Azt már megszoktam, hogy a birkózóktól és a tekézőktől elég nehéz kicsikarni egy épkézláb interjút, de e ténybe már régen belenyugodtam, hiszen a melót el kell végezni. Ráadásul, a vajdasági magyar sport nagy örömére, igen frekventáltan kell újabb és újabb kérdéseket feltennem ezeknek a fiataloknak, hiszen e két sportágban – az asztalitenisszel együtt – továbbra is visszük a prímet Szerbiában.
A teke égiszén már régóta ott pislákol, de igazi csillagként csak most csillant meg. Ő Ernyesi Róbert, a Zenta fiatal törökbecsei játékosa, aki a rijekai kadét, illetve ifjúsági teke-vb-ről három aranyéremmel tért haza. Nyilatkozatokat, interjúkat még nem nagyon adott, pedig gyorsan hozzá kell szoknia, ha ilyen ütemben szállítja ezentúl az érmeket.
• Szakértők nemegyszer jegyezték meg azt, hogy korosztályos eredményeid még Zavarkó Viliénél is jobbak. Tudtad te ezt a vb előtt, s azt is, hogy mindenki rád figyel. Teher volt ez a számodra?
– Nem volt az, hiszen nem gondolkodtam az ilyen dolgokon. Úgy mentem el, hogy a saját játékomat játszom majd, s lesz, ami lesz. Végül minden rendben volt. Először voltam az ificsapattal, s mondhatom, hogy kiváló a hangulat a válogatottban.
• Akik ott voltak – többek között zentai edződ, Matjaž Hočevar –, azt mondták, nem volt könnyű pálya a rijekai, hiszen a bábuk hátrafelé dőltek, nem előre. Lehetett erre előre készülni?
– A pálya tényleg nehéz volt, s erre csak sok edzéssel lehet felkészülni. Sok „odadobálással” lehetett azért rajta játszani.
• E szép eredményedbe mennyire segített be az, hogy a zentai pályán készülhettél fel?
– Nagyban, hiszen kiváló körülmények között készülhetünk. Nyugton állíthatom, hogy a zentai pálya fejlődésem egyik fő oka.
• Még egy háromszoros világbajnoknak is fejlődnie kell ebben a korban. Te hogyan látod, miben kéne még jobbnak lenned?
– Mindenképpen a kidobásomon kellene még javítani. Ami pedig az ellenfeleimet illeti: a németek a kadétmezőnyben most nem voltak olyan jók, mint ahogy azt megszokhattuk tőlük. Jók viszont a szlovákok, az osztrákok és a horvátok.
• A mostani teljesítményed mire lesz elég jövőre vagy azután?
– Nem sokra, de úgy gondolom, hogy még a korosztályos időszakomban nyugodtan fejlődhetek további 30 fát. Ez viszont már elegendő lehet a jó helyezésre.
• A zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumba jársz. Mi következik a nyáron?
– Most a következő két hónapban mindenképpen a pihenés és a szórakozás. A keményebb edzéseket majd csak augusztusban kezdjük meg. Csapatommal, a Zentával közbejön még a spliti nemzetközi kupaszereplés. Az ottani eredménnyel azonban nem terhelem magam, hanem csak jó játékot várok magamtól. Ez viszont a pályától is függ.
