A 2009/2010-es versenyidényre a legtöbb egyesület, versenyző és sportvezető úgy fog visszaemlékezni, hogy ez volt az az időszak, amikor a klubok az elmaradt támogatások és a szponzorok igen szégyenlős segítsége miatt a puszta fennmaradásért küzdöttek. Így van ez Zentán is, hiszen nagyon kevés olyan közeg van, amely ne küzdött, küzdene valami hiánnyal. Mindenki töri a fejét, hogyan versenyeztesse a legjobbjait, és sokszor már azon kell spórolni, hogy megfelelő szállítási eszköz hiányában csak a legjobb formában lévő gyerekeket viszik el. A klubokhoz befolyt összeg legjelentősebb része az üzemanyag miatt ugyanis az utaztatásra megy el, így legtöbbször már csak álomként gondolunk vissza azokra az időkre, amikor a kiváló eredményeket elért sportolókat időnként meg is lehet jutalmazni.
Nos, ha már Zenta jött szóba, erre a szezonra ismét érvényes az a fajta rácsodálkozás, amellyel magam is végignézek a klubokon. A legújabb két siker két országos bajnoki cím, méghozzá csapatban: az asztaliteniszező és vízilabdázó lányok értek fel a csúcsra, de nem kell elfeledni azt sem, hogy a labdarúgók is megkapaszkodtak az ország harmadik rangfokozatában, emellett a birkózók is dacolnak a nincstelenséggel, s szintén bajnoki álmokat szövögetnek. És akkor most elérkeztünk igazi mondanivalónkhoz, a tekéhez, ahhoz a sportághoz, amely évszázados hagyományra tekint vissza e kisvárosban, voltak kiugró tehetségek a soraiban, de országos szinten meghatározó szerepet nem kapott. Eddig. Nem egész két idényben ugyanis beért annak a gyümölcse, hogy a népkerti pályát felújították, és minőségben az ország egyik legjobb ilyen létesítményéről beszélhetünk. A Szuperligában megszerezték az ezüstérmes helyet, Bárány Csongor révén országos bajnokot ünnepelhettek, s ezt a bravúrt az idény végén majdnem megismételte a Nikola Popović/Földeák Ervin kettős, aki csak néhány fával maradt le a bajnoki címről.
A közelmúltban megtartott szerény idényzárón azonban más erényeket is megcsillogtatott a csapat: a legnagyobb értékük az egység és az az alázat, amelyet ezek a kiváló játékosok mutattak végig az idényben. Ha a pénzbeli juttatásokat nézzük ugyanis, akkor elmondhatjuk, hogy amatőrök ők a kegyetlen profi világban, hiszen a vidékiek útiköltségén – meg a pörköltevés közben kiosztott néhány alkalmi ajándékon – kívül más juttatásuk nem volt az idén. Csak a becsvágy és a bizonyítás fűtötte őket, de az annyira, hogy tulajdonképpen egy-két meccsen, ha lehet, egy-két dobáson ment el a bajnoki cím.
A siker tehát az övéké, de mindenképpen a Hočevar házaspáré is, hiszen össze tudták tartani a gárdát.
Mirjana az elnöki posztot tölti be, s így tekint vissza az idényre:
– Attól függetlenül, hogy Zentán játsszák a mérkőzéseiket a topolyaiak, anyagi tekintetben nem beszélhetünk sikeres évről, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a kiadások nagysága meghaladja a bevételeket. Az utazás minden pénzünket elvitte, s itt vannak még a részvételi díjak is, amelyeket nem csak a csapat-, hanem az egyéni és a páros versenyekre is be kellett fizetnünk. Mindez a község és a Visaprom segítsége nélkül nem ment volna, hiszen valahányszor úgy toldottuk-foldottuk a költségvetésünket. Ez a téma még most is az asztalon hever, hiszen a bajnoki második helyünkkel kiharcoltuk a nemzetközi szereplést, de fogalmunk sincs, hogyan jutunk majd el az Európa-kupára, amelyet idén Splitben rendeznek meg. A játékosoknak ennyit illene megadni, hiszen végig csak a versenyszellem hajtotta őket, nem voltak prémiumok, jutalmak, fizetések, tehát semmilyen anyagi juttatást nem kaptak. Egyszerűen szeretnek Zentán, s ezt a városatyáknak is méltányolniuk kellene, hiszen azért még sincs annyi jó klub és versenyző, hogy ennyi segítséget ne kapjon a tekeklub. Ami a következő idényt illeti, konkrétumokat még nem tudok mondani. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy megmaradjon ez a csapat. Hogy sikerül-e ezt elérni, az még a jövő titka.
Matjažamolyan szakmai főnökként és mindenesként intézi a csapat körüli dolgát. Az örökmozgó egykori jugoszláv és szlovén kiválóság még mindig aktív Szlovéniában, ám a fő sikerélményt Zentán érte el:
– Határtalan az örömöm, hogy az új pálya használatával a Zenta máris története legjobb eredményét érte el, s a legjobb idényt könyvelhettünk el. Növeltük az edzések számát, és ez több tíz fa javulást hozott, de úgy tartom, a csapatban még mindig vannak tartalékok, s ha így edzenek, akkor jövőre akár még 10 fával is jobban teljesíthetnek. Van immár országos felnőtt bajnokunk Bárány Csongor személyében, de nem kell elfeledni, hogy csapatunk tagja az az Ernyesi Róbert is, aki a serdülő- és junior-világbajnokságra készül, s akinek korosztályában jobb eredményei vannak, mint volt annak idején Zavarkó Vilmosnak. Van tehát keresnivalónk Splitben, ahol az első négybe várom a csapatot, és ha ez sikerül, akkor tényleg koronát teszünk az idény végére.
Nem lehet azt mondani, hogy Bárány Csongor szenzációt okozott az idei egyéni és kombinációs bajnokságon, hiszen a sportágban jártasok ismerik a képességeit. Mégis meglepetésként élhették meg sokan országos bajnoki titulusát, hiszen a saját barlangjában, azaz Belgrádban „tépte meg az oroszlán bajszát”, azaz óriási csatában legyőzte a liga legjobb játékosát, Goran Ostojićot (is). Amennyiben tehát a zentaiak a csapatbajnoki ezüstéremnek örülhettek, a bácsföldvári fiatalember többszörösen boldog lehet teljesítményével:
– Úgy vélem, hogy sikeremhez nagyban hozzájárult az is, hogy jó csapatban játszhattam, hiszen a csapattagok húzzák egymást. Az edzések is sokkal komolyabbak, mert van megfelelő konkurencia, s az is számított, hogy e szezonban rendszeresen, hetente kétszer edzhettünk egy kiváló pályán. Az idei teljesítményem kapcsán mindenképpen a kombinációs érem fog eszembe jutni, s az, hogy ennek megszerzése érdekében kétszer is le kellett győznöm Ostojićot. Jövőre még nagyobb siker elérésén dolgozhatunk, amennyiben marad ez a csapat, mivel idén is nagyon közel álltunk az eső helyhez. Ha a jó formám kitart, arra számítok, hogy a válogatott edzőtáboraiba elhívjanak, és titkon abban bízok, hogy jövőre talán tagja lehetek a szerbiai csapatnak a világbajnokságon. Mindent megteszek ennek érdekében.
