállítással vághatok neki a négy-ötezer méteres magasságoknak.
Saghmeister Gábor a Dakar honlapját böngészi (a szerző felvétele)
• A KTM profi csapat, szerelői szintén a legjobbak. Az, hogy te kikérheted a véleményüket, és segítenek is, a 10 éves dakaros múltadnak köszönhető?
– Csakis, hiszen a mostani motoromat is egy gyári KTM-szerelőtől vettem. Ők idényen kívül felvásárolják a gyári versenyzőktől a motorokat, s abszolút nullára felújítják, saját kezükkel. Jobb tehát egy gyári versenyszerelőtől motort venni, mint a gyárszalagról.
• Minden évben az a nagy kérdés, hogy a Yamaha, a Honda vagy épp a Husqvarna le tudja-e taszítani a trónról a KTM-et. Mit tudsz az új kiadásokról?
– Sokat újított a Yamaha, de szerintem a legjobb versenyzői jelenleg a Hondának vannak, elsősorban a spanyol Joan Barreda Bortra gondolok. A top 10-ből bárki győzhet, ez fejben fog eldőlni. A Dakaron nem mindig az győz, aki a leggyorsabb és a legjobb. Az nyer, aki a leginkább észnél van. A leggyorsabbnak biztosan Bort és az amerikai Sam Sunderland számít, s ide sorolható még az ausztrál Toby Price is, aki tavaly combcsonttörést szenvedett. Titkos esélyesként említeném még a portugál Paulo Gonçalvest, a szlovák Štefan Svitkót és a chilei Pablo Quitanillát, de ők inkább csak időnkénti jó helyezésre számíthatnak. Az első hét napon sok minden eldőlhet, ki hogy birkózik meg a navigációs teendőkkel.
• Idén kihagyták Chilét.
– Első pillantásra járható utak vannak, de ravaszak a szervezők, mert turpisság mindig van a dologban. Nagyon kell tudni navigálni, mert egy pillanat alatt kihagyható egy-egy ellenőrző pont, s akkor jönnek a büntetések. A perui óceán melletti szakaszok érdekesek lesznek, Bolívia elég vad hely, de az argentin részek is tartogatnak majd meglepetést, mert ott meg arra kell nagyon figyelni, hogy a motort védő alsó rész ne szedjen fel valami gallyat, ágat, mert egy pillanat alatt kigyulladhat a motor.
• Négy magyar versenyez majd a január 6-án kezdődő rali motorkerékpáros-mezőnyében.
– Mindannyian egy csapatban vagyunk, a partiumi Gyenes Emánuel vezetésével, ő szervezte meg a gárdát, amely Autonet néven fut majd. Manin és rajtam kívül Dési János és Horváth Lajos indul. Szerintem egy jól összehangolt, segítőkész csapatról van szó, s mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél jobb eredményt érjünk el.
• Nem sok idő maradt a versenyig. Tudom, hogy a meteorológiai előrejelzések nem teljesen pontosak, mégis, mi várható a mostani ralin?
– Az ottani időjárás teljesen kiszámíthatatlan, akár egy óra alatt is megáradhat az egyébként kis patakocska. Tavaly is „búvárkodtunk” a motorokkal, emiatt sokan pórul járnak, mert nem látunk a víz alá.
• Visszatérő kérdés az is: mi hajt még, hogy indulj a Dakaron?
– Még úgy érzem, hogy bírom, van kedven edzeni, ott kinn meg jó a társaság. Ez továbbra is a kiválasztott gazdagok versenye, vagy inkább az ismert és ügyes versenyzők terepe. Számos fontos dologra kell odafigyelni, az időjárástól kezdve a táplálkozásig, az öltözködéstől a pihenésig.
• Mind több dél-amerikai versenyző van, s az ő előnyük annyi, hogy jobban ismerhetik az adott terepet. Szerinted megtörténhet az, hogy átveszik az elsőbbséget az európaiaktól?
– Szerintem nem. A Dakar sohasem lesz a dél-amerikaiak vagy az afrikaiak versenye. Ez egy európai verseny, francia szervezőkkel, akik nagyon értik a dolgukat, s mindennek így is kell maradnia. A legjobb versenyzők európaiak, függetlenül attól, hogy 12 ezer kilométerre rendezik meg a futamokat. Itt a legjobbak mérik össze erejüket és tudásukat.
• Nemcsak a motorkerékpár felújítása kerül egy kisebb vagyonba, hanem röpködnek az euróezresek a sisakért, a csizmáért, a speciális kellékekért és az abroncsokért. Mit teszel? Próbálod a tavalyit használni?
– Ez egy nagyon jó kérdés. Én minden évben vadiúj csizmát, sisakot meg új ruházatot vásárolok, de ezeket kizárólag csak a pódiumon használom, a versenyen magán a már jól kitaposott csizmát húzom fel, meg a szétnyúlt kesztyűket. A versenyen senkit nem érdekel, mi van rajtad, csak az a fontos, hogy kényelmes legyen. A sivatagban nincs divatozás.
• Van-e főszponzorod?
– Azt mondhatnám, hogy az utóbbi években „állami” versenyző lettem, mert főként az ifjúsági és sportminisztérium, a tartományi kormány és a szabadkai önkormányzat támogat. Nem felejtem ki a topolyai Sat-Traktot sem, amely minden évben mögöttem áll, s több más kisebb szponzorom is van. Nincs tehát vadonatúj motorom, de felléphetek, s ez a legfontosabb.
• Kamasz korában az ember boldogan sátorozik, de ötven felé már mások az igények. Nem zavar az ottani táborozás?
– Abszolút nem, mert a napi futamok után olyan fáradtak vagyunk, hogy alig várjuk a lepihenést. Az a fontos, hogy sima legyen alattam a talaj, és ne lógjon a fejem. Most sikerült vásárolni egy matracszerűséget, s ez talán kényelmes lesz.
• Van-e mégis olyan valami, amitől tartasz?
– Nincs. Az a fontos, hogy a járgány menjen alattam. Más hibája után nem szeretek magyarázkodni. Mindenkinek tennie kell a dolgát, mert a Dakaron nincs „jaj, ne haragudj”. A cél egy: mindig jobb eredményt elérni. A szerelőknek sincs joguk tévedni. Tavaly pont ezért veszítettem vagy húsz helyezést, mert nem volt jó a beállítás.
• Prognózis a részedről?
– A motorosoknál a spanyol Bort, az autósoknál a francia Peterhansel, a teherautóknál az egyik Kamaz, a quadosoknál pedig a chilei Casale.
