Živko Gocić, a szerb férfivízilabda-válogatott csapatkapitánya lapunknak elmondta, bár a B csoport harmadik fordulójában Magyarország jó játékkal nyert, de mivel ez a torna elején volt, a vereség után nem engedhették meg maguknak, hogy emiatt szomorkodjanak és a vesztes találkozóval foglalkozzanak.
– Bátorítottam a csapattagokat, hogy ne keseredjenek el. Nem tekinthettünk arra a meccsre úgy, mint a világvégére, hanem az előttünk álló mérkőzésekre kellett koncentrálnunk. Aztán úgy alakult, hogy a döntőt is Magyarországgal kellett megvívnunk, és sikerült kijavítanunk azokat a hibákat, amelyeket az első mérkőzésen vétettünk. A döntőben a magyar csapatnak nem volt megfelelő válasza a teljesítményünkre, aminek nagy valószínűséggel az volt az oka, hogy a játékosok nem tudtak megküzdeni a rájuk nehezedő nyomással. Ők világbajnokként indultak az Európa-bajnokságon, ugyanakkor a környezetük, a közvélemény is sokat, aranyérmet várt tőlük. Ezzel a teherrel, az elvárásokkal nagyon nehéz megküzdeni. Ezen a téren mi előnybe kerültünk, amit ezúttal ki is használtunk.
• Szerbia már évek óta a legjobbak között szerepel a vízilabda-bajnokságokon, annak ellenére, hogy egy generáció kiöregszik, de a szerb vízilabdasport mindig képes megújulni. Ebben a nehéz anyagi helyzetben, amiben a szerbiai vízilabda van, hogyan lehetséges ez?
– A szomorú valóság az, hogy nagyon nehéz anyagi helyzetben vagyunk, és mindenkinek a segítsége jól jön. Ami a jó eredményeket illeti, azok a folyamatos kemény munkának köszönhetők, az utánpótlástól, vagyis a fiatal játékosoktól kezdve velünk bezárólag. A korosztályos játékosokkal kiváló munka folyik, s ezért is vagyunk képesek mindig a világ élvonalába tartozni.
• A válogatott megfelelő módon felkészült a tornára, az Európa-bajnokság alatt mégis voltak helyzetek, amelyek aggodalomra adtak okot. Az Európa-bajnok csapatnak van gyenge pontja?
– Természetesen felismertük a gyenge pontjainkat. A montenegrói csapat három negyeden át vezetett. Akkor az sokk volt valamennyiünk számára, nem is értettük, mi történik velünk. Ott megmutatkozott az egyik gyengeségünk: nem megfelelő pszichikai felkészültséggel kezdtük a mérkőzést. Megleptek bennünket, nem tudtunk válaszolni a támadásaikra, nem tudtunk jó lövőhelyzeteket kidolgozni, az ellentámadásaikat pedig remekül fejezték be. Emiatt voltunk többször is négygólos hátrányban, de egy pillanatig sem veszítettük el a reményt, és végül sikerült megfordítanunk az eredményt. Figyelmeztetés volt ez a jövőre nézve, van még min javítani.
• Hogyan tovább, az elkövetkező napok hogyan telnek majd?
– Az elkövetkező napokban pihenek. Kikapcsolom a telefonjaimat, és a családommal elmegyünk a tengerre. De már augusztus 25-től visszatérek Szolnokra, és megkezdjük a felkészülést a következő idényre.
• Az átigazolási időszakban nem tétlenkedett a Szolnok, hiszen leigazolták a Szegedből Nagy Viktort és Tóth Mártont, rajtuk kívül érkezett még Mezei Tamás (BVSC), Madaras Norbert (Pro Recco), valamint a rijekai Primorjéből a Varga fivérek, Dániel és Dénes.
– Örülök annak, hogy Szolnokon olyan új játékosokkal edzhetek majd, akiket már ugyan látásból ismerek, de még soha nem játszottunk együtt. Most pedig személyesen is megismerkedhetek velük, ami nagy megtiszteltetés számomra.
