A fogadóiroda mindig nyer. Vagyis, a nyertesek száma és az általuk nyert összeg, bármilyen szervezett szerencsejátékról van szó, mindig sokkal kisebb, mint a veszteseké. Elvben lehetne másképp is, ám a játék szervezője úgy formálja a szabályokat, hogy – bár néha, ritka melléfogások esetén ismert kivétel is – még véletlenül se maradhasson veszteségben.
A tavasszal például Belgrádban, zugfogadók révén ugyan, de pénzt lehetett tenni arra is, lesz-e idén egyáltalán Universiade. Aki némi betekintést nyerhetett, azt állítja, még június elején is lehetett fogadni, s a hirtelen meggazdagodásban bízók bizony nagyobb összeget tettek arra, hogy nem lesz.
A feltételezés nem volt teljesen alaptalan, hisz a fővárosi főiskolás világjátékok szervezői, a számos botrány után még komoly állami segédlettel is csak alig kaparták össze a megrendezéshez szükséges összeget, tetejében a mexikói nátha terjedése is azt sugallta, esetleg nem lenne tanácsos olyan versenyt rendezni, amelyre a világ minden tájáról, tehát a járványvédelemmel nem teljesen fedett területekről is érkeznek vendégek.
A fenti szerint, mivel Universiade mégis lesz, ma pedig a sportolói faluba megérkeznek az első résztvevők is, azok buktak a fogadáson, akik a lefújásra tippeltek. Most hagyjuk kommentár nélkül azokat a feltételezéseket, hogy a nem hivatalos és ezáltal törvénytelen, de mégis eredményesen működő fogadóirodáknak tulajdonképpen komoly fedezete volt, és ez csak egy mód volt arra, hogy némi pénz befolyjon a különböző, így a szervezői kasszába is. Meglepő ugyanis, hogy semmilyen rajtaütés nem történt, és semmilyen lefoglalás, vagy ha mégis, akkor az, mint ki tudja mi minden ebben az országban, titok maradt.
Szerbia és a főváros ezért, ami többé nem vitás, ismét példás vendéglátója lesz egy világversenynek, egy jeles tömegrendezvénynek. Egyúttal azonban újfent megmutatja, hogy a tetszelgő kép érdekében mi mindenre képes, történetesen például arra, hogy a vendégek tetszésének kivívása eléréséért hajlandó megalázni saját polgárait, akik valójában amúgy is áldozatot hoztak azért, hogy Universiade egyáltalán lehessen, elvégre az ország, a főváros és a társrendező városok az Universiadéra elkülönített összegeket az elég súlyos gazdasági helyzetben esetleg ésszerűbben is költhették volna. Hogy a polgár igénye és véleménye mit sem ér, legyen rá példa a múlt hétvégi újvidéki közép-európai politikai csúcs is, amely idején a biztonsági szervek több mint három napon át szinte teljes közlekedési zárlat alatt tartották a várost, a kamerákba mikrofonokba pedig azt mesélték, hogy csak esetenként, akkor is csak két-három percre állt le a forgalom.
Ez a megalázás azonban semmi ahhoz képest, hogyan oldja meg a főváros a cigánykérdést. Az új-belgrádi 67-es tömbben ugyanis a roma települést, amely kérdésével évtizedeken át nem foglalkozott, sajátságos vesztegzárral intézte el, s erről semmit sem lehetett volna tudni, ha a Roma Főiskolások Egyesülete világgá nem kürtöli. Az emberi jogok és számos hazánkban is elfogadott európai törvény semmibevételével ugyanis a települést szinte hermetikusan elzárt ketreccé alakították, nemcsak hogy annak lakói még véletlenül se léphessenek érintkezésbe az Universiade résztvevőivel és vendégeivel, hanem azok számára láthatatlanok is maradjanak, ami révén Belgrádból július elején eszményi kép jut el a világ minden tájára.
Még nem tudni tehát, hogy kik nyernek az Universiaden, az első vesztesek azonban már ismertek.
