Voltaképpen meglepett a kérdés, amikor annak idején feltették, hisz amikor a kis és nagy tenisztornákon jártam, ilyesmire nem nagyon figyeltem oda. A kérdés az volt: Mit olvasnak a teniszezők?
Jártam ugyan több torna idején nem is egyszer a players lounge-ban (meccsek előtt ott várnak, pihennek, étkeznek, szórakoznak, beszélgetnek a teniszezők), de arra, hogy bármelyikük is belemélyedt volna egy könyvbe, nem nagyon emlékszem. Vagy nem a legjobbkor jártam ott, vagy abban az 1989–91-es időszakban, tisztelet a kivételnek, nem az olvasás volt az élmezőny közkedvelt időtöltése. Egy biztos, étlapot, légi járatok menetrendjét, napi sajtót, a torna közlönyét és a hirdetőtáblára kitűzött papírokat olvasták, viszont eszembe sem jutott megkérdezni bárkitől, hogy is áll a könyvekkel.
Majd két évtizeddel később, mivel időközben rábukkantam ide vonatkozó válaszokra, a maiakkal kapcsolatban mondhatok valamit.
Szinte mindenki tudja, hogy a szépirodalom olvasása terén a szerb Janko Tipsarević jár az élen, hisz rajta kívül talán senki sem olvasott orosz klasszikusokat. Jankónak meg is tetszett, de annyira, hogy éppen egy Dosztojevszkij-idézetet tetovált jobb alkarjára, méghozzá, talán hogy érdekesebb legyen, japánul. A többiek inkább a könnyebb műfajokat kedvelik, bestsellereket olvasnak, útleírásokat, történelmi regényeket, életrajzokat, sci-fit és hasonlót. Egyesek bevallják, hogy egyáltalán nem olvasnak, s volt, aki írással is megpróbálkozott. A legismertebb, aki egyedül írt könyvet, az amerikai James Blake. Ő írt az élete megpróbáltatásairól Visszavágás címmel, s sorstársai körében egy ideig kedvenc szerzőnek számított. Dan Brownt ketten is említették. Andy Roddicknak az Angyalok és démonok, Fernando Verdascónak A Da Vinci-kód kötötte le a figyelmét. Novak Đokovićnak Eckhart Tolle német író A most hatalma című műve maradt meg az emlékezetében, a horvát Ivan Ljubičić Wilbur Smith műveivel barátkozik, Rafael Nadal pedig csak spanyolul olvas, s két hónappal ezelőtt a chilei Isabel Allende A vademberek nyomában c. könyvét olvasta el. Roger Federer újságolvasó, esetleg életrajz lehet neki vonzó, Gilles Simon és Andy Murray pedig nem titkolják, hogy könyv csak elvétve kerül a kezükbe.
– Beleolvastam a Harry Potterbe, de öt perc után meguntam – mondta őszintén Murray.
Hozzászólásként, tekintettel arra, hogy anyanyelvünk tud egy idevágó kifejezést, amely szójáték is lehet egyben, engedtessék meg, hogy mondjam, amit biztosan tudok: a teniszezők, mint ahogyan a többi jól kereső sportoló is, szeretnek olvasni. Legszívesebben a saját pénzüket olvassák.
