A büntetők kilencedik sorozatában Aleksić lőtte az aranygólt – Phelps 100 pillangón ismét legyőzte Čavićot – 43 világcsúcs született – Hosszú Katinka a vegyes bajnoka – Szerbia három arany- és egy ezüstéremmel zárt, a magyar úszók hat trófeát nyertek
Ismét nagy lesz a tömeg ma este kilenc órakor Belgrádban, a városháza előtti téren. Alighanem szurkolók ezrei várják majd a római vizes vb idevalósi hőseit, Milorad Čavićot, Nađa Higlt és a vízilabda-válogatottat, akik Rómában páratlan sikert értek el. Čavićtól ugyan két dobogót reméltünk, de egy-egy aranyra és ezüstre, egy világ-, két Európa- és öt országos csúcsra valószínűleg senki sem fogadott volna. A pólósokat a négy közé vártuk, de érmet, főleg aranyat senki sem ígérhetett és követelhetett, míg győzelmével és Európa-csúcsával a 22 éves pancsovai Higl a vb legnagyobb szenzációját keltette.
Milorad Čavić 50 méter pillangón kihasználta hihetetlen robbanékonyságát és az elődöntőben, majd a döntőben is egy szuszra országos csúcsot döntött, ami ebben a mezőnyben a világbajnoki címhez is bőven elegendő volt. A 100 méteres távon – melyet az úszóvilág tavaly augusztusa óta várt, hisz sokakat csiklandozott a gondolat, hogy a szerb esetleg visszavág az amerikainak a pekingi döntőben elszenvedett egy századmásodperces vereségért – Čavić a selejtezőben csak országos csúcsot döntött, az elődöntőben pedig elrabolta Michael Phelpstől a világrekordot és csaknem az első ember lett, aki a távot 50 másodpercen belül teljesítette. A szombat esti döntőben az amerikai rajtja 3 századdal volt jobb, 50 méternél azonban Čavić 67 százados előnyével fordultak. A szerb az első medencehosszat fantasztikus 22,69 másodperc alatt úszta le, amit követően világos volt, hogy fordulás után lényegesen lelassul, ezért csak az volt a kérdés, hogy a hagyományosan jól hajrázó Phelps tud-e elegendőt gyorsítani. Tudott, de még mennyire. A második ötvenen 80 századot vert Čavićra, mindketten 50 másodpercen belül úsztak, de Phelps visszavette a világcsúcsot, a szerb pedig Európa-csúccsal vigasztalódhatott. Phelps elég furcsán, talán nem túlzás azt sem állítani, hogy visszataszító módon ünnepelt, viszont a dobogón a két nagy rivális már a legsportszerűbb, szinte baráti módon gratulált egymásnak. Az amerikainak ez volt a 21. vb-aranyérme és egyáltalán nem vitás, hogy őt kell tekinteni minden idők legjobb úszójának.
Nađa Higl tavaly ilyenkor szinte teljesen ismeretlen mellúszónőnek számított, hisz a pekingi olimpián például a 200-as távon 2:32,78 perccel a 33. helyen zárt. Idén egyre jobban javított eredményén, a legnagyobb ugrás pedig a belgrádi Universiadén történt, amikor Nađa 2:24-en belülre érkezett. Azt hittük, nincs már benne erő és formája is hanyatlóban, ő azonban mindenkire rácáfolt. Ismét javítgatott, előbb bejutott az elődöntőbe, azután parádés országos csúccsal a döntőbe, majd egy csodálatos futamban az utolsó métereken rávert a teljes mezőnyre és Európa-csúccsal vitte el az aranyérmet. Csak percekkel később a magyar Gyurta Dániel szinte hajszálra ugyanezt művelte, azzal, hogy az ő elsősége mégsem akkora meglepetés, hisz volt már dobogós öt évvel ezelőtt is az athéni olimpián, azóta pedig többszörös érmes az Eb-ken és a rövid pályás világversenyeken.
