A vízilabdatornák végén a győztes „hadvezér” sorsa elkerülhetetlen: van, hogy önként, van, hogy a játékosai és a szakmai stáb rámenősségének köszönhetően ruhástul ugrik a medencébe. A budapesti kontinenstorna vége azonban változást hozott: amikor a szerb válogatott a döntőben 12:7-re legyőzte Magyarországot, Dejan Savić, a szerb válogatott szövetségi kapitánya fogta magát, és megelőzve a fürdést, elsétált a víz közeléből.
Később bevallotta, hogy a dobogóhoz ment, és öt percen át ült a legfelső fokán. Ahogy mondta, a két hét alatt ez volt az első pillanat, amikor megnyugodott. A szerb válogatottat kedden Belgrádban több ezer ember köszöntötte, és Siniša Mali, a főváros polgármestere is gratulált nekik. Habár már mindenkin érződött a fáradtság, a kimerültség, a szövetségi kapitány készségesen állt a Magyar Szó diktafonja elé.
A csoportmérkőzések során elszenvedett 8:6-os vereség után a döntőben sikerült ötgólos győzelemmel visszavágni a magyar csapatnak.
Dejan Savić: Nemcsak a sport, hanem az egész ország nehéz anyagi helyzetben van (Fotó: Beta)
– A két mérkőzés közötti különbség óriási. Elsősorban azért, mert az első találkozó a csoportküzdelmek során volt, s pontosan tudtuk, ha veszítünk, nincs semmi gond, hiszen később lesz esély a javításra. Másrészről pedig teljesen másként viszonyultunk az első és a második találkozóhoz. Most is úgy gondolom, az aranyérem sorsát az döntötte el, hogy ránk nem nehezedett akkora nyomás, mint a magyar csapatra. Ők a saját közönségük előtt játszottak hazai pályán, a Margitszigeten. Pszichikai fölényben voltunk, amit sikerült kihasználni.
Az elődöntőben a mérkőzés során Montenegró 5:1-re, majd 8:4-re vezetett. Ez a részeredmény figyelmeztetés-e az elkövetkezőkben, illetve rámutat-e az Európa-bajnok csapat gyenge pontjaira?
– Éppen ez a mérkőzés mutatott rá arra, hogy számos gyenge pontja van a csapatnak. Ezeknek a gyengeségeknek nem lenne szabad előtérbe kerülniük az ilyen sorsdöntő megmérettetéseknél, mint amilyen ez is volt, amikor a döntőbe jutás vagy az érem megszerzése volt a cél. Ezeket tudomásul kell venni, elemezni kell, és orvosolni, hogy többé ne forduljanak elő. Az eredmény megfordításához akkor az kellett, hogy a csapat győzni akarása a nehéz helyzetekben is megmaradt, és az, hogy a játékosok hittek a sikerben, hittek magukban.
Franciaországot figyelmen kívül hagyva, Szerbia a Magyarország elleni döntőben nyert a legnagyobb különbséggel. A mérkőzés kezdete előtt gondolták volna, hogy Magyarország 12 gólt kap, és csak 7-et ad?
– Abban nem bíztunk, hogy ekkora lesz a különbség, de biztosak voltunk benne, hogy ha saját játékunkat játsszuk, nem lesz gondunk, még ha a világbajnokokkal kell is összecsapnunk az ő pályájukon. Szinte az első másodpercektől fegyelmezettséggel, szervezettséggel és megfelelő agresszivitással játszottunk, amit, azt gondolom, végig tartani tudtunk, így lépésről lépésre őröltük fel és bizonytalanítottuk el az ellenfelünket.
Többször is szóba került már, hogy a vízilabda anyagi gondokkal küzd. A szerbiai játékosok magyarországi vagy olaszországi csapatoknál játszanak, a szövetségnek pedig a prémiumok kifizetésére sincs elegendő pénze. Vanja Udovičić sportminiszter, akit 2011-ben a világ legjobb sportolójának választottak, segíthet valamit a szövetségnek vagy a vízilabdának, hogy megváltozzon valami?
– Érdekes kérdés, és nem elsősorban nekünk szól, hanem a sportminiszternek. Nemcsak a sport, hanem az egész ország nehéz anyagi helyzetben van. Bízom benne, hogy Vanja mint sportminiszter mindent megtesz majd azért, hogy javítson nemcsak a vízilabda, hanem a szerbiai sport helyzetén is. A sport az egyike azoknak a dolgoknak, amelyek pozitív irányba mutathatnak, legalábbis ami az országban uralkodó állapotokat illeti.
Két év múlva Rio de Janeiróban kerül sor az olimpiai játékokra. Az elődöntőbe jutott válogatottak – Szerbia, Magyarország, Olaszország, Montenegró –, valamint az olimpiai bajnok Horvátország csapata mellett mely együttesek pályázhatnak még az olimpiai aranyéremre?
– Talán az Egyesült Államok csapata, valamint Ausztrália, de Spanyolországot sem szabad leírni. A mi célunk egyértelmű: két év múlva döntőt szeretnénk játszani Rióban, és azt meg is akarjuk nyerni!
