Csak kevés sportot lehet űzni megfelelő létesítmények nélkül. Ha csak a hagyományos és világszerte elterjedtek sportágakat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy futni és kerékpározni szinte bárhol lehet, minden máshoz szükségesek az alapfeltételek. Versenyezni viszont az említett kettőben sincs mód a rendes pályák nélkül.
A bevezető nem a magyar focistadionokról kíván szólni, mert a foci az mindig valami más. Valahol azért imádják, mert volt egy dicső múlt, másutt mert csodás jövőt remélnek, mindenütt pedig elsősorban már csak azért létezik, mert ott van benne a pénzcsinálás lehetősége, ami magában véve elegendő ok a magán- és az állami projektekre is.
Még csak nem is Szerbiáról lenne szó, hanem Újvidékről, egy kis horvát kitérővel, amely rámutat a teljes káoszra. Nem annak szánta, mégis heves vita alapja lett a szomszédos ország elnöknőjének a válasza egy gyermeki kérésre. Egy kis helységben ugyanis a srácok, ha már szót kaptak, megkérték az elnöknőt, járjon közben, hogy iskolai tornatermet kapjanak. „Minek nektek a tornaterem? Ott a grund. Tudjátok-e, hogy Zágrábban hány iskolának nincs tornaterme, és grundja sem?"
Lelki szemekkel könnyű látni a kiábrándult arcokat, hisz a srácok nagyon jól tudják, mennyi csarnok épült országszerte, nemcsak a városokban, hanem eldugott falvakban is, méghozzá a legrangosabb meccseknek is megfelelő eredményjelző táblával, csak nekik nem jutott egy tornaterem sem. Egy dalmáciai faluban azzal viccelnek, hogy a csarnokuk kijelzője az NBA-ben is megállná a helyét, csakhogy a faluban nincsenek fiatalok, és kész pazarlás volt rátenni a Hazaiak feliratot.
Újvidéknek egyetlen olyan sportcsarnoka van, ahol – igaz, csak a különféle külföldi ellenőrök részleges szemhunyása esetén – nemzetközi versenyek is megrendezhetők, különben naponta ezren használják. Lassan négy évtizede, hogy ott áll a SPENS, óriási, elavult, nincs karbantartva, és rémesen költséges, mert az üzleti életre szánt rész a magas bérleti díjak miatt üresen kong. Felmerült az ötlet a városvezetőség részéről, hogy le kellene bontani, és helyette, de nem a helyén, egy kisebbet építeni. Nem alaptalan az egész, de nagy ellenállásba ütközött, mert ki tudja, hogy a kisebb, de jobb valaha is felépülne-e, ami az újvidéki sportot kilátástalan helyzetbe sodorná.
Lehet, hogy segítségre siet a szomszédságban épülő, hasonlóan óriási üzletközpont. Talán az sem lesz kifizetődő, hisz a városban megamarketből amúgy is van már bőven, és egyre kevesebb a vásárlójuk, viszont esetében az a bökkenő, hogy az építők vagy nem vették figyelembe a talajvizet, vagy lebecsülték annak erejét, és ha csoda nem történik, kapunk egy összedőlésre hajlamos nagy betondobozt, amely a SPENS-et is veszélyeztetné. Mondjuk, nem kellene lerombolni, mert összedőlne magától is. Azután a romokat csak el kell takarítani, és ott a hely egy újabb kacsalábon forgó palotának.
És a sport? Ígéretből, mérget lehet venni rá, biztosan nem lesz hiány. Meg sport sem.