Vízilabdában a világbajnokság meglepetéssel kezdődött és drámával ért véget. Mindkét alkalommal a szerb és a spanyol pólósok voltak főszerepben. Már az első napon nyilvánvaló volt, hogy a rajtvereség miatt Szerbiának roppant nehéz utat kell megtennie a dobogóért, ha azon a napon egyáltalán valaki is hitte még, hogy Dejan Udovičić neveltjei kiheverhetik a sokkot, annál is inkább mert négy napra rá még Ausztráliát sem tudták megverni. Ám a csapat összeszedte magát, rá sem hederített arra, hogy számos fogyatékossága van, hisz új gárda, amolyan alkalmi, azt követően, hogy Peking és az ottani részleges leégés, valamint verekedési botrány után a nagy játékosok sorban visszavonultak. Nem volt könnyű a nyolcaddöntőben a házigazdákkal, de az a győzelem mintha szárnyakat adott volna. Lehetetlen megmondani, melyik volt nagyobb haditett, vajon a negyedöntőben az olimpiai bajnok magyarok, vagy pedig az elődöntőben a címvédő horvátok feletti diadal. Ezeket követően a döntőben Szerbia volt a favorit, de mindenki tisztában volt azzal, hogy a nagy lendületben levő spanyolok nem adják meg magukat egykönnyen. Így is volt. Szerbia az első negyedben 3:2-re vezetett, s egy pazar párbajt láthattunk, hisz a szerbek góljait Vanja Udovičić, a spanyolokét pedig Xavier Garcia dobta. A második negyedben nem esett gól, a harmadikban a spanyolok nyertek 2:1-re sorrendben Garcia, Filip Filipović és Molina góljaival, így az utolsó nyolc percre 4:4-gyel indultak a riválisok. Filipović második góljára nem kellett sokat várni, majd amikor Duško Pijetlović is végre betalált, négy és fél perccel a befejezés előtt eldőltnek látszott a csata. Garcia azonban nem így gondolta és dobott még kettőt. A hosszabbításokban előbb Molina zsinórban már a harmadik spanyol találatot érte el, közben pedig Szerbia számos jó alkalmat hagyott ki. Egy Filipović-bejátszás után Rađen kapásból egyenlített, és mivel több gól már nem volt, jórészt Soro és Aguilar kapusok remekelése miatt is, következhettek a büntetők. Molina lövését Soro elsőre védte, Prlainović visszaadta az előnyt, majd a fiatal Mallarach juttatta meccslabdához Gocićot. A szerb azonban hibázott és az 5-5-ös sorozat 3:3-mal fejeződött be. A következő 3-3 lövés hibátlan volt, a kapusoknak esélyük sem volt, amikor ismét Mallarach következett. Soro védte, majd Aleksić magabiztosan talált be és elkezdődhetett a nagy ünneplés.
Az éremosztás után a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) egy párját ritkító botrányhoz adta a nevét. Nem volt vitás ugyanis, hogy 20 góllal Filipović volt a torna gólkirálya, a szervezők viszont nem legjobb játékost hirdettek, hanem legjobb kapust. S láss csodát, a díjat Tempesti, a 11. helyen zárt olasz válogatott hálóőre vehette át!
A magyar úszók hat érmet nyertek, ami több, mint Kiss László edző várt, hisz három trófeát jósolt meg. Gyurta aranya a legnagyobb fegyvertény, Cseh ezüstje és bronzérme a vegyes számokban talán kevesebb, mint amit ő óhajtott volna, Hosszú Katinka viszont minden bizonnyal (pozitív értelemben) saját magát is meglepte a 400 vegyes aranyával, de a két bronzérmével is. Katinka 400 méter vegyesen egészen éretten versenyzett, erős számaiban ő diktálta a tempót, gyöngébb úszásnemeiben pedig szinte rutinosan tartotta a lépést Kirsti Coventryvel és Európa-csúccsal lett bajnok, vagyis Rómában mindhárom számában kontinenscsúcsot döntött. Mivel még öt magyar versenyző volt döntős, az összbenyomás még véletlenül sem rossz.
A római vb arról is emlékezetes marad, hogy világrekord-mennyiségű világcsúcs dőlt meg. Összesen 43 alkalommal (férfiak 17, nők 26) írták át az öröklistát. Aligha vitás, hogy jórészt az új úszóruhák miatt is, ám ahogyan Aaron Piersol fogalmazott, erről túl sok és felesleges vita folyt, hisz bármilyen dresszben túlnyomórészt ugyanazok lettek volna a világbajnokok, a technológia haladásától pedig a FINA nem tud elzárkózni, mert az úszásra nézve az még nagyobb csapás lenne. A világbajnokság sztárjai Michael Phelps öt arany- és egy ezüstéremmel, és Federica Pellegrini, aki két aranyat nyert, de Cesar Cielo Filho, Ryan Lochte, Britta Steffen és Paul Biedermann is; akik pedig végleg letették névjegyüket, bár nem egy korosztály tagjai: Hosszú Katinka, Sarah Sjöström, Ariana Kukors, Lotte Friis és Cameron Van Der Burgh.
A következő vb-t két év múlva a kínai Sanghajban tartják meg, jövőre pedig Budapesten úszó-, Zágrábban vízilabda-Európa-bajnokság lesz. Reméljük, ezekre vidékünk újabb meglepetéseket tartogat, például Ivan Lenđer és Szilágyi Csaba révén.
Eredmények, férfiak, vízilabda, a 7. helyért: Románia–Kanada 9:6. Az 5. helyért: Magyarország–Németország 9:6. A 3. helyért: Horvátország–USA 8:6. Döntő: Szerbia–Spanyolország 14:13 – ötösökkel. Nők, a 3. helyért: Oroszország–Görögország 10:9. Döntő: USA–Kanada 7:6.
