Az aktuális szerb sportlövő válogatottban, Jasna Šekarićot követően, az újvidéki Nemanja Mirosavljev a legidősebb és legtapasztaltabb. Két évtizede már ott látjuk a nemzetközi porondon, s nem csak jelen van, hanem továbbra is egyformán eredményes. Képességeit a pescarai Mediterrán-Játékokon is bizonyította, hisz két ezüstérmével az ország egyik legsikeresebb képviselője volt.
Elégedett a saját pescarai teljesítményével?
– Minden tekintetben elégedett lehetek. Három számban indultam, mindháromban a döntőben is lőhetem és két érmet nyertem. Lehetséges, hogy az egyik arany is lehetett volna, viszont a startban az sem volt kizárt, hogy érmet sem nyerek.
A mezőny erejének függvénye a két ezüst?
– A Mediterrán Játékok nem említhetők egy napon például az Eb-vel, viszont a mezőny egy csöppet sem volt naiv. Az egyik számban indult például a legutóbbi Eb első két helyezettje. Két-két olasz, francia és szlovén versenyző, továbbá az egyiptomi, aki aranyat nyert, egy erős horvát stb. között nem volt csöppet sem egyszerű feladat dobogóra jutni. Ahhoz ugyanis végig nagyon jól kellett lőni. Lám, Stevan Pletikosić esetenként kicsit megingott, s egyetlen trófeát sem nyert.
Milyen szerepe volt a sikerekben az új puskának?
– Habár eleinte nem voltam vele elégedett, egyre inkább megértjük egymást. A fegyveremnek meg volt a szerepe és már biztos vagyok benne, hogy ezzel lövők majd legalább a londoni olimpiáig. Idő kellett hozzá, hogy kitapasztaljam, amiért nem vártam olyan jó eredményeket, amilyeneket az idén már megvalósítottam. Döntőket lőttem a Világkupa fellépéseken, kétszeres országos bajnok vagyok a kisöbűben és lám újra kétszeres érmes a Mediterránon.
Ilyenek voltak a versenyfeltételek?
– Csapnivalóak. Általában a játékok szervezése nagyon alacsony szintű volt. Nekem talán a tapasztalat segített, hogy átlépjek a nehézségeken. Hozzászoktam én már mindenféléhez.
A többiekről mit szólnál?
– A kilenc érem nem kevés. Lehetett volna több is, meg kevesebb is. Nekem leginkább a két fiatal lány, Arunović és Arsović aranyérme tetszett, pontosabban az, hogy milyen rutinosan és okosan versenyeztek. Már nem újoncok és látszik rajtuk, hogy a lehető legjobb irányban fejlődnek. Arsović légpuskában fantasztikus 398 kört lőtt, majd 104-et a döntőben. Persze, kisöbűvel még haladnia kell.
Következik keddtől az eszéki kisöbű Eb. Milyen elvárásokkal?
– Mi sportlövők tudjuk, hogy mindenki csalódott, ha nem nyerünk érmet. Pedig nem lesz könnyű. Ami a puskásokat illeti, 3 x 40-es csapatban van a legtöbb esélyünk. Gondolom, hogy biztos az első hat között leszünk, ehhez vagy az éremhez viszont mindhármunknak egy szinten kell teljesíteni.
Milyen az eszéki lövölde?
– Lőttem már ott, s mondhatom, hogy nagyon jó. 1985-ben építették az akkori Eb-re, szépen karban tartják, nagyon jó, hogy csak elvétve van szél, tehát nagy eredményeket lehet lőni. Egyedül a légnedvesség és a szúnyogok okozhatnak gondot. De nekem ez sem valami különös újdonság, láttam már sokkal rosszabbat is.
