Eléggé visszataszító volt a római úszó vb-nek az a képe, amelyet a férfi 100 pillangó befejeztével láthatott a világ: az amerikai Michael Phelps ugyanis őrjöngő dühvel ünnepelte új világcsúcsát és Milorad Čavić feletti győzelmét. A futamnak, persze, volt szócsatás előjátéka is, amelyben Čavić egyáltalán nem kímélte riválisát, azzal pedig biztosan tovább rontotta a hangulatot és emelte a feszültséget, hogy a rajtja, szokásával ellentétben, ő is fülhallgatókkal jött ki, ami az amerikainak hagyományos, vagy inkább babonás rituálja. Utóbb azután kiderült, hogy ezzel az ellenségeskedésnek vége is, hisz nyilatkozataikban agyba-főbe dicsérték egymást, s Phelpsnek biztosan jól esett, hogy Čavić a minden idők legjobbjának nevezte.
Mint mindig, és ez a szerbiai sportolók nem teljesen érthető szokása lett, a római sikerek kapcsán sem maradhattak el a túlfűtött hazafiasság megnyilvánulásai, amelyek feltehetően már a szerb fülnek is gyakran hamisan hangzanak. Még az RTS riportere is például szükségét érezte, hogy az úszók és pólósok szavaihoz, hogy az érmeket Szerbiának nyerték, hozzátegye, elsősorban mégis önmaguknak. Mindenesetre érthető, hogy Rómát Phelps és a szerbek is kifejezetten mély érzelmekkel zárták. Túlozni azonban, ami némi neveléssel elérhető, mégsem illik.
A kedélyek azért mégsem csillapodtak. A bulvárlapokat elsősorban az foglalkoztatta, hogy Čavić még Pekingben románcot kezdett egy, akkor még férjezett röplabdázónővel, hogy lakást kapott, majd az is, hogy az Omega mérőszerkezeteket gyártó cég bevallotta, az olimpián valójában Čavić nyert, de az óra azért nem mutatta ki győzelmét, mert a medence falán levő touchpad (angolul touch – érinteni) szerkezet csak érintést, nem pedig a szükséges nyomást regisztrálta. Ezzel kapcsolatban felmerül, hogy ha a célba a szó szoros értelmében be kell csapni, a szerkezetet miért nem hívják pushpadnak (nyomni, tolni), vagy punchpadnak (csapni, ütni).
A pontot az i-re Dušan Ivković, a kosarasok szövetségi kapitánya tette fel azon kijelentésével, hogy az Eb-re készülő válogatottjának tagjai ihletet merítenek a pólósok sikeréből. Kötve hiszem, hogy a dúsgazdag és eléggé öntelt kosarasok éppen a hozzájuk mérten szerény keresetű pólósokat nevezik ki eszményképnek. Viszont Ivković lehet, hogy erre gondolt: ha a pólósok a vb rajtján kikaphattak a spanyoloktól, kikaphatunk mi is, hisz az első versenynapon éppen velük találkozunk.
