Nagyszabású ünnepség volt a belgrádi MSzállóban, ahol 112 röplabdázó és a szakcsapatok 43 tagja vette át az elismerést az idén nyert 12 nemzetközi rangú éremért
Amikor meghirdették a Röplabda nyara elnevezésű ünnepséget, alighanem a szövetség tisztségviselői sem tudták pontosan felmérni, hogy mennyire nagyszabású rendezvény szervezői lettek. Mi sem természetesebb, a vendégek, a sajtó képviselői és a szerb válogatottak állandó szállás- és gyülekezési helyének, az MSzállodának az alkalmazottai sem érezhették át, hogy milyen rangos és népes sereg találkozik egy helyen.
Annak ellenére, hogy idén a rangosabb nemzetközi versenyek közül hátravan még a férfivilágkupa, a női és férfi-Eb, valamint a serdülő-vb, augusztus első péntekje jeles nap marad a sportág hazai képviselőinek számára. A meghívottak között 112 röplabdázó volt és szakcsapataik 43 tagja, akiket a szövetség emlékéremmel és egy pompás esttel jutalmazott meg, legalább ugyanannyi vendég jelenlétében. Azt pedig, hogy a 155 ember pontosan mekkora szám, elsőként a díszemelvény elkészítői és a fotósok foghatták fel, hisz nagyon nehéz volt mindenkit felpréselni a terem homlokzatánál felállított emelvényre, majd pedig még össze kellett zsúfolódniuk, hogy az alkalmi közös fotón valamennyien rajta lehessenek.
Ha pedig az a kérdés, hogy ki volt az a 155 ember, a válasz roppant egyszerű. 2009 első hét hónapja folyamán ugyanis a különböző szerbiai röplabda-válogatottak 12 érmet nyertek a nemzetközi versenyeken és ezt a sikert pontosan 112 játékos érte el, őket pedig összesen 43 szövetségi kapitány, edző, orvos, gyúró stb. vezette sikerekre. A legnagyobb siker pedig, hogy hiánytalanul, valamennyien eljöttek az ünnepségre, átvették a szerény jutalmat és egy szép és hangulatos est főszereplői voltak. Láthatóan jól érezték magukat együtt, nem számított, hogy a legfiatalabb játékos csak 15, a legidősebb pedig 35 éves volt, péntek este egyenrangúként kezelték egymást, nem tömörültek nemi vagy korosztályi zárt csoportokba, a szövetség tisztségviselőinek és a szponzoroknak is, ha esetleg csak rövid időre is, de egyforma beszélgetőtársai voltak, egyformán meleg volt a gratuláció és szoros az ölelés... Mintha egy nagy és sikeres család összes tagja jött volna el, hogy együtt ünnepelje meg, azt amit külön-külön, de változatlanul eredményesen értek el a két találkozás közötti időszakban.
Ez egyedülálló eset, hisz Szerbiában még nem volt csapatsport, amely különböző korosztályokkal csak hét hónap alatt egy tucat nemzetközi trófeát nyert volna. Persze hogy a férfiválogatott Világliga-ezüstje, a nők Európa-liga-aranya, a serdülő lányok vb- és Eb-ezüstjei és a serdülők Eb-ezüstje az az öt trófea, melyeknek nagyobb a fajsúlyuk a többinél, de már hagyomány, hogy az érmek sorozatban érkeznek az Universiadéről, a fiatal sportolók európai fesztiváljáról, a Balkán-bajnokságokról stb.
