A távközlési technológia fejlődése azt eredményezte, hogy amikor az ember manapság azt mondja levelet kapott, túlnyomórészt arról van szó, hogy sms érkezett a mobiljára, vagy pedig e-mail a számítógépbe. A napokban a több ilyen közül mindkét fajtából egy-egy ragadta meg különösebben a figyelmem, hisz, habár teljesen más volt a jellegük, mindkettő az anyanyelvvel és nemzeti hovatartozással volt kapcsolatos. S hogy azonnal megmondjam, egyikkel sem értettem egyet.
Az sms Magyarországról érkezett, feltételezem, egy ottani röplabdaklub tisztségviselőjétől, mert a küldő nevét nem ismerem. Abban ugyan biztos vagyok, hogy a számom egy közös ismerőstől, Kántor Sándortól, Magyarország minden idők egyik legjobb röplabdázójától kapta el. A rövid üzenet arról szólt, hogy a klub érdeklődik egy itteni fiatal játékosról, akiről bevallom, abban a pillanatban semmit sem tudtam. Az egészben az érdekes, hogy egy magyar anyanyelvű egyén szintén magyarnak – gondolom, hogy nevem, az Árpád elég magyarosan hangzik – angolul írt. Hogy miért, fogalmam sincs és nem is óhajtom megfejteni. Ha ugyanis Magyarországon azt feltételezik, hogy a szerbiai magyarok nem tudnak magyarul, az ellenkező lehetőség pedig fel sem merül bennük, ám legyen. Magyarságomat az anyaországiaknak bizonygatni nem fogom, hisz a múltban hozzászoktam már például a határon a meglepődöttek kérdéséhez: Honnan tud maga ilyen jól magyarul?
Az e-mail már nem volt ennyire egyszerű, s utána kellett járnom, kicsit kérdezősködni is, hogy megfejtsem kinek lehet igaza. Nem ismerem az illetőt, aki rákérdezett, hogy miért írja a Magyar Szó a magyar állampolgár Janics Natasát következetesen szlávosan Nataša Janićnak, hogy a szerkesztő ezzel mit akar üzenni, majd a végén a janicsárokat is emlegeti.
Nos, a válasz már egyszerű. A Boszniából származó horvát nemzetiségű megboldogult Milan Janić kajakozó lányát Natašanak keresztelte. Nem tudom, hogy a háromszoros olimpiai bajnok kajakozónő, aki 2000-ben Sydneyben még jugoszlávként negyedik volt az olimpián, időközben átkeresztelkedett-e, viszont a magyar állampolgárság nem jelenti azt, hogy Nataša horvátból magyar lett. A Magyar Szó mellesleg kétszeresen is helyesen jár el, ha Janićnak írja a nevét. Azért is, mert például Szeles Mónikát sem Monica Selesnek írja, amióta a teniszezőnő amerikai állampolgár lett. Másodsorban meg kell nézni mit ír a papírjaiban. Okkal feltételezem, hogy ugyanazt, amit a nemzetközi versenyek közlönyeiben, rajt- és eredménylistáin is. Azokon például azt láthatjuk, hogy Kovacs Katalin. Ékezet nélkül, de cs-vel. És azt is, hogy Natasa Janic. Ékezetek és cs nélkül. Nincs róla tudomásom, hogy Nataša tiltakozott volna az írásmód miatt. S a végén: miért baj a következetesség, ha nem helytelen? Jobb lenne talán egyszer Janicsot, máskor pedig Janićot írni?