Az ünnepségen kiderült még egy érdekes adat. Az, hogy a világversenyeken a szerbiai röplabdázók 16 egyéni díjat is nyertek. Egy MVP volt közöttük, ötöt a legjobb feladónak, kettőt-kettőt a legjobb adogatónak, sáncolónak, támadónak és leütőnek, egyet-egyet pedig a legsikeresebb pontszerzőnek és liberónak nyilvánítottak. Öten vannak a serdülő-vb és Eb-k ilyen jutalmazottai, akiknek – ami a tizenéves tehetségeknek nagyon, de nagyon sokat számított – a felnőttválogatottak megfelelő sztárjai adták át a szövetség különdíjait. Marija Mihailovićnak, a serdülő-Európa-bajnokság legjobb liberójának Suzana Čebić, Danica Radenkovićnak, a serdülő-világbajnokság legjobb feladójának Maja Ognjenović, a szabadkai Sara Klisurának, a serdülő-vb legjobb szerválójának Jelena Nikolić, Aleksandar Atanasijevićnek, a serdülő-Eb legjobb leütőjének Ivan Miljković, az újvidéki Nikola Jovovićnak, a serdülő-Eb legjobb feladójának pedig Nikola Grbić nyújtotta át a különdíjat. A neves játékosok szívélyesen gratuláltak játékosutódaiknak, a tizenéveseknek pedig még sokáig pazar emlék lesz a velük készített közös fotó.
Miután elmondta, hogy 2009-ben a szerb válogatottak tizennégy országban és hét hazai városban negyvenegy ország válogatottaival kilencvenhét hivatalos meccset játszottak, Aleksandar Boričić, a szövetség elnöke hozzáfűzte:
– Ez az est szép alkalom arra, hogy együtt legyünk, hogy megosszuk egymással érzelmeinket és az emlékeinket. Itt vagytok valamennyien, akik csak az első nagy lépteknél tartatok a nemzetközi porondon, és azok is, akik már több mint tíz éve jeleskedtek a címeres mezben, akik együtt öregbítitek a szerbiai röplabda hírnevét. Elismeréssel tartozunk a már megvalósított győzelmekért, de előlegezünk azokért a sikerekért is, amelyek, biztos vagyok benne, csak a jövőben következnek. Mi a szövetségben büszkék vagyunk mindannyiunk és mindannyiótok munkájára, annak színvonalára, a példás sportszellemre, klubjainkra, ahonnan jöttök és védnökeinkre, akik mindezt lehetővé tették.
Az ünnepségen hét szabadkai díjazott is volt. Ennyi a 112 között talán még nem sok, viszont jelzi a Spartacus jó munkáját, és Szabadka azzal is jelen volt, hogy idén kétszer látta vendégül öt mérkőzésre a női válogatottat. A szabadkai röplabdasport nevében Josip Marković, a sportág fáradhatatlan tisztségviselője nyilatkozott.
– Szabadka 20-25 éve vendéglátója volt már rangos röplabda-rendezvényeknek, azt a tapasztalatot azonban a mai szervezők már nem hasznosíthatták. Így is jó munkát végeztek és a nagyszámú nézősereggel igazolták, hogy a sportok városa vagyunk. Egészen bizonyos, hogy a jövőben is pályázunk a női válogatott meccseire, hisz nálunk elsősorban a női röplabda ért el magas színvonalat. Az utóbbi években nincs szerb válogatott szabadkai lány nélkül, ami azt is jelenti, hogy körültekintő a munka, van már hagyomány és biztosítva van a jövő. A Spartacus ugyanis 98 százalékban szabadkai erőkre támaszkodik, így lettünk negyedikek az országban, játszottunk kupadöntőt és indulhatunk Európában.
A hét szabadkai közül a legvitathatatlanabb tehetség Sara Klisura, aki a Röplabdázók nyara rendezvényt így látta:
– Nekem ez egy csodaszép összejövetel. Nagy megtisztelés, hogy együtt lehetünk a felnőtt férfi és női válogatott hírességeivel. Egy ilyen est is azt sugallja, hogy a szerbiai röplabdának már mély gyökerei vannak, hogy nem kell attól tartani, hogy a tehetségforrás kiapad. Remélem, hogy nemsokára a női válogatottban már néhányan ott leszünk a nyáron vb-ezüstöt nyert serdülőkeretből, amely valójában az aranyat is elnyerhette volna, de a döntőben, azt hiszem, már kimerültebbek és eleve elégedettebbek voltunk, mint a 3:1-re győztes Brazília. Amíg nem lesz válogatottbeli kötelezettség, a Spartacusban is megpróbálom elérni az álmaimat. Nem titulusokról beszélek, csupán arról, hogy folyamatosan ott együnk a hazai élvonalban és hogy hozzájáruljunk a folyamatos nemzetközi sikerekre érett generációk feltöltéséhez.
